Tobzoska

A tobzoskák a méhlepényes emlősök egyik rendje, ami a ma élő rendek közül a méhlepényes ragadozók (Carnivorák) legközelebbi rokonai. A két rend 75 millió évvel ezelőtt vált el egymástól, az egyik oldalon kialakultak a ragadozók, a másikon pedig a tobzoskák.

A tobzoskák könnyen felismerhetőek a testüket tetőcserép módjára borító pikkelyekről, és magyar nevüket is emiatt kapták (toboz – tobzoska). A pikkelyek csupán a hasoldalát nem védik, itt a testét finom szőrzet borítja. A pikkelyek száma az életkor haladtával nem változik. Ugyanannyi pikkellyel élik le az életüket, mint amennyi a születésükkor kialakul. Ezek a védelmi szempontból nagyon fontos képződmények viszont kopnak és sérülnek az évek során, de ugyanúgy, mint pl. az emberi köröm, alulról újra nőnek.

Hátsó-Indiai Tobzoska

A tobzoskák hangyákkal, termeszekkel táplálkoznak. Mind a négy lábukon öt ujj található, melyeken erőteljes karmok alakultak ki. Ezek közül is, a mellső lábon, és annak harmadik ujján a legerősebbek ezek a táplálkozáshoz nélkülözhetetlen függelékek. Ezzel törik ugyanis fel a termeszek várait és kaparják ki a hangyabolyokat. Aztán hosszú nyelvükkel egyszerűen felnyalják a rovarokat. Éjjeli állatok, nappal az odvaikban alszanak, vagy ha nem érnek vissza időben, akkor a földbe ássák magukat, vagy egyes fajok a fákon pihennek.

Védekező tobzoska

A tobzoska magányosan élő állat. A hímek és a nőstények csak párzási időszakban találkoznak egymással. Egyetlen utódot hoz a világra, melyet a nőstény a farkán hordoz a szoptatási időszak alatt.

Óriás tobzoska múzeumban

Fontosabb fajai:

Hosszúfarkú tobzoska (Manis tetradactyla)

Óriás tobzoska (Manis gigantea)

Hátsó-indiai tobzoska (Manis javanica)

Forrás: Wikipédia