Dzselada

 Ez a különleges nevű állatfaj egy főemlős, pontosabban egy pávián faj. Magyarul barna páviánnak is szokták nevezni. A dzselada elnevezés a Theropitecus gelada latin nevéből származik.

Rendszertanilag a cerkófmajmok közé tartozik. Magyarországon csupán a Veszprémi állatkertben látható.

Élőhelye: Etiópia és Eritrea

Testtömeg: 13-21 kg

Testhossz: 50-74 cm

Tápláléka: fűfélék

Dzselada

Élőhely, táplálkozás: A dzseládák az egész világon csak Etiópia és Eritrea magasföldi szavannáin él. A populációk elterjedési magassága 1000 és 5000 méter között található. Az életmódja alkalmazkodott a magasság szélsőséges éghajlatához.

Egyedülálló módon csak növényekkel – fűfélékkel – táplálkozik. Esős évszakban füveket esznek, száraz évszakban a fűfélék rizómáját ássák ki a földből, vagy a szárát fogyasztják el. Átmeneti időszakban, mikor a magok érnek, akkor a dzseládák étrendjének 70%-t magok alkotják. Emellett fogyasztanak gyümölcsöt, virágot és gumókat is.

Megjelenés: A hímek 69-74 cm-esek, farokhosszuk 45-50 cm, testtömegük átlagosan 20 kg. A nőstények valamivel kisebbek, 50-65 cm-esek, 30-41 cm-es farokkal, tömegük pedig 15 kg körüli. Szőrzetük barna, mellkasukon csupasz, feltűnő, háromszög alakú folt látható. A domináns hímeknél ez élénk vörös, a nősténynél csak ivarzási időben válik ilyen színűvé. A hímeknek hosszú gallérjuk van.

Életmód: Háremtartó magatartás jellemző rájuk, azaz egy domináns hím és 2-6 nőstény, és az utódok tartoznak egy csapatba. Nem jellemző rájuk territoriális viselkedés, így megesik, hogy a csapatok laza szövedéke akár több száz fős csapatokat is létrehozhat, főleg éjszakánként.

Azok a hímek, akiknek nincs háreme, azok fiúcsapatokba tömörülnek. Közülük egy-egy időnként megpróbál átvenni egy háremet egy domináns hímtől. Ám az összecsapástól függetlenül, a nőstények döntik el, hogy melyik hím mellett folytatják az életüket, a másikat pedig elűzik.

A hímek gyakran kurkásszák a nőstényeket. Ennek csoportfenntartó ereje van. Ha egy hárem olyan nagyra nő, hogy a hím nem tud minden nőstényre odafigyelni – kurkászni –, akkor egyes nőstények kiválnak a csapatból, és új csapatot alakítanak egy másik hímmel.

Szaporodás: Esős évszakban általában több a születések száma, ennek ellenére kiemelt szaporodási időszakuk nincs. A nőstény dzselada 5-6 hónap után általában 1 utódot hoz a világra. Az ikervemhesség igen ritka. A kicsik 12-18 hónapos korukig szopnak. A nőstények hamarabb válnak ivaréretté (4-5 év), mint a hímek (5-7 év). Állatkertekben akár 30 évig is élhetnek.

Természetvédelmi állapota:

A dzseládákat nem fenyegeti közvetlen kihalás. Az IUCN Vörös Listáján alacsony kockázatú besorolást kapott. A vadonban közel 500ezer egyed él.

Legnagyobb veszélyt rá az élőhelypusztulás jelent. Korábban vadásztak is rájuk, elsősorban a hímekre, de ma már védelem alatt állnak.

Magyarországon veszélyes állatként van besorolva.

Nemzetközi besorolás: ¹CITES II. faj, ²EEP-s faj

Forrás: Wildlife, Veszprémi állatkert

¹CITES (Egyezmény a veszélyeztetett vadon élő állat- és növényfajok nemzetközi kereskedelméről, Washingtoni egyezmény) II-es függelékéhez tartozik: Veszélyeztetett, de nem kritikus helyzetű állatok. Tudományos állományfelmérés alapján meghatározott éves mennyiség erejéig, engedélyekkel, kereskedelmi forgalomba kerülhetnek. Wikipedia

² EEP: Európai Veszélyeztetett Fajok Programja (több információ: EAZA - EEP)