2012. december 3., hétfő

Vízidisznó

A vízidisznó, vagy kapibara az emlősök, azok közül is a rágcsálók közé tartozik. Bár jóval nagyobbak náluk, de azért a tengerimalacok rokonai.
Természetes élőhelye Dél-Amerikában található. Elterjedési területe ezen belül igen nagy: Argentína, Uruguay, Kolumbia és az Amazóniai őserdő. A folyók, tavak mocsaras partvidékét kedveli, mindig a vizek környékén marad.
A világ legnagyobb rágcsálója.
Hossza akár 130 centiméter, súlya 65 kilogramm is lehet. A nőstények nagyobb termetűek. Szőrzete rövid sörteszerű, színe vörösesbarna. Feje nagy, szemei sötétbarnák, fülei kicsik. Farka szinte alig van. Mellső lábain 4, a hátsókon 3 lábujja van. Lábujjai között kicsi úszóhártyák találhatók. Amivel rendkívül jól úszik.
Bristoli állatkert kapibarái
A vízidisznók 15-20 fős csapatokban élnek, melyet általában az öreg, domináns hím vezet. Mikor eljön a száraz évszak, akár több száz fős csapatokban is összegyűlhetnek.
A vízidisznóknak jó a szaglásuk, így a hímek szagokkal jelölik meg a területüket. Ezen felül hangokkal is kommunikálnak (ugatás, füttyentés, röfögés, kattogás).
Vízidisznó mama és a kölykei
A kapibarát növényevők. Táplálékukat vízinövények, levelek, fakéreg, magvak és füvek alkotják. Alkalomadtán megdézsmálja a termesztett növényeket is.
A vízidisznók párzása az esős évszakhoz kötött. A nőstény 130 nap után 2-8 utódot hoz a világra, melyek azonnal lábra állnak, és követi az anyjukat a vízhez. 15-16 napig anyjuk tején élnek, de már ilyenkor is képesek a növények elfogyasztására. Ivarérettségüket 18 hónaposan érik el.
Kapibarák
A kapibarátnak elég sok természetes ellensége akad: anakodna, fekete kajmán, jaguár, ocelot, puma, sőt még az emberi vadászik rá a húsáért, és kártevő mivolta miatt. A katolikus egyház, akárcsak a hódot, tiszteletbeli hallá avatta a kapibarákat, azaz böjt alatt a húsát lehet fogyasztani.
Ellenségei elől a vízbe menekül, miután figyelmeztette társait. Nagyon jól el tud bújni vízi környezetben.

Forrás: Wikipedia

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése