Geoffroy-macska

A Geoffroy-macska (Leopardus geoffroyi) a ragadozók közül a macskafélék családjába, ezen belül a Leopardus nem tagja.Dél-Amerika magasabb területein él (akár 3300 méter magasságig megtalálható), élőhelye a nyitott erdők, bozótos területek.

A Geoffroy-macska akár 100 centiméter hosszú is lehet, ebből farka 25-35 centi. Testömege 3-8 kilogramm között mozog. Bundája mintázata az elterjedésétől függ. Míg északon okkersárga alapon, sok kicsi, fekete, kerek folt található, addig délen az ezüstös alapon lévő foltok inkább rózsaszerűek.

A farok töve is foltos, maga a farok pedig fekete gyűrűkkel díszített. A farok segíti az egyensúlyozást a fákon. Karmai a legtöbb macskaféléhez hasonlóan behúzhatók, így védi őket a kopástól. Ez fontos, mert karmai segítségével mászik fára, és ragadja meg a zsákmányát. Hallása és látása a legtöbb macskához hasonlóan kitűnő.

Ez a macskafajta éjszakai, magányos életet él. Tápláléka, akárcsak kinézete élőhelyétől függően változó. Amíg Argentínában nagy részt kisebb rágcsálók, és egyes madárfajok teszik ki tápláléka nagy részét, addig Chilében a rágcsálók mellett vadnyulak vannak terítéken.Még délebbre pedig a nyulak átveszik az első számú táplálékká válik.

A párzási időszak október és március között van. A nőstény macskák 64-74 nap után 1-3 utódnak adnak életet. A Geoffroy-macskák csak ebben az időszakban hagynak fel magányos életmódjukkal, de a kicsit pár hónap alatt önállóvá válnak. A nőstények már 18 hónaposan, a hímek pedig 24 hónaposan érik el az ivarérettséget.

Az IUCN Vörös Listáján szerepel, mint mérsékelten fenyegetett faj. Nagy exportja miatt CITESZ I-es fajnak minősítették 1992-ben. Emellett az élőhely vesztés és élőhely feldarabolódás a legnagyobb veszély erre a fajra.

Forrás: Wikipedia, IUCN

Képek: Arkive

Vadmacska

Kép: Vilda - Rollin Verlinde
Forrás: IUCN

A vadmacska (Felis silvestris) a ragadózók rendjébe tartozó, általánosan elterjedt macskaféle. Megjelenése hasonlít a házimacskához, de nincs annyi változata. A vadmacska mindig szürkésbarna, hasoldalon és a lábak belső részén okkersárga. Rajzolata változatos: elmosódott, cirmos, markáns vagy harántcsíkos. Hossza, farokkal együtt 80-110 cm, súlya általában 4-6 kg. Mérete élőhelyek, alfajok szerint változó lehet.

A vadmacskák félénk, kultúra kerülő állatok. Nem kedvelik az ember által zavart területeket. Magányosan élnek, csak párzáskor állnak párokba, territóriumuk 3 négyzetkilométer is lehet, tápláléktól függően. 

Magyarországon a középhegységeinkben (Északi- Dunántúli-középhegység) a Gödöllői-dombságon, és a nagyobb folyóink ártereiben találhatók meg.

Jelenleg a házimacskával (Felis silvestris catus) együtt hat alfaja létezik. Régebben többnek gondolták, de a DNS vizsgálatok öt vadonélőre és a házimacskára szűkítették a rokonságot. A házimacska a DNS-e alapján a Felis silvestris lybica alfajhoz tartozik, mely Észak-Afrika, Közel-Kelet, Közép-Ázsia nyugati részén áll, de végül úgy döntöttek, hogy önálló alfajként kezelik majd.

A vadmacska kisemlősökkel, madarakkal, halakkal és ízeltlábúakkal táplálkozik.

Természetvédelmi helyzete az IUCN vörös listáján nem szerepel, nem fenyegetett, de Magyarországon fokozottan védett.

Forrás: IUCN, Wikipedia

Feketelábú macska

A feketelábú macska (Felis nigripes) a ragadozók közül, a macskafélék családjába tartozik. A kisebb macskák közé.

A fekete lábú macska Afrika déli részének endemikus faja. Főként Namibiában és a Dél-Afrikai Köztársaságban fordul elő, de láttam már példányokat Botswanában is, Zimbabwe határán és Angola legdélebbi határán is. Populációja sajnos csökkenő félben van, és egyedszámuk egyre alacsonyabb.

A feketelábú macska élőhely specialista, főként a nyílt, rövid füves területeken fordul elő, ahol nagy az előfordulása a földön fészkelő madaraknak. Ilyen területek a száraz, nyílt szavannák, gyepek és Karoo félsivatagjai gyér bokros, fás területekkel, ahol az éves csapadék 100 és 500 mm közé esik.

Homoki macska

A homoki macska, vagy másik nevén margaritamacska (Felis margarita) a ragadozók rendjébe tartozik, ezek kívül pedig a macskafélék közé.

A faj kisebb területeken él Észak-Afrikában, az Arab-félszigeten, Pakisztánban. Türkmenisztánban és úgy gondolják, hogy Irán északi részén is előfordul. Előfordulása alapján hét alfaja ismert, a Nigerben élő Felis margarita airensis, az Arap-félszigeten élő Felis margarita harrisoni, Az Észak-Afrikában és Szaharában előforduló Felis margarita marginata, a csak Szaharában előforduló Felis margarita meinertzhageni, a Pakisztánban előélő, de mára feltételezetten kihalt Felis margarita scheffeli, és az Iránban előforduló Felis margarita thinobia.

Fotó: Tim Vickers
Forrás: Wikipedia

Az eurázsiai hiúz védelme

Az  eurázsiai hiúz (Lynx lynx) egy Magyarországon is őshonos hiúz faj. Napjainkban alig 10-15 példánya él az Északi Középhegységben, éppen ezért a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium 2004-ben egy védelmi tervet dolgozott ki a fajra:

Mocsári macska

A mocsári macska (Felis chaus) vagy csausz a nádas, mocsaras területek ragadozója. Elnevezései között megjelenik a nádi- vagy mocsári hiúz is.

Besorolás: emlősök >> ragadozók >> macskafélék >> mocsári macska (Felis chaus).

Elterjedési terület, élőhely:

Megtalálható Afrika legnagyobb részén, Közel-Keleten, Közép-, Dél és Délnyugat-Ázsiában. Kedveli a hegyvidékeket, a Himalájában 2400 méterig megtalálták. Oroszország déli területei a faj északi elterjedésének határa.

Igen jó alkalmazkodási képességük miatt, több élőhelyen is megtalálhatók: sűrű tüskés bozótosok, tavak- vagy folyók melletti mocsaras erdők, partok, halastavak, csatornák mellett, szavanna, trópusi száraz és esőerdei részeken.

Egyedül a hidegre érzékenyek. Nem bírják a kemény teleket.

Karakál

A karakál (Caracal caracal) vagy ahogy még nevezik a sivatagi hiúz az emlősök osztályába, azon belül a ragadozók rendjébe tartoznak a macskafélék közé. Bár pamacsban végződő füle miatt a hiúzokra hasonlít, a DNS vizsgálatok alapján, nem közeli rokonok. Genetikailag a legközelebbi rokona a szervál.

Elterjedési terület
Forrás: Wikipedia

Kilenc alfaja él Dél-Afrikától Közép-Ázsiáig. Teste vörösesbarna-homokszínű, mintázata nincs (a kölykökön vannak foltok.) Felső ajkán nagy, fekete folt található. Az orra szélétől a szeméig egy másik, szintén fekete sáv húzódik. A bundája rövid, szorosan a testére simuló. Fülén szőrpamacs látható, amit hosszabb és dúsabb, mint a hiúzoké. Teste karcsú, lábai meglehetősen hosszúak. Marmagassága kb. fél méter, átlagos testhossza 60-90 cm, a farka nagyon rövid, 20-30 cm. Testtömege 13-19 kg.

Élőhelye a félsivatagokban és szavannákban van. Kedveli a bozótosokat és a felföldeket, ahol megfelelő rejtekhelyeket találhat a kölykei számára.

Általában magányos, de megfigyelték már kisebb csapatokban. Territoriális viselkedésű, területét vizelettel jelöli meg. Többnyire éjszaka aktív. Gyorsan fut, kiválóan mászik és akár 3 méter magasra is képes felugrani.

Táplálékát rágcsálók, madarak és kisebb antilopok alkotják. A leopárdokhoz hasonlóan szokta elrejteni zsákmányát fák ágain.

A karakálnak nincs konkrét párzási ideje. A nőstény vemhessége 70-80 nap körüli, a kölykök száma 1-6. A kicsik 1 éves korukig maradnak az anyjukkal, és 12-16 hónap után válnak ivaréretté.

Könnyen szelídíthetőek, használják őket vadászatra

Természetvédelmi helyzet:

CITES II-es faj és IUCN helyzete: nem fenyegetett.

Kedvelt állatkerti faj, Magyarországon Győrben és Miskolcon látható.

Forrás: Wikipedia

Gepárd

A világ leggyorsabb szárazföldi ragadozója a gepárd (Acinonyx jubatus). Angol neve 'cheetah', de nevezik 'hunting leopard'-nak, azaz vadászó leopárdnak is. Magyar elnevezése, akárcsak a francia eredetű 'guépard' vagy a spanyol elnevezésű 'guepardo' szó a latin 'gattus pardus' elvevezésből adódik.

Ez a faj az Acinonyx nem egyetlen faja. A tudósok erős genetikai rokonságot mutattak ki köztük és a Puma nem között.

Szegedi Vadaspark hím gepárd párosa

Jelenleg öt alfaját ismerik:

1. Acinonyx jubatus hecki: Északnyugat Afrika
2. Acinonyx jubatus feasrosni: Kelet Afrika
3. Acinonyx jubatus jubatus: Dél Afrika
4. Acinonyx jubatus soemmerringi: Északkelet Afrika
5. Acinonyx jubatus venaticus: Észak Afrikától közép Indiáig

Hópárduc

A hópárduc (Uncia uncia), vagy más néven irbisz, az emlősök osztályába, a ragadozók rendjébe, ezen belül a macskafélék családjába tartozik. A párducalkatúak alcsaládján belül nemének egyetlen faja.

Élőhelye: Belső-Ázsia hegyvidéki területein él.

Megjelenése: Ez a ragadozó a nagymacskák közé tartozik. Testtömege 23-70 kg közötti, testhossza 120-150 centi, marmagassága 60-70 centiméter. Jellegzetessége hosszú, közel 1 méteres, dúsan bundázott farka, melyet egyensúlyozásra használ a hegyvidéki tájakon, és alvás közben száját és orrát védi vele a hidegtől.

A hímek feje szögletesebb és hosszabb a nőstényekénél. A lábai rövidek, vastag bunda borítja őket, ez által könnyebben jár a hóban.

Bundája fehér, törzsén és farkán fekete gyűrű és patkó alakú mintákkal, lábán, nyakán és fején pedig pettyek díszítik, mely az álcázásban segíti. Kétszer vedlik évente, nyári bundája ritkásabb.

Ghandi a Szegedi Vadaspark hím hópárduca

Életmódja: A legmagasabban élő macskaféle. A világ legmagasabb hegyein él, 2000 és 5000 méteres tengerszint feletti magasságban. Ragadozó életmódot él. Erős lábaival hatalmas ugrásokra képest, és hangtalanul ér földet. Bundája jól elrejti a havas-sziklás terepen. Kedvelt tápláléka a hegyi kecske és juh. Szaporodási időszakban párbaj vadásznak, amúgy magányosak. Télen lejjebb húzódnak az erdős részekbe, ilyenkor fácánokra, szarvasokra és vaddisznóra vadásznak.

Jó rejtőzködő képessége és egyre fogyó egyedszáma miatt, az egyik legritkábban látható nagymacska-féle.

A párzási időszak január és március között tart. A vemhesség 100 napos, ami után az anyaállat sziklák között vagy barlangokban 2-3, ritkán 5-7 kölyköt hoz a világra. Teje sokkal zsírosabb, mint a tehéné, így több energiát biztosít a kicsiknek. Az anya saját bundáját is felhasználja a kicsik alvóhelyének melegítésére.

Általában 10-12 évig él, fogságban a 21. életévét is megélheti.

Hópárduc (Szegedi Vadaspark)

Természetvédelmi helyzete: Habár hatalmas, közel 3 millió négyzetkilométeres területen él, a hópárduc az egyik legveszélyeztetettebb nagymacska. Egyedszáma ma már mindössze 4 és 6 ezer közé tehető. A nagy területen élő kis egyedszám visszaveti a szaporodásukat, és ehhez még hozzájárul az élőhelyek, a zsákmányállatok csökkenése és az orvvadászat is. Az utóbbinak több alapvető oka van: az egyik, hogy a hópárducokat élőhelyükön kártevőknek tekintik. Hiszen, ahogy a vadon élő zsákmányállatok egyre fogytak, ezek az állatok áttértek a háziállatok zsákmányolására. Másik ok a pénzéhségben, és az emberek hiúságában, butaságában és magamutogatásában keresendő. A hópárducból készült bundák akár 12 millió Ft-ot is érhetnek, csontjaiknak pedig gyógyító erőt tulajdonítanak.

Hópárduc (Szegedi Vadaspark)

Ezek miatt az okok miatt, az IUCN Vörös Listáján szerepel, veszélyeztetett fajként. Emellett EEP-s, azaz az Európai Veszélyeztetett Fajok programjának része, így állatkertekben külön figyelmet szentelnek a szaporításának.

Az állatkertek mellett a WWF is külön figyelmet szentel a hópárducnak. Programjuk egyik legfontosabb része, hogy a nagy területen kis számban élő egyedek elszigeteltségét megszüntesse, ez által csökkentse a beltenyésztést a természetes élőhelyeken.

Forrás: Szegedi Vadaspark, WWF, Wikipedia

Fotók: Saját

Ködfoltos párduc

A ködfoltos párduc (Neofelis nebulosa) egy különleges, macskaféle ragadozó. Egy ideig úgy gondolták, nemének egyetlen faja, ám kiderült, hogy egy másik ködfoltos faj is él Borneón és Szumátrán.

Rendszertani besorolás:

Ködfoltosok neme (Neofelis) << párducformák alcsaládja << macskafélék családja << ragadozók rendje << emlősök osztálya << gerincesek altörzse

Ötven évet jósolnak az ibériai hiúznak

A kutatók szerint a klímaváltozás gyorsabban változtatja meg egyes fajok élőhelyeit, minthogy azok alkalmazkodni tudnának hozzá. Az ibériai hiúz (Lynx pardinus) Spanyolország két déli régiójában él, és a kutatók, éppen emiatt a probléma miatt, 50 évet jósolnak a túlélésének.

Lynx pardinus

A körülbelül egy méter hosszú, akár 15 kilogramm súlyú macskaféléből közel 250 példány él már a természetben, élőhelye pedig 40.000 km²-től 1.200 km²-re csökkent. A szakértők szerint az állatot a mostani mentőprogramok, melyek eredeti élőhelyeire telepíti vissza a hiúzokat, már nem megfelelő. Radikális változásokat kell tenni, és az ibériai hiúzokat olyan környezetbe helyezni, melynek megfelelő a klímája. A tervek szerint évente hat nőstényt, ha hímet kellene új helyre költöztetni – mind 1-4 éves kor között –, hogy a faj menthető legyen.

Forrás: Greenfo

Kerítéssel az oroszlánok megmentéséért!

 Az Ecology Letters folyóiratban megjelent egy tanulmány, miszerint az Afrikában természetes környezetben élő oroszlánok száma az utóbbi 50 évben drámaian, mintegy 80%-kal lecsökkent. Ha pusztulásuk ebben az ütemben folytatódik, 20-25 év múlva az afrikai oroszlánok megkaphatják a „természetben kihalt” IUCN minősítést. A tanulmány szerint közel 20-30 ezer nagymacska élhet még a vadonban.

Az Afrikában élő oroszlánokat leginkább az ember veszélyezteti. Vadásszák őket, akár azért mert az emberek veszélyforrást látnak benne, vagy szimplán a vadászat kedvéért, ráadásul az élőhelypusztulás és a zsákmányállataik ember általi túlvadászata is veszélyezteti a létüket.

A tanulmány kijelenti, hogy mihamarabbi beavatkozásra van szükség, hogy megvédjük a megmaradt állományokat. Pl. Serengetin és a dél-afrikai nemzeti parkokban, a kerítéssekkel védett területeken az oroszlánok populációi növekedni kezdtek. Így a tanulmány írói is erre a megoldásra hajlanak. Az elkerített nemzeti parkokban az oroszlánok védelme 500$/km² költséget jelentene, míg ez a kerítéssel nem védett területeken 2000$/km².

A vizsgálat vezetője szerint ez lehet a legjobb megoldás, és bár extrémnek hangzik, ám a veszély miatt radikális beavatkozásra van szükség, hogy megóvják a fajt a kihalástól.

Forrás: Híradó.hu

Krugel – fehér – oroszlánok

 A Panthera leo krugeli, azaz a dél-afrikai fehér oroszlán, az afrikai oroszlánok egyik igen különleges alfaja. Az immár Magyarországon – Szegeden – is megtekinthető különleges állatok nem albinók, azaz nem a pigment hiányzik a szervezetükből, hanem a környezet miatt kialakult világos színváltozatok. Ezek az oroszlánok nem is teljesen fehérek, inkább halvány vajsárgák.

Az oroszlánok ezen különleges, világos változata csak bizonyos környezetben alakul ki. Ilyen terület Timbavati, ahol 1938-ban írták le az alfajt. Itt a talaj nagyon világos, így az itt élő oroszlánok sokkal könnyebben elbújhatnak evvel a bundával.

Nadja üvegen keresztül
(saját kép)

A fehér oroszlánok egyébként a természetben már kihaltak. Legutoljára 1994-ben láttak élő példányt. Ennek az az oka, hogy az oroszlánok vadászata kvóta alapján zajlik. A kvóta viszont nem köti ki külön, hogy a normális színű és a fehér oroszlánokat – az utóbbit nem védi külön jogszabály – milyen arányban lehet vadászni, így a vadászok a különlegesebb színváltozatot előnyben részesítették.

Ennek ellenére, a fehér színváltozat állatkertekben, magángyűjteményekben és vadaskertekben – az utóbbiban vadászat céljából – fennmaradtak. Nemzetközi szervezetek szeretnék elérni, hogy külön védelmet kapjon az alfaj, hogy meg lehessen próbálni visszatelepíteni a természetbe.

Timba és Nadja
Kép: Kelemen Zoltán Gergely

Az állatkertekben jelenleg 230 fehér oroszlán él. Ezek közül kettő jelenleg a Szegedi Vadasparkban látható. A vadaspark terve, hogy Timba – a Franciaországból érkezett hím – és Nadja – a Belgrádból hozott nőstény – megörvendeztesse majd a gondozókat és a látogatókat egy kis oroszlánnal, ugyanis az állatkertben eddig élő – pl. az Algyőről érkezett – oroszlánok nem szaporíthatók kevert alfajuk miatt. A fehér oroszlánok viszont nagy természetvédelmi értéket képviselnek, és tiszta génállományuk lehetővé teszi a szaporítást.

A két fehér oroszlán immár elfoglalta a kifutóját, és megtekinthető a Szegedi Vadasparkban.

Forrás: Index

Fehér tigriskölyök

 Az ausztriai Kernhof élményparkjának állatkertjében, a Weisser Állatkertben, négy fehér tigriskölyök született. Burani, a nőstény bengáli tigris december 27-én hozta világra Mumbait, Maját, Melodyt és Mona Lisát. Mind a négyen egy kilogrammos súllyal születtek, egészségesek, és naponta tíz dekával gyarapodnak.

Burani nem először hoz világra kölyköket, de most először örvendeztette meg Ausztriát fehér tigriskölykökkel. Az apa, Samir szintén fehér.

Tigris kölykök a videóból

A fehér bengáli tigrisek színe mögött egy génhiba áll. Ez a hiba a természetben hátrányt jelent számukra, ezért ritkán maradnak életben, rejtőszín hiányában. Fehér tigrisekből a világon alig 300 él, így nagy ritkaságnak számítanak.

Forrás: Origo – Itt egy videót is megtekinthettek róla!

Más:

Szavazzatok, érdekelne-e titeket, ha lenne az blognak egy facebook oldala, ahol több cikket posztolnék ki a forrásokból :). Ha erre nincs igény, az sem gond, csak lássam :)

20 szavazat alatt nem számít, mert ha csinálok oldalt, akkor szeretném, ha olvasnák is :). Szóval tessék szavazni, március 1-ig lehet :)

Nőtt a tigrisek száma

 A tigrisek egyedszáma nagyon lecsökkent az utóbbi időben az orvvadászat, élőhelypusztulás és a zsákmányfajok eltűnése következtében. És ez a szám még sosem volt olyan alacsony, mint most. A Wildlife Conservation Society szerint mindössze 3200 tigris él a vadonban. Most viszont három helyen is nőtt a tigrisek egyedszáma.

Az első fontos hely India. Itt a Wildlife Conservation Society 25 évvel ezelőtt kezdte meg programját a nagymacskák védelme érdekében, aminek eredményeképpen mára Karnataka állam Nyugati-Ghátok részében a tigrisek kezdenek egyre nagyobb területeket elfoglalni. Az utóbbi 10 évben több, mint 600 egyedet figyeltek meg.

Emellett a szintén indiai Nagarahole és Bandipur Nemzeti Parkokban a tigrisek egyedszáma elérte az telítettségi szintet, így fiatal példányok kezdtek el terjeszkedni ökológiai folyosókon és erdei menedékekben.

A sikert elősegítette a szigorú orvvadászat ellenes őrjáratok, és a falvakban élő lakosság segítsége is. Ezáltal főként a tigrisek zsákmányfajainak populációi növekedtek meg.

A másik fontos hely, ahol a tigrisek populációja növekedni kezdett, az Thaiföld, a Huai Kha Khaeng menedék. Ez egy közel 2700 km²-es védett terület a tigrisek számára. Itt is fontos szerepet az orvvadászat visszaszorítása volt. Ezzel a lépéssel a 2007 óta az állomány folyamatosan növekedhet, és tavaly elérte a rekord számú – 50 egyed – növekedést.

A harmadik ország Oroszország, ahol a kormány új törvénytervezetet mutatott be, mely alapján a védett állatok birtoklása, szállítása és kereskedelme büntethető lesz. Ezzel az orvvadászok utolsó törvényi kiskapuját akarják felszámolni, és szigorítani a védelmet.

Emellett október elején megnyitották a Középső Usszuri Vadmedencék ökológiai folyosót, mely összekötőként működik majd az oroszországi Sihote-Aliny tigrispopuláció – amuri tigrisek – és a kínai Hejlung-csuang provincia tigrisélőhelyei között, és biztosítja a tigrisek biztonságos vándorlását a két ország között.

Forrás: Greenfo

Hiúz a Zemplénben

Habár Magyarországon őshonos faj a hiúz, mégis manapság csupán 5-10 példány él hazánkban. A WWF Magyarország évek óta küzd azért a célért, hogy az állat életképes és stabil populációt alakítson ki újra az Északi-Középhegységben. Az alapítvány az Aggteleki Nemzeti Parkkal összefogva, 2010-ben indított el egy fajvédelmi programot az állat túlélése érdekében. Ennek a lényege, hogy egy hiúz egyedet rádiótelemetriás műholdas nyakörvvel látnak el. A nyomkövetéstől fontos információkat – kedvelt erdők, zsákmányfajok, élőhely nagyság – várnak a kutatók.

Eurázsiai hiúz

Addig is, míg ez megvalósul, kamerákkal, és télen a hóban, hagyományos nyomkövetéssel gyűjtenek információkat az állatfaj viselkedéséről. Emellett elindítottak egy örökbefogadási programot, mellyel a hiúzokat lehet megsegíteni, cserében a támogató egy oklevelet és egy élethű plüsst kap.

Eurázsiai Hiúz (Lync lynx)

Játszó hiúz kölykök

Az Eurázsiai hiúz a macskafélék közé tartozik. Ragadozó állat. Élőhelye Eurázsia, ezen belül főként Szibéria és Észak-Európa. Magyarországon az Északi-Középhegységben őshonos. Régebben eltűnt, de manapság újra megjelent az Aggteleki Nemzeti Park környékén, ahol állományát 5-10 példányra becsülik.

Az állat a macskafélékre jellemző megjelenésű. Hossza 70-110 cm, tömege 15-38 kg. A hím nagyobb és nehezebb is a nősténynél. Alkatára jellemző a hosszú láb, kerekded mancsok, melyeknek a hóban járásnál van jelentősége.

Lynx lynx

Hátsó lábán a karmok kevésbé erősen görbültek, mint a mellsőn, futás közben behúzza őket, habár a hiúz nem túl jó futó. Vadászatkor a szaglására és a hallására hagyatkozik, melyet hosszú pofaszakálla és a fülén lévő 4 cm hosszú, fekete bojt segít. A háta vörös vagy vörösesbarna, melyet sötét foltok díszítenek.

A hiúz zsákmányfajainak listája elég tág: az egerektől az őzekig terjed. Az egyik legfontosabb zsákmánya a nyúl, Szibériában a másik pedig az őz, mely a nagy hóban nehezen halad előre, így könnyű prédájává válik az állatnak.

Hiúz kölyök

Az ivarérettsége 1,5-2 éves korukban érik el. A párzási időszak február-március között van. Maximum négy kölyköt hoz a világra 65-74 nap vemhesség után. Az újszülöttek 250-300 grammosak, és anyjuk egy megközelíthetetlen rejtekhelyen neveli őket. Szemüket a 12. napon nyitják ki, ezután kezd el kinőni a tejfoguk. 6 hónap után történik az elválasztás, de 2 hónap után már húst is fogyasztanak. Az első tél után 7-10 kg-ig gyarapodnak. Összesen közel 1,5 évet maradnak az anyjuk mellett.

Hiúz kölyök

Egykor egész Európában elterjedt volt, manapság viszont veszélyeztetett fajként tartják számon. A nyugati országokban a 20. század közepére kihalt, ám napjainkban számos sikeres visszatelepítés történt.

Állatkertekben igen közkedvelt fajt, főként az európai faunát bemutató vadasparkokban és állatkertekben. Hazánkban Szegeden, Veszprémben, Nyíregyházán, Miskolcon és Kecskeméten látható.

Forrás: Greenfo, Wikipedia

Fogadj örökbe egy Hiúzt!