Fokföldi vidra

A nagyfogú-tömpeujjú vidra (Aonyx capensis) vagy más néven Fokföldi vidráról igen keveset tudunk még. Angol elnevezése az 'African Clawless Otter'-t Afrikai karmatlan vidrának lehet fordítani.

A Fokföldi vidra egy közel 70-90 centi hosszú, vízi életmódhoz alkalmazkodott emlős állat. A ragadozók rendjén belül a menyétfélék családjába tartozik, ezen belül a vidrák alcsaládjába. Gyors úszó, hátsó lábainak ujjai között hártya feszül, teste hengeres, farka hosszú és elvékonyodó. Súlya 10-20 kiló között mozog. Mellső lábain ujjai hosszúak és lekerekítettek. Egyik lábán sincsenek karmok, nevét is erről a tulajdonságáról kapta. Koponyája nagy, állkapcsa és fogai erősek. Háti részen barna, hasi részen krémszínű, míg az alsó állkapcsa fehéres.

Európai vidra

Az európai vidra (Lutra lutra) a ragadozók rendjén belül, a menyétfélék családjában, a vidrák alcsaládjába tartozik.

Elterjedése:

Európában és Ázsiában elterjedt fajról van, szó, az északon a Sarkkörig, délen pedig Észak-Afrikáig húzódik az elterjedési területe. A II. Világháború után viszont néhány európai iparosodott országból kihalt. Magyarország egész területén megtalálható, bár a Kisalföldön, a Duna-Tisza közének középső részein és a középhegységekben ritkább. A haza állományok egymással összefüggnek, nem fragmentáltak.

Nyest

A nyest (Martes foina) egy Eurázsiában általánosan megtalálható ragadozó. Gyakran keverik őket a görényekkel és a menyétekkel. A három, hasonló felépítésű faj közül a nyestek a legnagyobbak. Testhosszuk átlagosan 40-54 cm, míg tömegük 1-2 kg is lehet.

A testük vékony, karcsú, a lábaik viszonylag rövidek. A szőrzetük barnás színű, jellegzetes nagy fehér mellfolttal. A mellükön sötétebb folt található, mely minden állatnál egyedi, így megkülönböztethetők egymástól. Az orra világos, talpa szőrtelen.

Élőhelye a nyíltabb területek. Gyakran megtalálni magasabb hegységekben, sziklás részeken. Éjszakai állat, ügyesen mászik, jól ugrik és kitűnő vadász. Tápláléka rágcsálókból, madarakból és tojásokból áll, de nem veti meg a gyümölcsöket sem. Ritkán megtámad háziállatokat, de ez nem gyakori. Viszont gyakorta látni őket városokban, sőt beköltözhet épületekbe is.

Az egyedek magányosan élnek, csupán a nyári párzási időszakban keresik egymás társaságát. A párzás után a vemhesség késleltetett, azaz a petesejt úgy ágyazódik be, hogy a legközelebbi tavasz előtt ne szülessenek meg a kicsik. A késleltetéssel együtt így a vemhesség ideje 230-275 nap is lehet, míg a valódi idő alig 1 hónap.

A nőstény tavasszal 3-4 vak, csupasz kölyköt hoz világra. A kicsik 2 hónaposan kezdenek vadászni tanulni, és több, 1-2 éves koruk körül válnak ivaréretté. Vadon maximum 10 évig élnek, fogságban 18 év a rekord.

A nyestek könnyen kézhez szoktathatók, ha kiskoruktól kezdve nevelik őket, ám a menyétfélék könnyen visszavadulnak a természetbe.

Természetvédelmi státusza: nem fenyegetett.

Forrás: Wikipedia

Rozsomák

A rozsomák (Gulo gulo) a globális felmelegedés egyik olyan áldozata, akire még nem fordított elég figyelmet a világ. A hó és a jég olvadása nem csak a jegesmedvéknek ártalmas, a tajga területek felmelegedése a világ legnagyobb menyétféle ragadozójának túlélését is veszélyezteti.

Ismerjük meg hát ezt az állatot.

A rozsomák emlős állat. A ragadozók rendjén belül a menyétfélék családjába tartozik. Azok közül is a legnagyobbnak járó díjat viheti haza. Elterjedési területe elég tág, Európában, Ázsiában és Észak-Amerikában is előfordul, ám csupán a tundra és a tajga övezetben, ami lecsökkenti életterét. Főleg, hogy egyre nagyobb problémát okoz az éghajlatváltozás, és a tagja és tundra területek felmelegedése.

Az IUCN veszélyeztetettség közelinek ítélte az állapotát, ám az USA Halászati és Vadászati Hivatala szeretné elérni, ha Vörös Listára kerülne, mint veszélyeztetett faj. Európai létszáma ~ 2500 egyes, az USA területén kolóniái és populációi egyre fogynak, Kanadában még található nagyobb létszáma.

Szegedi Vadaspark rozsomákja
Kép: Endrédi Lajos

Testtömege: 22-32 kg

Testhossz: 70-83 cm

Tápláléka: Ragadozóként kisebb és közepes méretű állatokra vadászik. Télen a hóban ügyesebb, mint áldozatai, ráadásul nem alszik téli álmot, ilyenkor nagyobb méretű állatokat is célba vesz. Nyáron növényi táplálékot is vesz magához.

Élettartama: 8-10 év

Életmód: Általában egyedül él, csak párzási időben láthatók együtt a hímek a nőstényekkel.

Szaporodás: Emlős állat, 270 napos vemhességi ideje van, ált. 2-4 kölyköt hoz a világra.

Teste zömök, medveszerű. Rendkívül erős, télen akár a szarvasnak is nekimegy. A hátára ugrik, és a torkot veszi célba. A hímek territoriális viselkedésűek, akár 1500 – 2000 km² területet is birtokolhatnak, amit vizelettel és ürülékkel jelöl. Télen képes hatalmas távolságokat – 45 km – is megtenni élelem után kutatva. Téli sikeres vadászatát hosszú, meleg bundája, és lábujjai között feszülő bőrhártya segíti. Ez megnöveli a mancsa felületét, így nem süllyed el a hóban. A szaglása nagyon jó, ami kiváló vadásszá teszi. Karmai nagyok és erősek, nem csupán vadászatra, de fa- és sziklamászásra is használja.

Egyik magyar elnevezése a torkosborz, mivel nagy étvágyúnak tartják. Ám gyakran elássa élelme egy részét, és akár még félév elteltével is visszatér hozzá.

Szegedi Vadaspark rozsomákja
Kép: Endrédi Lajos

A rozsomák veszélyeztetettségének a klímaváltozáson kívül más okai is vannak. A legnagyobb menyétféle ragadozóként rossz híre volt mint Európában, mint az Amerikai kontinensen, emiatt nem csak vadászták, de megpróbálták kiirtani. Amerikában csupán pár államban találhatóak meg, és számukat 230-250 egyedre becsülik. 2009-ben Európában mindössze 2260 egyede élt. Ráadásul a vadászt és az állatok mérgezése még ma is nagy veszéllyel fenyegeti ezeket az állatokat. A ragadozók rossz híre miatt, az a védettség, amit jelenleg élveznek, nem elég a populáció növekedéséhez.

A rozsomák EEP-s faj, azaz ez európai fajmegmentési programban szerepel. Magyarországon kevésbé ismert állatfaj, először 2008-ban a Szegedi Vadasparkban láthatták először az emberek. Európai állatkertekben mindössze 70 egyede él, viszont genetikai állománya megfelelőnek mondható.

Forrás: Szegedi Vadaspark

Kapcsolódó bejegyzések: Veszélyben a Rozsomák

Veszélyben a rozsomák

 Az Egyesült Államok Halászati és Vadászati hivatala, a U.S. Fish and Wildlife Service kérvénnyel fordult az IUCN felé, hogy a rozsomákot vegyék fel a Vörös Lista veszélyeztetett kategóriájába. A kis testű ragadozó jelenleg a nem fenyegetett fajok közé tartozik, habár az amerikai szervezet már 2010-ben is folyamodott a rozsomák listára kerülése ügyében.

A Szegedi Vadaspark rozsomákja (Délmagyar)

A problémát a klímaváltozás okozza. Shawn Sartorius, a Halászati és Vadászati Hivatal egyik biológusa szerint a rozsomákokra ugyanúgy oda kellene figyelni a globális felmelegedés kapcsán, akárcsak a jegesmedvékre a sarkvidékeken. A kistestű ragadozónak ugyanis lételeme a fagyos idő és a hó, mely a felmelegedés következtében egyre csökken. A rozsomákok ugyanis sziklás talajba vájják odúkat, melyet a hó álcázza, ráadásul a vadászat is sokkal könnyebben megy neki havas terepen.

Kanadéban ugyan több tízezerre teszik a rozsomákok számát, ám az Amerikai államokban – Alaszkában, Montanában, Idahóban és Wyomingban – csak kisebb populációk élnek a hegyvidékeken. És bár befogásuk már csak Montanában engedélyezett, az összes többi államban a 70-es évek óta tilos, az USA északi részén élő rozsomákok számát csupán 250-300 egyedre becsülik. Ennek egyik oka, hogy az 1930-as években vadászták és mérgezték is őket. A megmaradókat csupán néhány, Kanadából délre költözött kolónia erősítette.

A vadhatóságok a 2000-es évek óta nyilvántartják az amerikai rozsomákok egyedszámát, melyből kiderült pl., hogy Wyoming terület kevesebb, mint 30 rozsomák él. Épp ezért a Halászati és Vadászati Hivatal azt tervezi, hogy kolóniákat telepítenek be a Colorado állam északi hegyvidékeire, mely Wyomingtól délre fekszik.

Emellett a hivatal igyekszik felhívni a figyelmet a faj veszélyeztetett állapotára.

Forrás: Index

Kapcsolódó bejegyzés: Ismerd meg 14. – Rozsomák

Vidrák és az éghajlatváltozás

 A kutatók megfigyelései alapján a tengeri vidrák elősegíthetik az éghajlatváltozás csökkentését. Az összefüggés igen egyszerű. A tengeri vidrák tengeri sünökkel táplálkoznak, a tengeri sünök pedig tengeri moszatokkal. A tengeri moszatok pedig nagyon hatékony CO₂ megkötők. A tudósok 40 év kutatás alatt megállapították, hogy az egészséges moszatok 12x több CO₂-t tárolnak el, mint azok, amiket a tengeri sünök megrágtak. És a vizsgálatok persze azt is kimutatták, hogy azokon a területeken, ahol sok a tengeri vidra, ott a tengeri sünök elbújnak, és hínármaradékokkal táplálkoznak.

Kép: tengervilaga.eoldal.hu

Így tehát azokon a területeken, ahol a tengeri vidráknak nagy populációja él, ott a CO₂ megkötés is sokkal nagyobb.

Ez a felfedezés önmagában persze nem oldja meg az éghajlati problémákat, de ha hozzácsatoljuk az emberiség által tett CO₂ csökkentő erőfeszítésekhez, a moszatok nagy CO₂ megkötő képessége nagy segítség lehet az éghajlatváltozás csökkentésében.

Kép: image.imgsrv.farm.hu

Forrás: Tiszta jövő