A hópárduc (Uncia uncia), vagy más néven irbisz, az emlősök osztályába, a ragadozók rendjébe, ezen belül a macskafélék családjába tartozik. A párducalkatúak alcsaládján belül nemének egyetlen faja.
Élőhelye: Belső-Ázsia hegyvidéki területein él.
Megjelenése: Ez a ragadozó a nagymacskák közé tartozik. Testtömege 23-70 kg közötti, testhossza 120-150 centi, marmagassága 60-70 centiméter. Jellegzetessége hosszú, közel 1 méteres, dúsan bundázott farka, melyet egyensúlyozásra használ a hegyvidéki tájakon, és alvás közben száját és orrát védi vele a hidegtől.
A hímek feje szögletesebb és hosszabb a nőstényekénél. A lábai rövidek, vastag bunda borítja őket, ez által könnyebben jár a hóban.
Bundája fehér, törzsén és farkán fekete gyűrű és patkó alakú mintákkal, lábán, nyakán és fején pedig pettyek díszítik, mely az álcázásban segíti. Kétszer vedlik évente, nyári bundája ritkásabb.
 |
| Ghandi a Szegedi Vadaspark hím hópárduca |
Életmódja: A legmagasabban élő macskaféle. A világ legmagasabb hegyein él, 2000 és 5000 méteres tengerszint feletti magasságban. Ragadozó életmódot él. Erős lábaival hatalmas ugrásokra képest, és hangtalanul ér földet. Bundája jól elrejti a havas-sziklás terepen. Kedvelt tápláléka a hegyi kecske és juh. Szaporodási időszakban párbaj vadásznak, amúgy magányosak. Télen lejjebb húzódnak az erdős részekbe, ilyenkor fácánokra, szarvasokra és vaddisznóra vadásznak.
Jó rejtőzködő képessége és egyre fogyó egyedszáma miatt, az egyik legritkábban látható nagymacska-féle.
A párzási időszak január és március között tart. A vemhesség 100 napos, ami után az anyaállat sziklák között vagy barlangokban 2-3, ritkán 5-7 kölyköt hoz a világra. Teje sokkal zsírosabb, mint a tehéné, így több energiát biztosít a kicsiknek. Az anya saját bundáját is felhasználja a kicsik alvóhelyének melegítésére.
Általában 10-12 évig él, fogságban a 21. életévét is megélheti.
 |
| Hópárduc (Szegedi Vadaspark) |
Természetvédelmi helyzete: Habár hatalmas, közel 3 millió négyzetkilométeres területen él, a hópárduc az egyik legveszélyeztetettebb nagymacska. Egyedszáma ma már mindössze 4 és 6 ezer közé tehető. A nagy területen élő kis egyedszám visszaveti a szaporodásukat, és ehhez még hozzájárul az élőhelyek, a zsákmányállatok csökkenése és az orvvadászat is. Az utóbbinak több alapvető oka van: az egyik, hogy a hópárducokat élőhelyükön kártevőknek tekintik. Hiszen, ahogy a vadon élő zsákmányállatok egyre fogytak, ezek az állatok áttértek a háziállatok zsákmányolására. Másik ok a pénzéhségben, és az emberek hiúságában, butaságában és magamutogatásában keresendő. A hópárducból készült bundák akár 12 millió Ft-ot is érhetnek, csontjaiknak pedig gyógyító erőt tulajdonítanak.
 |
| Hópárduc (Szegedi Vadaspark) |
Ezek miatt az okok miatt, az IUCN Vörös Listáján szerepel, veszélyeztetett fajként. Emellett EEP-s, azaz az Európai Veszélyeztetett Fajok programjának része, így állatkertekben külön figyelmet szentelnek a szaporításának.
Az állatkertek mellett a WWF is külön figyelmet szentel a hópárducnak. Programjuk egyik legfontosabb része, hogy a nagy területen kis számban élő egyedek elszigeteltségét megszüntesse, ez által csökkentse a beltenyésztést a természetes élőhelyeken.
Fotók: Saját
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése