Karakál

A karakál (Caracal caracal) vagy ahogy még nevezik a sivatagi hiúz az emlősök osztályába, azon belül a ragadozók rendjébe tartoznak a macskafélék közé. Bár pamacsban végződő füle miatt a hiúzokra hasonlít, a DNS vizsgálatok alapján, nem közeli rokonok. Genetikailag a legközelebbi rokona a szervál.

Elterjedési terület
Forrás: Wikipedia

Kilenc alfaja él Dél-Afrikától Közép-Ázsiáig. Teste vörösesbarna-homokszínű, mintázata nincs (a kölykökön vannak foltok.) Felső ajkán nagy, fekete folt található. Az orra szélétől a szeméig egy másik, szintén fekete sáv húzódik. A bundája rövid, szorosan a testére simuló. Fülén szőrpamacs látható, amit hosszabb és dúsabb, mint a hiúzoké. Teste karcsú, lábai meglehetősen hosszúak. Marmagassága kb. fél méter, átlagos testhossza 60-90 cm, a farka nagyon rövid, 20-30 cm. Testtömege 13-19 kg.

Élőhelye a félsivatagokban és szavannákban van. Kedveli a bozótosokat és a felföldeket, ahol megfelelő rejtekhelyeket találhat a kölykei számára.

Általában magányos, de megfigyelték már kisebb csapatokban. Territoriális viselkedésű, területét vizelettel jelöli meg. Többnyire éjszaka aktív. Gyorsan fut, kiválóan mászik és akár 3 méter magasra is képes felugrani.

Táplálékát rágcsálók, madarak és kisebb antilopok alkotják. A leopárdokhoz hasonlóan szokta elrejteni zsákmányát fák ágain.

A karakálnak nincs konkrét párzási ideje. A nőstény vemhessége 70-80 nap körüli, a kölykök száma 1-6. A kicsik 1 éves korukig maradnak az anyjukkal, és 12-16 hónap után válnak ivaréretté.

Könnyen szelídíthetőek, használják őket vadászatra

Természetvédelmi helyzet:

CITES II-es faj és IUCN helyzete: nem fenyegetett.

Kedvelt állatkerti faj, Magyarországon Győrben és Miskolcon látható.

Forrás: Wikipedia