A kárpáti sáfrány (Crocus heuffelianus) a Kárpátok és a
Balkány hegyvidék egyik endemikus növényfaja. A mediterránban
élő Crocus nemzettség egyik legészakabbi faja. Élénklila
törékeny növény, mely hegyvidékeken, a még hófoltos réteken
elsőként virágzik ki a tavaszi tájon.
Latin nevét a havasi rétek elsőként ébredő növényét leíró
– Herbert – Heuffel Jánosról nevezte el. Ő egy pozsonyi
orvosdoktor volt, aki a Bánság flóráját írta le. A Crocus
elnevezés görög fonal szóról kapta a nevét. Ez a sáfrányok
fonalas bibéjére utal.
A kárpáti sáfrány apró termetű, föld feletti szára nincs.
Gumós növény. Tőállású levelei méregzöldek, fonákján a
főér fehér csíkként látszik. Nagy virágai élénk lilák, a
levelekkel egy időben jelennek meg. Egyszikű növényként
lepellevelei vannak, azaz nincs csésze és sziromlevelei. Ezek
körben hármasával állnak és egy csövet alkotnak, mely végén
tölcsérszerűen kiszélesedik.
Ismertető jegye: lepellevelek csúcsán lévő sötét V alakú
folt. Régebben összekeverték az illír sáfránnyal, mely
hasonlított, de a V alakú folt hiányzik róluk. Ezen kívül a
kökörcsinekkel és a kikericsekkel is keverik néha, de az
előbbieknek szőrös száruk, az utóbbiak pedig ősszel virágoznak.
Három hosszú bibeszálon rojtos, narancssárga bibék ülnek.
Virágzás előtt a bimbót fehéres hártyás buroklevél borítja,
akárcsak az íriszeket. Nincs föld feletti szára, így termése a
föld alatt fejlődik ki.
Termése: háromélű, száraz, felnyíló, sokmagvú, világosbarna
színű toktermés. A magok érése után a felszínre kerül.
A kárpáti sáfrány az alhavasi rétek, legelők növénye. Néhol
még tömegesen is előfordul, habár a juhok gátolják a
terjedését. Főként a letaposott föld akadályozza a magok
beérését. Az állatok magát a növényt nem fogyasztják bódító
hatása miatt. Egyelőre még nem védett, de érdemes figyelemmel
kísérni a helyzetét.
Forrás: Gyergyóremete
infó
Kapcsolódó hír: Virágnéző
túra a Beregben – Híradó.hu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése