A vízidisznó, vagy kapibara az emlősök, azok közül is a
rágcsálók közé tartozik. Bár jóval nagyobbak náluk, de azért
a tengerimalacok rokonai.
Természetes élőhelye Dél-Amerikában található. Elterjedési
területe ezen belül igen nagy: Argentína, Uruguay, Kolumbia és az
Amazóniai őserdő. A folyók, tavak mocsaras partvidékét kedveli,
mindig a vizek környékén marad.
A világ legnagyobb rágcsálója.
Hossza akár 130 centiméter, súlya 65 kilogramm is lehet. A
nőstények nagyobb termetűek. Szőrzete rövid sörteszerű, színe
vörösesbarna. Feje nagy, szemei sötétbarnák, fülei kicsik.
Farka szinte alig van. Mellső lábain 4, a hátsókon 3 lábujja
van. Lábujjai között kicsi úszóhártyák találhatók. Amivel
rendkívül jól úszik.
 |
| Bristoli állatkert kapibarái |
A vízidisznók 15-20 fős csapatokban élnek, melyet általában az
öreg, domináns hím vezet. Mikor eljön a száraz évszak, akár
több száz fős csapatokban is összegyűlhetnek.
A vízidisznóknak jó a szaglásuk, így a hímek szagokkal jelölik
meg a területüket. Ezen felül hangokkal is kommunikálnak (ugatás,
füttyentés, röfögés, kattogás).
 |
| Vízidisznó mama és a kölykei |
A kapibarát növényevők. Táplálékukat vízinövények, levelek,
fakéreg, magvak és füvek alkotják. Alkalomadtán megdézsmálja a
termesztett növényeket is.
A vízidisznók párzása az esős évszakhoz kötött. A nőstény
130 nap után 2-8 utódot hoz a világra, melyek azonnal lábra
állnak, és követi az anyjukat a vízhez. 15-16 napig anyjuk tején
élnek, de már ilyenkor is képesek a növények elfogyasztására.
Ivarérettségüket 18 hónaposan érik el.
 |
| Kapibarák |
A kapibarátnak elég sok természetes ellensége akad: anakodna,
fekete kajmán, jaguár, ocelot, puma, sőt még az emberi vadászik
rá a húsáért, és kártevő mivolta miatt. A katolikus egyház,
akárcsak a hódot, tiszteletbeli hallá avatta a kapibarákat, azaz
böjt alatt a húsát lehet fogyasztani.
Ellenségei elől a vízbe menekül, miután figyelmeztette társait.
Nagyon jól el tud bújni vízi környezetben.
Forrás: Wikipedia
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése