Kea

Kea

Név: Kea

Latin név: Nestor notabilis

Leírás: John Gould, 1856.

Élőhelye: Új-Zéland

Megjelenés:

testhossz: 48 cm

testtömeg: 0,8-1 kh

szárnyfesztávolság: 90 cm

tollazat: barna, olajzöld, szárnya alatt narancs folt

csőr: hosszú, keskenyen ível, kihegyesedő

farka: rövid, széles, kékes-zöld, fekete heggyel

Táplálkozás: mindenevő és dögevő

Védettségi státusz: IUCN: sebezhető, Új-Zéland: nemzetileg fenyegetett

Szaporodás:

szociális hajlam: poligám, egy hímhez több nőstény tartozik

fészekalj: 2-5 fehér tojást

kotlás: 21 nap

kirepülés: ~ 94 nap

A kea (Nestor notabilis) a papagájalkatúak rendjébe tartozik. Ezt az állatot tartják az egyik legokosabb madárfajnak a világon. Különlegessége, hogy képes akár logikai feladatok megoldására is, pl. tárgyak eltolása-elhúzása adott sorrendben, vagy képes együttműködni más fajokkal, egyedekkel, hogy megszerezze az élelmet.

Ez az okos madár Új-Zéland déli szigetén őshonos. Élőhelye az alföldi folyóvölgyek, a nyugati part erdei és a Déli-sziget alpesi régiói. Ma már ugyen nem fordul elő az Északi-szigeten, de több, mint 10.000 évvel ezelőtt élt egy populációjuk ott is. Üregekben vagy a gyökeek között fészkel.

A keák állománya 1986-ban 1000 és 5000 példány közöttire jósolták (ekkor vált védetté), 1992-ben 15.000-re.

Szárny alatt narancs színezetű

Tollazata olajzöld színű, de a szárnya alatt narancssárga színezet díszíti. Egyetlen alpesi papagájként a mindenevők és a dögevők közé sorolhatjuk, de legjobban a növényi részeket (gyökér, levél, bogyók, nektér) és a rovarokat szereti.

Védettsége:

Védetté nyilvánítása előtt az új-zélandi kormány fizetett a megölt keákért. A madár kártevőként van ugyanis nyilvántartva a juh-állományt veszélyeztette. A kormány arra számított, hogy a vadászat csak az állattenyésztő területek környékére fog korlátozódni, de tévedtek. A probléma akkor keletkezett, mikor a vadászok a fejpénz reményében a nemzetiparkokban és Westlandban is vadászni kezdtek. 1970-ben végül eltörölték a fejpénzt, de addigra 15.000 keát vadásztak le. Ekkor a madár részleges védelmet kapott, miután a megbecsült állomány 5000-re csökkent. 1986-ban teljes krül véelmet kapott.

Tollazata barna és olajzöld

1999 és 2009 között az állomány radikálisan lecsökkent. Ennek oka a kea tojások és fiókák zsákmányolása volt. A károkat erszényesek okozták, emellett az ólommérgezés is nagy százalékban okoztak a keák korai hatását.

Az Új-zélandi Fenyegetettség Osztályozási Rendszerben a kea nemzetileg fenyegetett, az IUCN vörös listáján pedig sebezhető státusztú. Ennek ellenére ma még mindig vadásszák ezeket a madarakat.

Forrás: Wikipedia

Kapcsolódó bejegyzés: Állatkerti hírek