Huszonöt évvel ezelőtt, Ronald Dorn, az Arizona Állami Egyetem kutatója elkezdett egy hosszútávú vizsgálatot az ásvány kőzetek mállásával kapcsolatban. A vizsgálat a különböző környezeti körülmények hatásait vizsgálta. A kísérletet úgy végezte, hogy szemcsésre zúzott bazaltot fél méteres lyukakba szórta különböző helyszíneket (sima föld, fás-gyökeres talaj, hangyaboly, műanyag edény stb.). Ötévente mintákat vett, huszonöt évvel később, pedig elektronmikroszkóp alatt készített vizsgálatot. A legnagyobb mállást a hangyabolyban tapasztalta. Míg a gyökerek 10-40x nagyobb mértékű mállást okoztak, mint a referenciaként használt műanyag edényben lévő, addig a hangyák az 50-175x-ös nagyságot is elérték. Emellett, a bazaltból itt alakult ki a legtöbb karbonát is.
A pontos okot, hogy miért a hangyák esetében a legnagyobb az erózió, még nem tudják, de az a feltevés, hogy a hangyáknál a kőzetek mozgatása miatt nőtt meg így az erózió.
A mállási folyamatok nagyon fontosak a Föld természetes hőszabályzó renderében. Egyes ásványi anyagok lebomlás közben reakcióba lépnek a szén-dioxiddal, megkötik azt. Melegedő klíma a mállási folyamatoknak kedvez, ami viszont hosszabb távon lehűlést jelenthet.
Forrás: Index
Kép: Wikipedia, Richard Bartz
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése