Geoffroy-macska

A Geoffroy-macska (Leopardus geoffroyi) a ragadozók közül a macskafélék családjába, ezen belül a Leopardus nem tagja.Dél-Amerika magasabb területein él (akár 3300 méter magasságig megtalálható), élőhelye a nyitott erdők, bozótos területek.

A Geoffroy-macska akár 100 centiméter hosszú is lehet, ebből farka 25-35 centi. Testömege 3-8 kilogramm között mozog. Bundája mintázata az elterjedésétől függ. Míg északon okkersárga alapon, sok kicsi, fekete, kerek folt található, addig délen az ezüstös alapon lévő foltok inkább rózsaszerűek.

A farok töve is foltos, maga a farok pedig fekete gyűrűkkel díszített. A farok segíti az egyensúlyozást a fákon. Karmai a legtöbb macskaféléhez hasonlóan behúzhatók, így védi őket a kopástól. Ez fontos, mert karmai segítségével mászik fára, és ragadja meg a zsákmányát. Hallása és látása a legtöbb macskához hasonlóan kitűnő.

Ez a macskafajta éjszakai, magányos életet él. Tápláléka, akárcsak kinézete élőhelyétől függően változó. Amíg Argentínában nagy részt kisebb rágcsálók, és egyes madárfajok teszik ki tápláléka nagy részét, addig Chilében a rágcsálók mellett vadnyulak vannak terítéken.Még délebbre pedig a nyulak átveszik az első számú táplálékká válik.

A párzási időszak október és március között van. A nőstény macskák 64-74 nap után 1-3 utódnak adnak életet. A Geoffroy-macskák csak ebben az időszakban hagynak fel magányos életmódjukkal, de a kicsit pár hónap alatt önállóvá válnak. A nőstények már 18 hónaposan, a hímek pedig 24 hónaposan érik el az ivarérettséget.

Az IUCN Vörös Listáján szerepel, mint mérsékelten fenyegetett faj. Nagy exportja miatt CITESZ I-es fajnak minősítették 1992-ben. Emellett az élőhely vesztés és élőhely feldarabolódás a legnagyobb veszély erre a fajra.

Forrás: Wikipedia, IUCN

Képek: Arkive

15 színes gyönyörűség

A Lemon oldalon találkoztam ezzel a tizenöt elképesztően gyönyörű és színes tengeri állattal, így úgy gondoltam, hogy nem csupán a képeket, de pár sor ismertetőt is hozok nektek hozzájuk.

Szóval kezdjük!

Tengeri fecske v. kék sárkány (Glaucus atlanticus)

A puhatestűek törzsén belül a csigák közé, pontosabban a tengeri csigák közé sorolható ez a faj. Nyílt tengerekben él, a legtöbb óceánban és tengerben felfedezték. Általában fejjel lefelé lebeg a víz felszínén. Átlagos mérete 3 centiméter.

Vadászó, ragadozó életmódot folytat, zsákmányállatai között olyan veszélyes állatokat is találunk, mint a portugál gálya, melynek immunis a mérgére, sőt fel is használja védekezésre.

Zseléóriás a török partoknál

A török partoknál búvárok találtak rá a zselészerű képződményre, mely távolról teljesen átlátszónak, míg közelről pöttyösnek látszott. A zselé körülbelül négy méteres volt, és a búvárok nem tudták mi lehet, de lefotózták, és videót is készítettek róla.

A megoldást az The Echinoblog szerzője Christopher Mah adta meg, aki Dr. Michael Vecchione, a Smithsonian Természettörténeti Múzeum tintahalszakértőre utalva, azt tartja a legvalószínűbbnek, hogy a zselészerű képződmény sok millió tintahaltojás lehet.

A kalmárok, vagy tintahalak burokba rakják a tojásaikat, amik aztán a tengerben szabadon úsznak. Egy-egy példány akár kétmillió tojást is lerakhat. A török partoknál talált tojásrakás az egyik legnagyobb, amit a blog szerzője valaha látott. 

Az óriási zselé egyébként az Ommastrephes bartramii nevű kalmár tojásait rejtheti magában. Ez az állat akár másfél méter hosszúra is megnőhet. Pár évvel ezelőtt egy Humbolt-kalmár által rakott tojáshalmazt találtak, ami hasonló méreteket (3-4 méter) öltött, abban hatszázezer és kétmillió közötti tojás lehetett.

A jelenség egyébként ritka, mivel a kalmárok mélyen a felszín alatt élnek, a tojások pedig hamar kikelnek.

Forrás és képek: Ecolounge, Wikipedia

Kétfejű kobra Kínában

A Nanning állatkertben, dél-Kínában, két fejű kobra született. Mind a két fej saját aggyal és gondolkodással rendelkezik, és bár próbálnak sokszor ellentétes irányba menni, a közös test nem engedi őket. A kobra lassan húsz napos lesz, még nem iszik és nem eszik, de hamarosan fog. Egyelőre egészségesnek tűnik, így a gondozók remélik, hogy sokáig fog élni, bár a két külön fej okozhat gondot, ugyanis már most megesik, hogy összevesznek.

Ha a kígyó túléli a két fej okozta gondokat, akkor a táplálkozás elkezdésével pár év alatt majdnem másfél méteresre is megnőhet.

Forrás: Index

Videóhoz lépj tovább!

Alacsony vízállások

2011. szeptemberében jelent meg egy blogbejegyzésem, Kiszárad a Tisza Záhonynál címmel. Akkor -332 cm volt a Tisza állása, és a képek alapján néhol majdnem lábon át lehetett kelni Magyarország második legnagyobb folyóján.
Idén hasonló helyzet uralkodik. Immár elég sok ideje aszályos az idő, ami a folyókon is meglátszik. A folyó Szolnoknál, és más északi szakaszokon a negatív rekordokat döntögeti. Egyes szakaszokon, akárcsak 4 éves (de 2013-ban szintén negatív rekordokat döntött meg a folyó), át lehet sétálni a folyón.

De nem csak a Tisza vízállása alacsony. Budapestnél a Duna 107 centiméteren áll, és 100 centi alatt pár problémákat vethet fel a vízállás. 95 centiméternél a Szabadság és az Erzsébet híd között kilátszik az ínségszikla, bár a szakemberek szerint, ennyire nem lesz kritikus a helyzet. Viszont a Duna felsőbb szakaszán, Németországban már leállították a hajóforgalmat.

Forrás: Index
Fotó: H. Szabó Sándor; forrás: Index

Mérgező békák

Kép:AFP Forrás: Index.hu

Két, immár régóta ismert békafajról derült ki, hogy képesek aktív védekezésre használni mérgüket. 

Eddig is ismeretes volt, hogy a békák képesek mérget kiválasztani a bőrükön keresztül - legjobb példák erre a nyílméregbékák, melyek mérge a világ legerősebbjei között van számon tartva -, de ez a méreg passzív védekezésre alkalmas csupán. Olyan békát ezeddig nem találtak, mely a mérgét tudatos és aktív védelemre használná.

Újraindulás

Augusztustól újra indul a Zöld Vadon!

Még több állati leírás, természet és környezetvédelmi témák! Hamarosan újra kezdjük!

Tikk-takk, már csak pár nap!

Egy kis szünet :)

Türelmet kérek az olvasóktól. Egy kicsi időre szünetre megy az oldal! De remélem hamarosan vissza tudok térni :)

E-fa

Izraelben felállították az első működő, életnagyságú E-fát. Ez a technológia összekapcsolja a környezettudatos gondolkodást, a mai modern, internetet nélkülözhetetlen életmóddal. Az E-fának a tervek szerint Izrael főterein fontos szerepe lesz.

Az E-fák napenergiát gyűjtenek, amit fel lehet majd használni például telefon vagy laptoptöltésre. A napelemek megújuló energiával látják el az E-fát, ami nem csupán töltőközpontként, de információs- és ingyenes Wi-Fi pontként is működni fog. Mindemellett az alá helyezett padokon még megpihenni is lehet.

Forrás: Ecolounge

Fokföldi vidra

A nagyfogú-tömpeujjú vidra (Aonyx capensis) vagy más néven Fokföldi vidráról igen keveset tudunk még. Angol elnevezése az 'African Clawless Otter'-t Afrikai karmatlan vidrának lehet fordítani.

A Fokföldi vidra egy közel 70-90 centi hosszú, vízi életmódhoz alkalmazkodott emlős állat. A ragadozók rendjén belül a menyétfélék családjába tartozik, ezen belül a vidrák alcsaládjába. Gyors úszó, hátsó lábainak ujjai között hártya feszül, teste hengeres, farka hosszú és elvékonyodó. Súlya 10-20 kiló között mozog. Mellső lábain ujjai hosszúak és lekerekítettek. Egyik lábán sincsenek karmok, nevét is erről a tulajdonságáról kapta. Koponyája nagy, állkapcsa és fogai erősek. Háti részen barna, hasi részen krémszínű, míg az alsó állkapcsa fehéres.

Fenntartható fogyasztásról

Forrás: MTA

Két újabb gyík Ausztráliában

Ausztráliában két új gyíkfajt (Melville-foki szivárvány vakondgyík és Melville-foki zártajkú vakondgyík) fedeztek fel a York-foki-félszigeten, egy esőerdő élettérben, 170 kilométerrel északra, Cooktown-tól. A gyíkok felfedezője Conrad Hoskin, a James Cook egyetem kutatója, aki leírta a két új faj eddig teljesen elzártan élt egy hegy tetején. A hegy különlegessége, hogy gránitsziklák vágják el a csúcsot a környező vidéktől.

Carlia wundalthini (Hoskin 2014)

Kis panda

A kis panda (Ailurus fulgens) a ragadozók rendjébe, azon belül a macskamedvék családjába tartozik. Magyar elnevezése több is létezik, a kis panda mellett, vörös pandának, vörös macskamedvének is nevezik. 

Élőhelye Ázsiában, Buthán, Kína, Laosz, Mianmar, Nepál. Mérsékelt övi erdőket kedveli, közel 1500 méter magasságig is elterjedt.

A vörös macskamedve egy 60 centiméter hosszú, 35 centiméteres marmagasságú, macskaszerű állat. Hátoldalán sötétvörös, hasoldalán és a végtagjai feketét. A farka vörös, fehér gyűrűk díszítik, a vége sötét. Feje medveszerű, a füle hegyes, belül fehér. Az arcán is az orra és a szeménél egy-egy félkörös sáv fehér színű. Egyes egyedeknek az egész arcán megjelenhet a fehér szőr. A mellső végtagján hat ujja van. A hatodik ujj a csuklócsont megnagyobbodása, amely szembefordítható a többivel. Így könnyedén le tudja szakítani a bambuszhajtásokat.

Magányosan élő, éjszakai állat.
Nappal általában az ágakon alszik, betakarva magát a farkával, úgy néz ki, mint egy szőrös sapka. Tápláléka bambuszból és gyümölcsökből áll. Néha madártojást, rovarokat és hernyókat is megeszik.

A vemhességi ideje 112-150 nap között van, általában 1-4 kölyköt hoz a világra, akitet egy éves korukig nevel. Életkora a 10-13 évet is elérheti.

Az IUCN Vörös listáján sebezhető fajként szerepel. Fő veszélyeztető tényezője, hogy a szőrméje miatt vadásszák. Szívesen tartott állatkerti állat, de nehezen szaporodik, ami fontos lenne az állat megőrzése céljából. CITESZ I-es fajként kereskedelme szigorú engedélyekhez kötött.

Forrás: Wikipedia

Fairphone

Négy évvel ezelőtt, egy fair trade projektként indult el a Fairphone elkészítése. Az ötletgazdák fel akarták hívni a figyelmet, hogy a felhasznált ásványok kitermelése akár háborút is okozhat. A felhívás olyan jól sikerült, hogy 2013-ra vállalkozás lett belőle, és mára már 23.000 eladott Fairphone-nal büszkélkedhetnek az alapítók. 

A Fairphone egyik lényege, hogy igyekeznek etikussá és átláthatóvá tenni a gyártást. A telefonba használt ásványok olyan bányákból származnak, ahol tisztességes fizetést, biztonságos munkakörülményeket kapnak a munkások, és helyben marad a hasznon. Mindamellett, ezek a bányászatok kevésbé rombolják a környezetet, mint mások, ahol gyakran gyerekmunka is előfordul.

Emília-selyemmajom

Az Emília-selyemmajom (Mico emiliae), angolul Snethlage selyemmajom (Maria Emilie Snethlage német születésű Brazil biológus után), a főemlősök rendjén belül a csuklyásamajmok családjába, és a karmosmajmok alcsaládjába tartozik.

A faj, akárcsak a többi selyemmajom Brazíliában él, elterjedése azon belül is főleg a középső területekre korlátozódik, Mato Grosso és Pará tartományban, az egybefüggő esőerdő területeken. A populáció méretéről nincsenek még megfelelő adatok.

Élőhelye az amazóniai síkvidéki esőerdők, megtalálható a kevert területeken (nyitott erdők, fás- vagy bokros szavanna).

Az Emília-selyemmajmok ökológiájáról keveset tudunk. A karmosmajmokra jellemző vonásaik (kis test, fán lakó életmód stb.) mind megjelennek náluk. Gyümölcsökkel, fanedvekkel, kisebb gerincesekkel, puhatestűekkel és rovarokkal táplálkoznak. 4-15 fő közötti családokban élnek, ahol általában csak 1 pár szaporodik. Jellemző náluk az ikerszülés, a hogy az egész család gondozza a kölyköket. Territóriumokban élnek, melynek méretét, a benne lévő gyümölcsfák mérete határozza meg. Hangalapú kommunikációjuk fejlett.

Súlya: 340 gramm körül

Hossza: 21-22 centi + farokhossz: 34 centi

Természetvédelmi helyzet:

Fő veszélyeztető tényező, hogy nagyon keveset tudunk erről a fajról. Az élőhelypusztítás és a kevés információ akár kihalás közelébe is kergetheti a fajt.

Nem vadásszák, viszont előfordul, hogy tartják háziállatként.

Az IUCN Vörös listáján DD-s, azaz adathiányos fajként szerepel.

Forrás: IUCN

Kép: IUCN, Wikipedia

Ázsiai kiskarmú vidra

Az ázsiai kiskarmú vidra (Aonyx cinerea vagy Amblonyx cinereus) a ragadozók rendjén belül, a menyétfélék családjába tartozik.
Törpe vidrának is szokták nevezni, ugyanis a vidrafajok közül, ez a legkisebb a világon.

Elterjedési területe: Dél- és délkelet Ázsia, egészen a Fülöp-szigetekig.

Szurikáta

A szurikáta, vagy más nevén a négyujjú manguszta (Suricata suricata) a ragadozók rendjén belül, a mongúzfélék családjába tartozik. A Suricata nemzettség egyetlen faja. Neve a szuahéli nyelvből származik, jelentése "szirti macska".

Elterjedési terület és élőhely

A szurikáták az Afrika kontinensen élnek, a Dél-Afrikai Köztársaságban, Angolában, Namíbiában és Botswana déli részén.

A nyílt füves területeket, száraz síkságokat, bozótos, sziklás területeket kedvelik.

Megjelenés:

A második legkisebb mangusztafaj. Teste karcsú, hosszúkás, közel 30 centiméter farok nélkül, mely akár 20-24 centis is lehet. A lábai rövidek, a mellsők erősek, és négy-négy ujj található rajtuk, az ásáshoz alkalmazkodtak. Hátsó lábain rövidebbek az ujjak, ezek a fára mászást segítik. Súlya akár egy kilogramm is lehet, a hímek általában nehezebbek.

Szőre puha, testhez simuló. Hátoldalon barnásszürke, sötétebb sávokkal, párhuzamos csíkozással, mely egyedenként változó, a farka vége sötétbarna. Hasoldalon szőrzete világos világosabb és ritkább. Szeme körül sötét foltok láthatók, füle fekete.

Hallása, látása és szaglása éles és jó.

Európai vidra

Az európai vidra (Lutra lutra) a ragadozók rendjén belül, a menyétfélék családjában, a vidrák alcsaládjába tartozik.

Elterjedése:

Európában és Ázsiában elterjedt fajról van, szó, az északon a Sarkkörig, délen pedig Észak-Afrikáig húzódik az elterjedési területe. A II. Világháború után viszont néhány európai iparosodott országból kihalt. Magyarország egész területén megtalálható, bár a Kisalföldön, a Duna-Tisza közének középső részein és a középhegységekben ritkább. A haza állományok egymással összefüggnek, nem fragmentáltak.

Vadmacska

Kép: Vilda - Rollin Verlinde
Forrás: IUCN

A vadmacska (Felis silvestris) a ragadózók rendjébe tartozó, általánosan elterjedt macskaféle. Megjelenése hasonlít a házimacskához, de nincs annyi változata. A vadmacska mindig szürkésbarna, hasoldalon és a lábak belső részén okkersárga. Rajzolata változatos: elmosódott, cirmos, markáns vagy harántcsíkos. Hossza, farokkal együtt 80-110 cm, súlya általában 4-6 kg. Mérete élőhelyek, alfajok szerint változó lehet.

A vadmacskák félénk, kultúra kerülő állatok. Nem kedvelik az ember által zavart területeket. Magányosan élnek, csak párzáskor állnak párokba, territóriumuk 3 négyzetkilométer is lehet, tápláléktól függően. 

Magyarországon a középhegységeinkben (Északi- Dunántúli-középhegység) a Gödöllői-dombságon, és a nagyobb folyóink ártereiben találhatók meg.

Jelenleg a házimacskával (Felis silvestris catus) együtt hat alfaja létezik. Régebben többnek gondolták, de a DNS vizsgálatok öt vadonélőre és a házimacskára szűkítették a rokonságot. A házimacska a DNS-e alapján a Felis silvestris lybica alfajhoz tartozik, mely Észak-Afrika, Közel-Kelet, Közép-Ázsia nyugati részén áll, de végül úgy döntöttek, hogy önálló alfajként kezelik majd.

A vadmacska kisemlősökkel, madarakkal, halakkal és ízeltlábúakkal táplálkozik.

Természetvédelmi helyzete az IUCN vörös listáján nem szerepel, nem fenyegetett, de Magyarországon fokozottan védett.

Forrás: IUCN, Wikipedia

Jegesmedve DNS lábnyomból

Egy sarkvidéki expedíció során, tudósok a hóban hagyott nyomokon, fagyott bőrsejtekből izoláltak jegesmedve DNS-t. A felfedezés nagy áttörés lehet a kutatásokban, mivel eddig a DNS-t drága és invazív módon tudtak csak kinyerni. A lábnyomból nyert DNS jelentősen csökkenti a beruházások méretét, így könnyebb lesz a populációkat nyomon követni.

Körülbelül tíz mancslenyomatból gyűjtötték össze a havat, amit aztán leolvasztottak. A sejteket különböző szűrőkön fogták fel. A DNS-ek között nem csupán jegesmedve, de az egyik lábnyom mellett fóka és sirály DNS-t is találtak. A WWF kutatói arra következtetnek, hogy a jegesmedve épp elejtett egy fókát, a sirály pedig potyafalatok reményében ment oda.

A kinyerés technológiájának finomításának egyelőre egy csapat tudós dolgozik, hogy minél több információt kideríthessenek az állatról. Molekuláris markereket használnak, hogy egyedileg is azonosíthassák a medvéket. Ez abból fontos, hogy az állatok a különböző területeket hogyan használják, és miként kapcsolódnak egymáshoz.

A tudósok abban reménykednek, hogy nem csupán jegesmedvékre, de más ritka és nehezen megfigyelhető állat esetében is tudják alkalmazni majd a kinyerést, és nem csupán hóval, de akár sárból is. Nehezítő tényező, hogy a melegebb területeken a DNS lebomlása gyorsabb.

Forrás: IFL Science
Kép: News Watch - NG