Törpe lajhármaki

A törpe lajhármaki (Nycticebus pygmaeus) az emlősök osztályába, a főemlősök rendjébe, a lórifélék családjába, azon belül a lajhármakik közé tartozik. A lórifélék eredetileg Afrikában fejlődtek ki, de több millió évvel ezelőtt egy csoport Ázsiába vándorolt, itt alakultak ki a karcsó lórik és a lajhármakik. Afrikai származásuk okán rokonsági kapcsolatban állnak olyan fajokkal, mint a pottók, álpottók, medvemakik, fülesmakik és a madagaszkári lemúrok.

Elterjedés és élőhely:

Elterjedési területük Ázsiában Indiától keletre, Kínától délre és az Indonéz szigetvilágban található. Laoson, Vietnámban, Kambodzsában él a legtöbb, a Mekong folyótól keletre. Kínában csak Yuann tartományban van jelen.

Élőhelye a bambusz és örökzöld erdők, 1500 méteres magasságig. Jó alkalmazkodó képessége okán leromlott élőhelyeken is megtalálható.

Megjelenés:

A híres zoológus, J. L. Harrison úgy jellemezte a törpe lajhármakit, mint "egy kisgyerek Teddy mackója". Az állatra rövid, dús, gyapjúszerű puha bunda jellemző. Az alapszíne világos szürkésbarna és vöröses barna között változik. Jellegzetes, egyedi foltja van a szeme körül, és világosabb vagy sötétebb vonal a gerince mentén. Télen a szőre vége ezüstössé válhat.

A ujjai végén körmöket visel, viszont a lába második ujján van tisztálkodó karma. Farka nincs, tenyerén és talpán viszont olyan izmok találhatok, mely folyamatos fogódzkodás esetén sem görcsölnek be. A szemében egy tapedum lucium nevű fényvisszaverő réteg segíti éjszaka a tájékozódásban.

Az orra csupasz, felső ajkai osztottak. Az állat általánosságban 15-25 centi hosszú, a súlya 400 gramm. A hímek általában nagyobbak a nőstényeknél, de más ivari dimorfizmus nem fedezhető fel.

Életmód:

A törpe lajhármaki, egy éjszakai, fán lakó, rejtőzködő életmódot élő állat. Általában lassan mozognak, innen az angol 'slow loris' (lassú lórik) és a magyar lajhármaki elnevezés. Viszont veszélyben meglepően fürgék. Egy módosult verejték miriggyel mérget termelnek, mely a sebbe jutva (harapás által) anafilaxiás sokkot eredményezhet. Gyakran a kicsinyeiket is bekenik ezzel az anyaggal.

A lajhármakik képesek növekedésüket és anyagcseréjüket visszafogni, ha a környezeti tényezők úgy hozzák.

A verbális és szag általi kommunikációjuk fejlett. Morognak, pisszegnek, fütyülnek, csicseregnek, kattognak.

Táplálék: rovarok, gyümölcsök, kisebb állatok, fanedv
Szaporodás: Július és október között ivarzanak. A vemhességi idő 6 hónap. A hímek 18-20 hónaposan, a nőstények 9 hónaposan ivaréretté válnak. Közel 20 évig élnek.

Természetvédelmi helyzet:
• IUCN Vörös Listás, ’Vulnerable’ azaz sebezhető faj (1988)
• CITES II –> CITES I (1997.)
• Vietnám: legmagasabb védelmi fokozat (2006)
• Kambodzsa: tiltott vadászatú faj az Erdészeti és Halászati Minisztérium Fajlistáján (1994)
• Kína: Első Osztályú védett faj
• EEP (European Endangered Species Programme)

Fő veszélyeztető tényezők:

• Háziállatként tartásuk miatt vadásszák őket

• Mezőgazdaság és fragmentáció által az élőhelyeik csökkennek

• A vietnámi háború alatt a populció 30%-a elpusztult

Állatkertekben tartott, Magyarországon Szegeden látható
Képek: Malaga a Szegedi Vadasparkból
Kapcsolódó bejegyzések:
Törpe lajhármaki született Szegeden
Malaga, a lajhármaki