Állat és mégis növény?

 A Dél-Floridai Egyetem kutatói különös felfedezést tettek közre a múlt héten az Elysia chlorotica nevű tengeri csigáról. Az E. chlorotica Kanada és az USA partvidéki vizeiben él, és képes fotoszintetizálni és képes klorofill előállítására.

Forrás: Szabadföld.hu

Húsz év kutatás után sikerült felfedezni ennek okait is. Az újszülött E. chlorotica a sejtjeibe építi a zöldalgák génjeit, ez által lesz képes klorofill előállítására. A kísérletek azt is bizonyították, hogy a csiga, ha elég fény éri, képes állati táplálkozás nélkül leélni a teljes – egy éves – életét, és növényként viselkedik.

Forrás: Szabadföld.hu
Kapcsolódó bejegyzés: Új tengeri csigafaj, Ismerd meg 19. - Csupaszkopoltyús csigák

Állatkerti rövid hírek

Szeged

Március 23-án átadták a Fókabemutatót. A 20-án érkezett két borjúfóka, Matthias és Yenga mellé, kedden (26-án) érkezik a harmadik borjúfóka Angi. A vadaspark még egy nőstény borjút vár a héten.

Forrás: Szegedi Vadaspark

Két zöldszárnyú arapapagáj fióka született a Szegedi vadasparkban. Arafiókák már születtek a Vadasparkban, ám az igazi különlegesség, hogy téli időszakban történt a kikelés. A fiókákat egyedi, speciálisan csak nekik készített tápszerrel etetik. A két fióka már igen nagyra nőtt, és már a tollaikat is elkezdték elváltani.

Forrás és részletes információk:

Egy fókabemutató átadásának apropóján – Szegedi Vadaspark honlapja

Arabölcsöde a vadasparkban – Szegedi Vadaspark honlapja

Veszprém

Tizenöt új állat érkezett a Veszprémi Állatkertbe március 14-én. A szállítást a hirtelen jött hó megnehezítette ugyan, de az állatok végül biztonságban megérkeztek Veszprémbe. Az új egyedek négy fajból kerültek ki (ormányos medve, szakállas bagoly, dromedár, szomáli juh) és négy különböző állatkertből hozták őket. Az egyedek először karanténba kerülnek, később már a látogatók is láthatják őket.

Forrás: Veszprémi Állatkert Facebook oldala

Nyíregyházi Állatpark

Párt kapott a 10 éve Nyíregyházán élő jegesmedve hím, Ootek. Az ifjú vőlegény Kanadából származik, frissen érkezett párját, Zorát pedig a Palicsi állatkertből hozták Nyíregyházára. A Palicsi állatkert a nőstény maciért cserébe kapott egy ifjú hímet, így ők sem maradnak medve nélkül. A pénteken érkezett hölgyikét és a Kanadai urat egyelőre még csak szoktatják egymáshoz, de az állatkert gondozói remélik, hogy hamar összeengedhetik őket, és mindenki reménykedik egy rövid időn bekövetkező nászban.

Jegesmedve, Palics, 2011.

Forrás: Nyíregyházi Állatpark Facebook oldala

Fővárosi Állat- és Növénykert
Asha, a február 14-én született kis elefánt rátalált a facebookra. Akit érdekelnek a legfrissebb információk óra: Asha Facebook oldala

Az óriáskalmár egyetlen faj?

A tudósok eddig úgy gondolták, hogy az óriáskalmárok (Architeuthis sp.) genetikai változatossága sokkal nagyobb, mint a nem régiben nyilvánosságra hozott kutatások eredménye. Tom Gilbert a Koppenhágai Egyetem munkatársa, aki a kutatásokat vezette, elmondta, hogy úgy tűnik, az óriáskalmárok bolygószerte az egész világon szaporodnak egymással, genetikai változatosságuk pedig sokkal kisebb, mint bármely más vizsgált tengeri élőlényé.

Japánok által lefilmezett óriáskalmár

A tudósok 43 óriáskalmár lágy szövetét használták fel, hogy kinyerjék az állatok mitokondriális DNS-ét, mely kizárólag anyai vonalon öröklődik, és sokkal jobb a sokféleség vizsgálatára.

Az mDNS-szekvenciák nagy hasonlóságot mutattak minden mintában, ami arra utal, hogy az óriáskalmárok egyetlen fajba tartoznak (eddig a fajok számát 1 és 21 közé tippelték), ráadásul mind ugyanannak a populációnak a tagjai. Ami azért hatalmas felfedezés, mert az óriáskalmárok testformája elég változatos és a mindenütt a világon előfordulnak.

A kutatók most azon dolgoznak, hogy a sejtmagi DNS vizsgálatával megerősítsék felfedezésüket. Amennyiben ez megtörténik, akkor bizonyítást nyerhet, hogy az óriáskalmároknál nem régen bekövetkezett egy populációs terjeszkedés, ráadásul megerősítené azt a hipotézist is, hogy a poliplárvák óriási távolságokra képesek eljutni az óceánokban.

Forrás: Origo

Kapcsolódó bejegyzések: Japánok lefilmeztek egy Óriáskalmárt; Érdekes videók, rövid hírek

Invazív fajok Japánból Amerikába

 A japán partoknál 2011 márciusában történt földrengés természeti károkat is okozhat az Egyesült Államok nyugati partjainál. A földrengés okozta szökőár és roncsdarabok közel 175 idegen, a japán partoknál őshonos tengeri állatot és növényt sodortak a partokhoz. Ezek egy része invazívvá válhat, és kiszoríthatja az amerikai őshonos élőlényeket.

A fajokat folyamatosan kutatják, az Országos Óceán- és Légkörkutató Hivatal és az Oregoni Egyetem szakemberei eddig csupán a fajok felét tudták azonosítani, így az egyetem egyik tengerkutatója Japánba utazik majd, hogy megtudja, mely fajok vannak jelen a szigetország térségében abban az időszakban, mikor a szökőár is történt.

Tavaly nyáron Oregon partjainál fedeztek fel, egy betonból és fémből készült, közel húszméteres hajódokkot, mely a japánok szerint Misawából sodródott a nyugati parton. Ezen a roncson a fajok egy részét megtalálták. A dokkon az állatok és növények mellett még 10.000 mikroorganizmust is találtak. Később, decemberben újabb roncs került elől, Washington államban, melyen újabb, Amerika partjainál nem őshonos fajokkal. A kutatók összesen 46 algafajt találtak, melyek közül három közismerten invazív, ráadásul az algák 75%-a aktív, és spóráikkal már meg is kezdték a szaporodást.

A japánok becslései szerint, a szökőárral 3200x annyi hulladék (1,5 millió tonna) került az óceánba, mint egy átlagos év alatt. Ezek a hulladékokat az óceán Alaszka, Washington, Oregon és Hawaii partjaihoz sodorta. Ezekkel a hulladékokkal, és természetesen a szökőár sodrásával kerültek a fajok az USA partjaihoz. A tudósok most próbálják beazonosítani az összes fajt, és modellezik a szél- és áramlási irányokat a roncsok helyzete alapján, valamint a halak migrációját vizsgálják radioizotópok segítségével – az atomerőmű-balesetből.

Forrás: Index

2012 legjobbjai, természetfotók

Lesd meg 2012 legjobb természetfotóit!

Óriásteve a sarkvidéken

 A kanadai Ellesmere-szigeten 30 töredékből álló, fosszilis lábszárcsontra bukkantak a kutatók. A leleteket három nyári ásatáson gyűjtötték be, és mint kiderült, a pliocénből (3,5 millió év) származnak. A lábszárcsont valószínűleg egy hatalmas tevétől való, és ezáltal a felfedezés korszakalkotó lehet, hiszen tevét még nem találtak ennyire északra. A további leletek alapján kiderült, hogy ez a tevefaj a hideg mérsékelt típusú erdei környezetben élt, a Föld egy felmelegedési szakaszában.

A szakemberek régóta úgy tartják, hogy a tevék Észak-Amerikából származnak, és egy jégkorszak során szakadtak el egymástól. Az egyik csoport, a púpos tevék, átkeltek az akkor még száraz Bering-szoroson Ázsiába, egy másik csoportjuk pedig délre vándorolt. Belőlük alakultak ki később a púp nélküli tevék (vikunya, guanakó, láma, alpaka).

A kanadai természettudományi múzeum paleontológusa szerint, ez a felfedezés az első bizonyíték arra, hogy a tevék az északi-sarkvidékeken is megéltek. Ez a lelet nagyjából 1200 km-re északra kiterjeszti a tevék elterjedési területét, amiről a kutatók arra következtetnek, hogy ezen állatfajok ősei a sarkvidéki erdei környezethez alkalmazkodtak. Ez a faj kb. 30%-kal lehetett nagyobb a ma élő tevéknél, és a kutatók szerint talán már nála is megjelent pár, a modern tevékre jellemző specializáció.

Illusztráció

A csontokról 3D lézerletapogatóval készítettek digitális képeket, így számítógép segítségével virtuálisan képesek voltak a darabkákat összeilleszteni. Evvel a kutatók megerősítést nyertek, hogy egy igen nagy emlős lábszárcsontját találták meg. Mivel akkoriban Észak-Amerikában tevék éltek, így rögtön arra gondoltak, hogy a csont egy tevefajhoz tartozott. Hogy bizonyítsák is ezt a hipotézist, a csontokat kollagén-ujjlenyomat vizsgálatnak vetették alá. Ez egy teljesen új technika az emlőfajok beazonosításához, melyet Mike Buckley, a Manchersteri Egyetem egyik tudósa dolgozott ki. A csontokból kis mennyiségű kollagént vontak ki, majd megjelölték a peptideket, és az így kialakult kollagénprofilt összehasonlították 37 modern emlősfaj, valamint egy fosszilis teve profiljával. A sarkvidéki teve kollagénprofilja a dromedárokéra (egypupu teve), valamint a Yukonban talált teve fosszilia profiljára hasonlított leginkább.

A lelet komoly mérföldkő lehet a tevék evolúciójának vizsgálatában. A kutatók úgy gondolják, hogy a modern, púpos tevék néhány speciális ismertető jegye – szétterpeszthető láb, púp, nagy szem – is a sarkvidékhez való alkalmazkodásból származik.

Forrás: Origo

Nem lett CITES 1-es faj a jegesmedve!

 Csütörtökön a washingtoni egyezmény bankoki találkozóján leszavazták az USA azon javaslatát, hogy a jegesmedve bekerüljön a CITES fajok közé, az 1-es függelékbe, mely megtiltaná mind az állat, mind a testrészei, vagy az abból készült termékek kereskedelmét.

A javaslatot Kanada, Grönland és Norvégia – a jegesmedvéknek is otthont adó országok – ellenezték. Az inuit csoportok a leginkább, akik szerint a javaslat elfogadása a megélhetésüket veszélyeztetné.

A jegesmedvékből jelenleg mintegy 25 ezer egyed él a természetben, ebből körülbelül 16 ezer él abban az egyetlen államban – Kanada –, mely engedélyezi a testrészeik exportját is.

Évente mintegy 600 jegesmedvét ölnek meg évente. A legtöbbet az inuitok vadásznak le, akik szőnyegként adják el a bundát, de más testrészeket is exportálnak. Egy bunda átlagosan 4800$-t ér, ami az inuitok megélhetésének alapja.

2008 óta az Egyesült Államokban a jegesmedvét bevették a veszélyeztetett fajok közé – a sarki jég olvadása, olajszennyezések, hulladékok és a vadászat is fenyegeti őket. Oroszország és Kína egyelőre csak fenyegetett fajként tartják nyilván.

Forrás: Híradó.hu

Erszényesnyulak születtek Ausztráliában

 Most első ízben születtek hármas ikrek a közönséges erszényesnyulaknál fogságban. A három kölyök decemberben született Ausztráliában.

A közönséges erszényesnyúl (Macrotis lagotis), vagy más néven bandikut, veszélyeztetett fajnak számít. Legfőbb ellenségei a vadmacskák, rókák, a csökkenő táplálékmennyiség és az élőhelyek pusztulása. Ausztrália 8 állama közül már csak háromban találhatóak meg.

Annak érdekében, hogy megnöveljék a természetben élő egyedek számát, Queenslandban – ahol közel 6-700 egyed maradt életben – a szakemberek elektromos kerítéssel védik meg az erszényesnyulak élőhelyeit. Ez egy körülbelül 25 km²-es terület. Ám nem régen Queensland államban igen súlyos áradások történtek, aminek következtében a kerítések megrongálódtak, és a vadmacskák nagy károkat okoztak az újszülöttek között.

Valamikor az Ausztrál kontinens mintegy 70%-án jelen volt ez a faj, mára már csak szétszórt kicsiny populációi élnek a vadonban – Queensland, Nyugat-Ausztrália, Észak Terület sivatagos régiói. Az állat a száraz és félszáraz területeken él. Mindenevő állatok, mély üregben élnek, hogy testüket hűvösen tartsák, és csak éjszaka jönnek a felszínre.

Forrás: Híradó.hu

Kerítéssel az oroszlánok megmentéséért!

 Az Ecology Letters folyóiratban megjelent egy tanulmány, miszerint az Afrikában természetes környezetben élő oroszlánok száma az utóbbi 50 évben drámaian, mintegy 80%-kal lecsökkent. Ha pusztulásuk ebben az ütemben folytatódik, 20-25 év múlva az afrikai oroszlánok megkaphatják a „természetben kihalt” IUCN minősítést. A tanulmány szerint közel 20-30 ezer nagymacska élhet még a vadonban.

Az Afrikában élő oroszlánokat leginkább az ember veszélyezteti. Vadásszák őket, akár azért mert az emberek veszélyforrást látnak benne, vagy szimplán a vadászat kedvéért, ráadásul az élőhelypusztulás és a zsákmányállataik ember általi túlvadászata is veszélyezteti a létüket.

A tanulmány kijelenti, hogy mihamarabbi beavatkozásra van szükség, hogy megvédjük a megmaradt állományokat. Pl. Serengetin és a dél-afrikai nemzeti parkokban, a kerítéssekkel védett területeken az oroszlánok populációi növekedni kezdtek. Így a tanulmány írói is erre a megoldásra hajlanak. Az elkerített nemzeti parkokban az oroszlánok védelme 500$/km² költséget jelentene, míg ez a kerítéssel nem védett területeken 2000$/km².

A vizsgálat vezetője szerint ez lehet a legjobb megoldás, és bár extrémnek hangzik, ám a veszély miatt radikális beavatkozásra van szükség, hogy megóvják a fajt a kihalástól.

Forrás: Híradó.hu

Krugel – fehér – oroszlánok

 A Panthera leo krugeli, azaz a dél-afrikai fehér oroszlán, az afrikai oroszlánok egyik igen különleges alfaja. Az immár Magyarországon – Szegeden – is megtekinthető különleges állatok nem albinók, azaz nem a pigment hiányzik a szervezetükből, hanem a környezet miatt kialakult világos színváltozatok. Ezek az oroszlánok nem is teljesen fehérek, inkább halvány vajsárgák.

Az oroszlánok ezen különleges, világos változata csak bizonyos környezetben alakul ki. Ilyen terület Timbavati, ahol 1938-ban írták le az alfajt. Itt a talaj nagyon világos, így az itt élő oroszlánok sokkal könnyebben elbújhatnak evvel a bundával.

Nadja üvegen keresztül
(saját kép)

A fehér oroszlánok egyébként a természetben már kihaltak. Legutoljára 1994-ben láttak élő példányt. Ennek az az oka, hogy az oroszlánok vadászata kvóta alapján zajlik. A kvóta viszont nem köti ki külön, hogy a normális színű és a fehér oroszlánokat – az utóbbit nem védi külön jogszabály – milyen arányban lehet vadászni, így a vadászok a különlegesebb színváltozatot előnyben részesítették.

Ennek ellenére, a fehér színváltozat állatkertekben, magángyűjteményekben és vadaskertekben – az utóbbiban vadászat céljából – fennmaradtak. Nemzetközi szervezetek szeretnék elérni, hogy külön védelmet kapjon az alfaj, hogy meg lehessen próbálni visszatelepíteni a természetbe.

Timba és Nadja
Kép: Kelemen Zoltán Gergely

Az állatkertekben jelenleg 230 fehér oroszlán él. Ezek közül kettő jelenleg a Szegedi Vadasparkban látható. A vadaspark terve, hogy Timba – a Franciaországból érkezett hím – és Nadja – a Belgrádból hozott nőstény – megörvendeztesse majd a gondozókat és a látogatókat egy kis oroszlánnal, ugyanis az állatkertben eddig élő – pl. az Algyőről érkezett – oroszlánok nem szaporíthatók kevert alfajuk miatt. A fehér oroszlánok viszont nagy természetvédelmi értéket képviselnek, és tiszta génállományuk lehetővé teszi a szaporítást.

A két fehér oroszlán immár elfoglalta a kifutóját, és megtekinthető a Szegedi Vadasparkban.

Forrás: Index

Kárpáti sáfrány

 A kárpáti sáfrány (Crocus heuffelianus) a Kárpátok és a Balkány hegyvidék egyik endemikus növényfaja. A mediterránban élő Crocus nemzettség egyik legészakabbi faja. Élénklila törékeny növény, mely hegyvidékeken, a még hófoltos réteken elsőként virágzik ki a tavaszi tájon.

Latin nevét a havasi rétek elsőként ébredő növényét leíró – Herbert – Heuffel Jánosról nevezte el. Ő egy pozsonyi orvosdoktor volt, aki a Bánság flóráját írta le. A Crocus elnevezés görög fonal szóról kapta a nevét. Ez a sáfrányok fonalas bibéjére utal.

A kárpáti sáfrány apró termetű, föld feletti szára nincs. Gumós növény. Tőállású levelei méregzöldek, fonákján a főér fehér csíkként látszik. Nagy virágai élénk lilák, a levelekkel egy időben jelennek meg. Egyszikű növényként lepellevelei vannak, azaz nincs csésze és sziromlevelei. Ezek körben hármasával állnak és egy csövet alkotnak, mely végén tölcsérszerűen kiszélesedik.

Ismertető jegye: lepellevelek csúcsán lévő sötét V alakú folt. Régebben összekeverték az illír sáfránnyal, mely hasonlított, de a V alakú folt hiányzik róluk. Ezen kívül a kökörcsinekkel és a kikericsekkel is keverik néha, de az előbbieknek szőrös száruk, az utóbbiak pedig ősszel virágoznak.

Három hosszú bibeszálon rojtos, narancssárga bibék ülnek. Virágzás előtt a bimbót fehéres hártyás buroklevél borítja, akárcsak az íriszeket. Nincs föld feletti szára, így termése a föld alatt fejlődik ki.

Termése: háromélű, száraz, felnyíló, sokmagvú, világosbarna színű toktermés. A magok érése után a felszínre kerül.

A kárpáti sáfrány az alhavasi rétek, legelők növénye. Néhol még tömegesen is előfordul, habár a juhok gátolják a terjedését. Főként a letaposott föld akadályozza a magok beérését. Az állatok magát a növényt nem fogyasztják bódító hatása miatt. Egyelőre még nem védett, de érdemes figyelemmel kísérni a helyzetét.

Forrás: Gyergyóremete infó

Kapcsolódó hír: Virágnéző túra a Beregben – Híradó.hu