Idén szeptemberben lehetőségem nyílt részt venni a 9. alkalommal
Keszthelyen megrendezett Magyar Ökológus Kongresszuson.
A három napig tartó, közel 300 fős rendezvényen 6 plenáris
előadásra, 88 előadásra, valamint 50 egyperces poszterismertető
prezentációra (összesen 78 poszter) került sor. Az előadások
három szekcióban párhuzamosan zajlottak. Ezeket a következő
témakörök szerint csoportosították: Populációk közötti
interakciók, Vegetációdinamika, Tájökológia, Természetvédelmi
ökológia, Közösségi ökológia, Evolúció és
Viselkedésökológia, Funkcionális ökológia, Nyitott adatbázisok,
hálózati szolgáltatások, Ökotoxikológia, Környezeti nevelés,
Elméleti ökológia, valamint A klímaváltozás hatásai.
Érdekes, hogy míg a zoológia előadásokat sokan (főleg fiatal
kutatók, PhD ösztöndíjasok) hallgatták, addig a botanikával
foglalkozó előadások kevesebb vendéget vonzottak. Kevés olyan
egyetemi hallgatóval találkoztam, aki növénypopulációk
kutatásával foglalkozik.
Az első gondolat, ami a konferencia során megfogalmazódott bennem,
az a biológiai modellek fontossága. Szinte nem hangzott el olyan
előadás, nem került bemutatásra olyan poszter, ahol a kutatások
eredményeit ne szemléltették volna különböző statisztikai
módszerekkel. Jelenleg egy merőben új kutatási stílus hódít
(ami számunkra már talán nem nevezhető újnak), köszönhetően
az informatika fejlődésének, a nagy ökológiai adatbázisoknak.
Rá kellett döbbennem: az informatikai programokkal történő
adatfeldolgozásban való jártasság nélkülözhetetlen a
szakmánkban! Nem beszélve az impakt faktorral rendelkező
cikkekről, amelyek egyenesen elképzelhetetlennek tűnnek
statisztikai feldolgozás nélkül…
Az előadások alatt többször éreztem, hogy szakmánk igenis
hasznos és elengedhetetlen (azt gondolom ezen blog olvasóit talán
nem kell meggyőznöm erről)! Szólnom kell azonban a kissé
„felesleges”-nek tűnő prezentációkról is. A tudomány
asztalán persze aligha nevezhető egy kutatás feleslegesnek, mégis
úgy látom, kötelességünk olyan vizsgálatokkal előrevinni a
világot, amelyeket gyakorlati problémák hívtak életre.
Gondolataimat Fekete Gábor szavaival zárnám: „Gyakran
hangoztatjuk: az ökológus kongresszus tudományunk egyfajta
seregszemléje. „Kifelé” meggyőzően demonstrálhatja szakmánk
hasznosságát, sőt nélkülözhetetlenségét a társadalom
életében. Ezt az Európa-szerte mind hangsúlyosabb szempontot mi
sem becsülhetjük le. Számunkra mégis inkább a „befelé”
működő hatások az értékesek, azok az impulzusok, amelyek egy
jó, vitázó kongresszuson az ökológus közösséget érik.
Jótékonyan formálják a specialista létből fakadó beszűkülésre
hajlamos gondolatvilágunkat, tágítják szemléletünket.”
Szerző: Gellény Kriszta
Környezettudomány Msc. Szeged
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése