15 színes gyönyörűség

A Lemon oldalon találkoztam ezzel a tizenöt elképesztően gyönyörű és színes tengeri állattal, így úgy gondoltam, hogy nem csupán a képeket, de pár sor ismertetőt is hozok nektek hozzájuk.

Szóval kezdjük!

Tengeri fecske v. kék sárkány (Glaucus atlanticus)

A puhatestűek törzsén belül a csigák közé, pontosabban a tengeri csigák közé sorolható ez a faj. Nyílt tengerekben él, a legtöbb óceánban és tengerben felfedezték. Általában fejjel lefelé lebeg a víz felszínén. Átlagos mérete 3 centiméter.

Vadászó, ragadozó életmódot folytat, zsákmányállatai között olyan veszélyes állatokat is találunk, mint a portugál gálya, melynek immunis a mérgére, sőt fel is használja védekezésre.

TOP 10 fajok 2013.

2008 óta minden évben taxonómusok és biológusok gyűlnek össze, hogy megválasszák az előző évben felfedezett új állatok 10-es toplistáját. Idén a választás a SUNY Környezettudományi és Erdészeti Főiskolán történt, és május 23-án, Karl von Linné születésnapjára időzítették a lista nyilvánosságra hozatalát.

A tudósok szerint még legalább 10 millió felfedezetlen faj élhet a földön, az egysejtűektől egészen az állatokig. És félnek is attól, hogy gyorsabban halnak ki a fajok, minthogy fel tudnák fedezni őket. Ezért is tartják fontosnak a top10-es lista közlését minden évben.

Olinguito
Kép: Greenprofit

2013 TOP10 ÚJ FAJAI:

• Olinguito
• Kaweesakii sárkányfa
• Andrill anemoina (Edwardsiella andrillae)
• Csontváz garnéla (Liropus minusculus)
• Narancs penicilin (Penicillium vanoranjei)
• Levélfarkú gekkó (Saltuarius eximius)
• Spiculosiphon oceana egy óriás protozoo
• Tersicoccus phoenicis egy mikróba
• "Csingiling" légy (Tinkerbella nana)
• Zospeum tholussum egy átlátszó házú csiga

Forrás: Greenprofit, ESF.edu

Az űrmedúza nem szeret a Földön

A NASA kutatásaiban régóta helyet kaptak az űrben született, űrben élő állatok vizsgálata, hogy információkat gyűjtsenek a szélsőséges gravitációs környezetben történő fejlődési rendellenességről, melyek később valószínűleg az űrben született és élő embereket is sújtaná.

Medúzákat már a '90-es évek óta küldenek az űrbe és a kutatások azt mutatják, hogy az ott született állatok képtelenek megélni földi környezetben. Normális gravitációs környezetben a medúzák testük alsó peremén apró zsebeket alakítanak ki, melyekben kalcium-szulfát kristályok találhatók. Akárcsak az embernél, a belső fülben lévő kalcium-kristályok, úgy a medúzáknál is ezek segítenek meghatározni, merre van az ég és a föld, és segítenek a tájékozódásban.

Az űrben született medúzáknál a zsebek kifejlődtek, de a mikrógravitációhoz alkalmazkodott állatok, visszakerülve a Földre, képtelenek voltak megfelelően tájékozódni, és össze-vissza mozogtak.

A kutatások alapján úgy vélik a tudósok, hogy ugyanez történne az űrben született emberekkel is.

Forrás: Index

Új csigafaj a föld mélyéről

A Horvátország nyugati részén található Lukina Jama-Trojama barlangrendszer vizsgálata közben, a barlangászokból és biológusokból álló kutatócsoport fedezte fel az új fajt. A csoport eredetileg a világ 20 legmélyebb barlangja közé tartozó rendszer pontos mélységét kívánta megérni, miközben állatmintákat is gyűjtöttek. Az új fajt 914 méteres mélységben találták meg.

A Zospeum tholussum-nak elkeresztelt csigafaj mindössze 2 mm nagyságú, háza szinte teljesen áttetsző. A begyűjtött egyedeket a frankfurti Goethe Egyetemre szállították, ahol Alexander Weigand, DNS vizsgálatokkal kimutatta, hogy egy új fajról van szó. A Z. tholussum egyik érdekessége – az átlátszó csigaházon kívül –, hogy egy olyan csoport tagja, mely még a csigákhoz mérten is rendkívül lassúak. Sebességük néhány mm/hét, mozgási pályájuk pedig egy kör, melyen egész életükben legelésznek. Alexander Weigand úgy véli, hogy a nagyobb távolságokat vízáramlatok segítségével, vagy más állatokra való felkapaszkodással tehetnek meg.

Forrás: Origo

Édesvízi mohaállatot találtak a Ráckevei Duna-ágban

Az édesvízi mohaállatot (Pectinatella magnifica) nyár közepe táján találták meg először a Ráckevei Duna-ág alsó szakaszán.

A mohaállatok közönségesek a tengerben, és néhány édesvízi fajuk is létezik. Az egyedek telepeket alkotnak egy közös burok alatt. Ezek állatok helyhez rögzült életmódot élnek.

A Dunából előkerült fajt elég elterjedt a világon: Észak-Amerikában, Európában, és Kelet-Ázsiában is előfordul, ám a Dunában eddig még nem észlelték telepeit. Az egyedek 12-18-assával rozettákat alkotnak, a rozetták pedig telepeket, melyek football labda méretűek, és közel 99%-os a víztartalmuk. Jellemző színe sárgás, barnás, kicsit átlátszó.

Az édesvízi mohaállat kedveli az álló vagy lassan áramló, sekély, meleg vizeket, napfényes öblöket. Az egyedek tapogatókkal rendelkeznek, és a vízből parányi szerves anyag részecskéket szűrnek ki, ezáltal a vizek öntisztulásában nagyon nagy szerepük lehet. Környezetükben főként a hőmérsékletre érzékenyek: élőhelyük vizének minimum 16-20 fokosnak kell lennie, a 12-13 fokig hűlt víz halálos a telepekre. Ebben az esetben a telepek szétesnek, és apró, spóra alakú áttelelő képleteit kilöki magából.

Problémát akkor okozhat, ha vízszállító rendszerekben, hűtő csővezetékekben telepszik meg. A Dunában kárt nem okoz, csupán esztétikailag lehet problémás.

Forrás: Ráckevei Dunaági Horgász Szövetség

Hőségriadó - Extrém hőtűrők előnyben!

Következzenek a leghőtűrőbb fajok:

Nem régen fedeztek fel egy víz alatt élő egysejtűt, mely extrém hőtűrő képességekkel bír. Kísérletek kimutatták, hogy a 121-es törzsként ismert mikróba akár még 121 °C-on is képes szaporodni, és még 130 °C-on is túlél.

Pompei-féreg

A magas hőmérséklet kicsapja a fehérjéket, és elszakítja a kötéseket, és emiatt a legtöbb élőlény már nem tud életben maradni 60 °C hőmérsékletnél. Az efelett túlélő élőlényeket nevezzük extrém hőtűrőknek. Ahhoz, hogy a baktériumok kibírják ezt a hőmérsékletet, erősebb kötések szükségesek a DNS-ekben, és tartósabb fehérjék szükségesek. Emellett pedig 100 °C felett az élőlénynek képesnek kell lennie több ATP-t (adenozin-trifoszfát, energiaközvetítő) termelnie, mint amennyi elbomlik a hőmérséklet hatására.

Többsejtű élőlények közül egyelőre egyetlen extrém hőtűrő fajt ismerünk: ez pedig a pompeji-féreg (Alvinella pompejana), mely 5000 méter mélyen él a víz alatt. Ennek a fajnak az ideális hőmérséklet a 60 °C. Viszont nagyon érzékeny minden egyéb környezeti változásra. Az a fantasztikus még ebben a fajban, hogy az óceán alatti kürtők közelében él (itt a víz akár 400 °C is lehet), és a kutatók kiderítették, hogy ez a féreg néhány pillanatra még a 80-100° C-os hőmérsékletet is túlél.

Szaharai ezüsthangya

A többsejtűek közül, a szárazföldön az ismert leginkább hőtűrő faj a szaharai ezüsthangya (Cataglyphis bombycina), mely 55 °C-on él legjobban. Ennek egyik oka, hogy ebben a hőségben az ellenségei már nem jelennek meg.

Forrás: Index

Új tengeri csigafaj - Csupaszkopoltyús csigák

Floridában egy új csupaszkopoltyús csigafajt fedeztek fel. A Melibe arianae nevet kapó csigafaj a Tethyiidae családba tartozik. A faj a Melibe genusz első trópusi atlanti faja.

Melibe arianae

A csupaszkopoltyús csigák, vagy más nevükön a házatlan tengeri csigák (Nudibranchia) a búvárfotósok kedvenc témái. Ez a puhatestű altörzs igen színes és látványos megjelenéssel hívja fel magára a figyelmet. Az óceánokban mindenfelé elterjedtek, de legtöbbjük a trópusi és mérsékelt övi vizekben él meg.

Nembrotha cristata

Életkor: 1-2 év

Élettér: sekélyebb vizek (ár-apály zónák alatt, homokos part, korallzátonyok)

Táplálkozás: ragadozók (korall, szivacs, tengeri rózsa, ritkábban halak), hús és moszatevő is akad köztük

Ragadózói: halak, tengeri teknős, tengeri pók, tengeri csillag

Mozgás: úszás, mászás

Szaporodás: hímnős állatok; szaporodási időszak tavasszal és nyáron van, petékkel szaporodik, a lárvákat az áramlatok sodorják magukkal.

Veszélyeztető tényezők: vízszennyezés, hajózás

Veszélyeztetettség: nem veszélyeztetett

Flabellina iodinea

Források: Wikipedia, Zookeys

Kapcsolódó bejegyzés: Állat, mégis növény?

Leváltja használt péniszét egy tengeri csiga faj

 Ayami Sekizawa japán biológus és csoportja a Csendes-óceánban, Okinawa mellett fogott Chromodoris reticulata faj egyedeinél újfajta és meglepő élettani folyamatot figyelt meg. A tudósok a faj egyedeit vizsgálták, és 31 párosodást figyeltek meg közöttük. Közel húsz perccel azután, hogy a tengeri csigák a párosodás után eltávolodtak egymástól, az állatok ledobták hímvesszejüket. Ez a faj szimultán hermafrodita, azaz mind a két nemi szerv megtalálható az állaton, és képesek egyszerre használni őket.

Chromodoris reticulata

A tudósok elkezdték vizsgálni a csigák belső felépítését, és arra jutottak, hogy háromszoros hímvessző-hosszúságot képesek a testükben tartani – spirálszerű formában –, és 24 óra alatt újabb péniszt növeszteni. A biológusok arra is rájöttek, hogy ezt mindössze háromszor képesek megtenni.

Azt feltételezik, hogy a folyamatra azért van szükség, mert a csigák pénisze tüskés, így a visszahúzása nehézkessé válik.

Chromodoris reticulata

A tengeri csigákon kívül számos állat képes valamely testrészétől megválni, de a Chromodoris reticulata az első ismert faj, mely képes visszanöveszteni elhullott hímvesszőjét.

Forrás: Index

Yoda a Földön!

 A Csillagok háborúja Jedi mesteréről állatot neveztek el. A Yoda purpurata elnevezésű félgerinchúros élőlény az Atlanti-óceán mélyén él. Habár nem zöld, hanem pirosas-lilás színű az állat, a feje mégis Yodára emlékeztette a felfedezőit, így kapta tudományos nevét is. A purpurata az állat színpompás kinézetére utal.

Kép: Origo

A félgerinchúrosok a férgeknél fejlettebb fajok. (A Yoda purpurata-t ezek közül is a béllel lélegző állatok közé sorolják.) Ezek az élőlények fontos kapcsot képeznek a gerinctelenek és a gerincesek között, fajaik száma nem több, mint 90.

Az állat tudományos leírását az Invertebrate Biology folyóiratban közölték az Aberdeeni Egyetem kutatói.

Forrás: Origo