Csütörtökön a washingtoni egyezmény bankoki találkozóján
leszavazták az USA azon javaslatát, hogy a jegesmedve bekerüljön
a CITES fajok közé, az 1-es függelékbe, mely megtiltaná mind az
állat, mind a testrészei, vagy az abból készült termékek
kereskedelmét.
A javaslatot Kanada, Grönland és Norvégia – a jegesmedvéknek is
otthont adó országok – ellenezték. Az inuit csoportok a
leginkább, akik szerint a javaslat elfogadása a megélhetésüket
veszélyeztetné.
A jegesmedvékből jelenleg mintegy 25 ezer egyed él a természetben,
ebből körülbelül 16 ezer él abban az egyetlen államban –
Kanada –, mely engedélyezi a testrészeik exportját is.
Évente mintegy 600 jegesmedvét ölnek meg évente. A legtöbbet az
inuitok vadásznak le, akik szőnyegként adják el a bundát, de más
testrészeket is exportálnak. Egy bunda átlagosan 4800$-t ér, ami
az inuitok megélhetésének alapja.
2008 óta az Egyesült Államokban a jegesmedvét bevették a
veszélyeztetett fajok közé – a sarki jég olvadása,
olajszennyezések, hulladékok és a vadászat is fenyegeti őket.
Oroszország és Kína egyelőre csak fenyegetett fajként tartják
nyilván.
Forrás: Híradó.hu
„Mi a CITES?
Az állatok, növények és a belőlük készült különféle termékek, ajándéktárgyak, használati cikkek nemzetközi kereskedelme napjainkra hatalmas méreteket öltött, éves forgalma eléri a 159 milliárd dollárt (közel 32 billió forintot), és évente több mint 350 millió egyedet érint.
Sok fajt azért gyűjtenek össze élőhelyeikről, hogy kedvtelésből tartsák őket. Ilyenek például a papagájok, szárazföldi teknősök, gyíkok, kaméleonok, orchideák. Másokat – mint a krokodilok, az elefántok, szép szőrméjű macskafélék és trópusi fák- értékesnek tartott részeikért pusztítanak el, hogy feldolgozás után kerüljenek az üzletekbe.
A múlt században az afrikai elefántok állománya 10 millióról négyszázezerre csökkent. A kipusztulás szélére sodródott sok ezer állat- és növényfaj, mint a tigris, a hópárduc, a gorilla, a kerecsensólyom, egy sor tengeri teknős, kaktusz, orchidea, és számos más faj. Ehhez a szomorú eredményhez, az élőhelyek folyamatos emberi pusztítása mellett, jelentős mértékben hozzájárul az a kereskedelemi rendszer, amely mára már az egész Földet behálózza, és amely a második legfontosabb veszélyeztető tényező a fajok fennmaradása szempontjából.
A veszélyeztetett fajokkal folytatott szabályozatlan nemzetközi kereskedelem növekvő méretei, és ennek egyre szembetűnőbb káros hatásai egy nemzetközi megállapodás létrehozását tették szükségessé.
Így jött létre 1973-ban a Washingtoni Egyezmény vagy más néven CITES (Convention on International Trade in Endangered Species of Wild Fauna and Flora – Egyezmény a veszélyeztetett vadon élő állat- és növényfajok nemzetközi kereskedelméről), melyhez Magyarország 1985-ben csatlakozott. Célja, hogy ellenőrzése alá vonja a veszélyeztetett fajok kereskedelmét, és ezáltal megakadályozza, hogy állat- és növényfajok ezrei a kipusztulás szélére jussanak. A világméretű megállapodásnak ma már 175 ország tagja, és közel 35 ezer faj kereskedelmét szabályozza, illetve esetenként tiltja.
A kipusztulás szélén álló fajokkal folytatott nemzetközi kereskedelem szigorúan tilos. Jelenleg közel 800 ilyen fajt sorol fel az egyezmény I. függeléke (pl. elefántok, csimpánzok, gorillák, tigris, jácint arapapagáj és más papagájfajok, tengeri teknősök, egyes kaktuszok, orchideák).
A II. függelékben szereplő fajokat szintén veszélyeztetteti a nagymértékű kereskedelem, állományuk azonban ma még nincs kritikus helyzetben. Ilyenek például egyes korallok, bizonyos papagájok és hüllők, melyek korlátozott mennyiségben, ún. CITES engedélyekkel kereskedelmi forgalomba kerülhetnek.
Hazánkban is egyre nagyobb méreteket ölt az egzotikus állatok és növények hobbiállatként, illetve dísznövényként való tartása. Az emberek nagy része nem is gondol bele, hogy egy-egy egzotikus kedvenc milyen áron kerül otthonába, hogy végül egy kalitkában vagy terráriumban élhesse le hátralévő életét. A kereskedelembe kerülő állatok és növények többsége a természetből származik, vadon fogják vagy gyűjtik be őket. A befogás, a szállítás és a karanténozás alatt bizonyos állatfajok egyedeinek 70-90%-a is elpusztulhat.
Egyre több család tölti nyaralását távoli, egzotikus országokban, ahonnan olyan ajándéktárgyakkal térnek haza, melyeket veszélyeztetett fajokból készítettek. De vajon vásárláskor hányan gondolnak bele, hogy az emléktárgyként árusított elefántcsont, teknőspáncél, egzotikus bőr termékek, preparált rovarok, szőrmék, trópusi kagylók, szárított tengeri csillagok és halak, korallok és más dísztárgyak elkészítése az állatok, esetenként életközösségek elpusztításával jár?
Mindemellett saját környékünket, az erdőket, mezőket járva is találkozhatunk több hazánkban védett és a Washingtoni Egyezmény védelmét is élvező növénnyel, mint a hóvirág, az erdei ciklámen vagy a gumós kosborfajaink. Ilyenkor szem előtt tartjuk-e, hogy ne tépjük le és vigyük haza otthonunkban hervadozni a természetben pompázó növényt, hanem a természetben, saját helyén hagyjuk élni, és így gyönyörködjünk benne?”
Idézet: CITES - Ne vedd, védd!
Az állatok, növények és a belőlük készült különféle termékek, ajándéktárgyak, használati cikkek nemzetközi kereskedelme napjainkra hatalmas méreteket öltött, éves forgalma eléri a 159 milliárd dollárt (közel 32 billió forintot), és évente több mint 350 millió egyedet érint.
Sok fajt azért gyűjtenek össze élőhelyeikről, hogy kedvtelésből tartsák őket. Ilyenek például a papagájok, szárazföldi teknősök, gyíkok, kaméleonok, orchideák. Másokat – mint a krokodilok, az elefántok, szép szőrméjű macskafélék és trópusi fák- értékesnek tartott részeikért pusztítanak el, hogy feldolgozás után kerüljenek az üzletekbe.
A múlt században az afrikai elefántok állománya 10 millióról négyszázezerre csökkent. A kipusztulás szélére sodródott sok ezer állat- és növényfaj, mint a tigris, a hópárduc, a gorilla, a kerecsensólyom, egy sor tengeri teknős, kaktusz, orchidea, és számos más faj. Ehhez a szomorú eredményhez, az élőhelyek folyamatos emberi pusztítása mellett, jelentős mértékben hozzájárul az a kereskedelemi rendszer, amely mára már az egész Földet behálózza, és amely a második legfontosabb veszélyeztető tényező a fajok fennmaradása szempontjából.
A veszélyeztetett fajokkal folytatott szabályozatlan nemzetközi kereskedelem növekvő méretei, és ennek egyre szembetűnőbb káros hatásai egy nemzetközi megállapodás létrehozását tették szükségessé.
Így jött létre 1973-ban a Washingtoni Egyezmény vagy más néven CITES (Convention on International Trade in Endangered Species of Wild Fauna and Flora – Egyezmény a veszélyeztetett vadon élő állat- és növényfajok nemzetközi kereskedelméről), melyhez Magyarország 1985-ben csatlakozott. Célja, hogy ellenőrzése alá vonja a veszélyeztetett fajok kereskedelmét, és ezáltal megakadályozza, hogy állat- és növényfajok ezrei a kipusztulás szélére jussanak. A világméretű megállapodásnak ma már 175 ország tagja, és közel 35 ezer faj kereskedelmét szabályozza, illetve esetenként tiltja.
A kipusztulás szélén álló fajokkal folytatott nemzetközi kereskedelem szigorúan tilos. Jelenleg közel 800 ilyen fajt sorol fel az egyezmény I. függeléke (pl. elefántok, csimpánzok, gorillák, tigris, jácint arapapagáj és más papagájfajok, tengeri teknősök, egyes kaktuszok, orchideák).
A II. függelékben szereplő fajokat szintén veszélyeztetteti a nagymértékű kereskedelem, állományuk azonban ma még nincs kritikus helyzetben. Ilyenek például egyes korallok, bizonyos papagájok és hüllők, melyek korlátozott mennyiségben, ún. CITES engedélyekkel kereskedelmi forgalomba kerülhetnek.
Hazánkban is egyre nagyobb méreteket ölt az egzotikus állatok és növények hobbiállatként, illetve dísznövényként való tartása. Az emberek nagy része nem is gondol bele, hogy egy-egy egzotikus kedvenc milyen áron kerül otthonába, hogy végül egy kalitkában vagy terráriumban élhesse le hátralévő életét. A kereskedelembe kerülő állatok és növények többsége a természetből származik, vadon fogják vagy gyűjtik be őket. A befogás, a szállítás és a karanténozás alatt bizonyos állatfajok egyedeinek 70-90%-a is elpusztulhat.
Egyre több család tölti nyaralását távoli, egzotikus országokban, ahonnan olyan ajándéktárgyakkal térnek haza, melyeket veszélyeztetett fajokból készítettek. De vajon vásárláskor hányan gondolnak bele, hogy az emléktárgyként árusított elefántcsont, teknőspáncél, egzotikus bőr termékek, preparált rovarok, szőrmék, trópusi kagylók, szárított tengeri csillagok és halak, korallok és más dísztárgyak elkészítése az állatok, esetenként életközösségek elpusztításával jár?
Mindemellett saját környékünket, az erdőket, mezőket járva is találkozhatunk több hazánkban védett és a Washingtoni Egyezmény védelmét is élvező növénnyel, mint a hóvirág, az erdei ciklámen vagy a gumós kosborfajaink. Ilyenkor szem előtt tartjuk-e, hogy ne tépjük le és vigyük haza otthonunkban hervadozni a természetben pompázó növényt, hanem a természetben, saját helyén hagyjuk élni, és így gyönyörködjünk benne?”
Idézet: CITES - Ne vedd, védd!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése