Bahia tapakúló

A Bahia tapakúló (Eleoscytalopus psychopompus) az EDGE oldalán a 100 legfenyegetettebb madárfaj között található. Ez az igen ritka dél-amerikai madár, melynek magyar neve az angol nevéből származik a verébalkatúak rendjébe, a király-gébics alkatúak alrendjébe, ezen belül a tapakúlók vagy fedettcsőrűfélék családjába tartozik. Nevében a Bahia Brazília azon térségének az elnevezése, ahol a madár endemikus fajként él.

Hosszú-bajszú bagoly

A hosszú-bajszú bagoly angol nevén: Long-whiskered Owlet, (Xenoglaux loweryi) a madarak osztályába, azon belül a baglyok családjába tartozik. Ez a mókás kinézetű éjszakai ragadozó szerepel az EDGE oldalának, legveszélyeztetettebb 100 madárfaja között.

Élőhelye és elterjedési területe:

A hosszú-bajszú bagoly észak Peruban endemikus faj. Eredetileg két helyen élt, az Abra Patricia Rezervátumban és a Cordillera de Colan Nemzeti parkban. A faj az Andokban elterjedt, a nedves esőerdőkben, különösen a Chusquea  bambusz fajokat kedveli. Olyan 1890 és 2350 méter között él.

Megjelenés:

A madár átlagos hossza 13-14 centiméter, súlya 45-50 gramm környékén mozog. Jellegzetessége az arcán lévő "bajusz", melyek finom, módosult tollak a szem körül. A szeme sárgás-narancssárgás, szemöldöke fehéres-sárgás, míg a testén a tollazata barnás színű, hasa világosabb, foltos. A farka rövid, szárnyai zömökek. A lábai csupaszak és rózsaszínek. A hangja rekedtes huhogás, ami hol magasabb, hol alacsonyabb hangszínű.

Ökológia:

Elég keveset tudunk erről a bagolyról. Mint a legtöbb bagolyféle, a Hosszú-bajszú bagoly is alkonyati, éjjeli faj. Sajnos arról még nincsenek információk, hogy mivel táplálkozik, de feltételezik, hogy rovarokat fogyaszt. Régebben azt hitték, hogy nem tud repülni, de már ezt a nézetet megcáfolták.

Természetvédelem:

Legfőbb veszélyeztetője az ember. Az infrastruktúra fejlődése, az utak építése, és az egyre nagyobb ütemben növekvő erdőkitermelés az élőhelyek elvesztéséhez vezet, így számuk egyre csökken. A populáció jelenleg 500-1000 felnőtt egyedből állhat. IUCN Vörös Listás, Veszélyeztetett faj.

Forrás: EDGE of Existence

Képek: http://kolibriexpeditions.com/, 

Juan Fernandez kolibri

A Juan Fernandez kolibri (Sephanoides fernandensis) egy a kolibrifélék családjába tartozó, erősen veszélyeztetett és ritka madár.

Élőhely:

A Juan Fernandez szigetcsoport, Robinson Crusoe elnevezésű szigetén endemizmus, azaz csak itt található meg a világon. A szigetek 667 km-re fekszenek Chile partjaitól.

Élőhely szempontjából specialista, csak a szigetek érintetlen erdeiben él meg, bár költési időszakon kívül nagyobb területeket is bejár, ilyenkor az erdőkből más közösségekbe is átlátogathat.

Óriásíbisz

Kambodzsa hivatalos madara, az óriásíbisz (Thaumatibis gigantea) a világ 100 legveszélyeztetettebb madárfaja közé tartozik. A gólyalakúak rendjén belül, az íbiszfélék családjába tartozik.

A megjelenésére jellemző az íbészfélék kesdeny, ívelt csőre, hosszú nyaka és hosszú gázlólábai. Több mint 100 centiméteres hosszával és 4 kilogrammos súlyával a legnagyobb íbiszféle. A tollazata sötét, szürkés árnyalatú, feje és nyaka csupasz.

Kizárólag Kambodzsa északi részén és Laosz déli részén fordul elő. Korábban Vietnám és Thaiföld is az elterjedési területei között szerepelt, de ezekről a területekről mára kihalt.

Élőhelye a síksági mocsarak és folyók partja, nyílt és lombhullató síkvidéki erdők, nedvesebb rétek, rizsföldek. A nagy folyók mentén végig előfordult régebben.

Táplálékát rovarok, gerinctelenek, rákfélék, kétéltűek, hüllők és magvak alkotják. Hosszú, ívelt csőrével könnyen szedi ki a legkisebb repedésekből is az élelmét. Ráadásul horgonyszerű orrlyukaival képes akkor is lélegezni, mikor a feje a víz alatt van.

Képes repülni, de általában csak alacsonyan, ritkán emelkedik a fák fölé.

Félénk madár, ezért az emberek közelében nem található meg. Fákon fészkel, párban, magányosan vagy néha csoportba verődve élnek.

Legnagyobb veszélyeztetője a vadászt és az élőhelyek pusztulása, ami miatt világ állományát ma 230 párra becsülik. A IUCN Vörös Listáján Kritikusan veszélyeztetett kategóriába tartozik.

Forrás: EDGE

Képek: EDGE, ARKIVE

Összefüggést találtak az agyszerkezet és az madárdal összetettsége között

A Cornell és a Bathi Egyetem kutatói negyvenkilenc énekesmadárfaj hímjeit vizsgálta meg agyuk és énekük összefüggésében. Azt vizsgálták, hogy a hosszabb, összetettebb madárdalokhoz milyen agyméret és alak tartozik. A szakemberek a vizsgálatokból arra jutottak, hogy azok a madarak képesen több hangot kiadni, akiknek a felsőbb agyi régiói nagyobbak. Ugyanis ezek a régiók felelősek a tanulásért és megismerésért. Azok a madarak, akiknek ez az agyterülete nagyobb, azok többféle hangot képesek kiadni.

Csalogány
Fotó: természetbolond.hu

A vizsgálatok szerint a feketerigó 108, a mezei pacsirta 341 különböző hangot képek. Hozzájuk képest a csalogány például 1160 hangot képes kiadni. Az alsó határon olyan fajok vannak, mint az erdei pityer, a partifecske és a citromsármány. Ezek a madarak csupán néhány hangot képesek kiadni, viszont náluk az "alacsonyabb" agyi régiók fejlettek, amik a mozgásért felelősek.

Fekete rigók

Forrás: Ecolounge

Elektromos szennyezés zavarja a vörösbegyek vonulását

Évtizedek óta zajlik a vita arról, hogy az elektromos eszközök által keltett elektromos vagy mágneses mező hatással van-e az emberi egészségre. Egy friss tanulmány a Nature tudományos folyóiratban, most azt bizonyította be, hogy az emberi eszközök által keltett elektromos zajok kihatnak az állatok egész érzékelési rendszerére. Például az éjszaka vándorló énekes madarak belső iránytűjét megzavarhatják ezek a zajok, és a városi területeken áthaladó vándorló madarak, a kialakult elektromágneses mezők miatt elvesztik tájékozódási képességüket.

A vándorló madárfajok közül sok a Föld mágneses mezőjét használja fel, hogy megtalálja a vonulásának megfelelő utat. Ha ebbe a mezőbe elektromágneses zajok keverednek, akkor a madarak megzavarodnak, elvesztik a megfelelő irányt.

Henrik Mouritsen az Oldenburg Egyetem egyik tudósa így magyarázta a jelenséget: "Ha érzékelni tudnánk ezt az elektromágneses zajt, az valószínűleg olyan lenne, mintha folyamatosan rock koncert szólna körülöttünk."

Mouritsen és kollégái az európai vörösbegyen vizsgálták az elektromágneses zajok hatását a madarak belső iránytűjére. A vörösbegyeket egy elektromágneses háttérzajba helyezték, mely a faházak és az egyetem Campusa között állandóan jelen van. Amikor a madarak olyan gyenge elektromágneses mezőnek van kitéve, mint amilyeneket egy AM rádió jelei és különböző elektronikus eszközök is kibocsájtanak, a madarak nem tudnak tájékozódni a mágneses iránytűjével. Tanácstalanná válnak, merre kéne menniük, és egyik házról a másikra szállnak.

Amikor a kutatók leföldelték a faházakat és lefedték őket alumínium fallal, melyek a hullámokat a föld alá vezették, a madarak visszanyerték az irányjelző képességüket. Ez a módszer a szennyezést 50 kHz-ről 5 MHz-re szorította le. Ez a két nagyságrendű intenzitás csökkentéssel, a zaj már nincs hatással a Föld mágneses mezőjére. Mikor a földelést és a falat eltávolítottak, a madarak ismét megzavarodtak.

Szerencsére az európai vörösbegy, ahogy sok más vonuló madár is, nem csupán egy navigációs módszert alkalmaz. Hogy tévútra ne kerülhessen a Nap, a csillagok állásából vagy tereptárgyak segítségével is képesek tájékozódni. Mindazon által a Föld mágnesessége általi tájékozódás az egyik legjelentősebb, ezért törekednünk kell arra, hogy az elektromágneses zajokat lecsökkentsük.

Forrás: IFL Sciense!

Veszélyes a madarakra az enyhe tél

Amennyire kedvező az átvonuló madaraknak a hazai enyhe tél annyira árthat ez a hazai madárvilágnak, vélekednek a hazai ornitológusok. Az egyik probléma evolúciósan jelenhet meg az állatvilágban. Az itt maradó állatok kisebb erőfeszítést tesznek a túlélés érdekében, ez által az utódaik is kevesebb erőfeszítést tesznek majd. Így a kevésbé rátermett egyedek is szaporodhatnak.

Illusztráció: Barátcinege

Például a gólyák esetében: a klímaváltozáshoz alkalmazkodva, sok gólya választotta a maradást. A vonulás kockázatával szemben egyszerűbb itthon áttelelni, ahol a hidegebb időszakokban, a madárbarátok és természetvédők kihelyezett élelmein életben maradnak. A madarászok úgy látják, hogy egyre több gólya dönt ősszel a maradás mellett, mert akik egyik évben maradtak, azok a következő ősszel is maradnak, és a többiek követik a példájukat.

A másik probléma, hogy a hamarabb érkező tavaszban, hamarabb visszatérnek a madarak, vagy az itt maradók hamarabb kezdik el a nászt, és a költési időszak korábbra tevődik. A tojások pedig a kisebb fagyokra is érzékenyek lehetnek, ez által pedig nagyobb esély van az első fészekalj sikertelenségére.

Forrás és részletesebb cikk: Greenfo

Kapcsolódó bejegyzés: Szokatlan viselkedés a vándoroknál

Különös madárpáros: az egerészölyv és a dolmányos varjú

Egy dolmányos varjú és az egerészölyv egymásba akaszkodva, de élve feküdtek a peszéradacsi földúton, mikor egy helyi gazdálkodó Gyurik Péter rájuk talált. A dolmányos varjú lábaival kapaszkodott az ölyv lábaiba, valószínűleg azért, hogy megvédje magát a ragadozótól, ráadásul csőrével még az ölyv csőrét is tartotta. Ebben a pozícióban nem tudtak megmozdulni. A varjú valószínűleg tudta, ha elengedi a ragadozót, azzal megpecsételné a sorsát.

Forrás: KNP
Kép: Gyurik Péter

A két madár így könnyű préda jelenthetett volna bárminek vagy bárkinek. A gazdálkodó autóba tette a két madarat, és azonnal elvitte őket az illetékes természetvédelmi őrnek, akinek a segítségével a madarakat sikerült szétválasztani. Az ölyv visszatért a természetbe, ám a dolmányos varjú valószínűleg túl nagy sokkot kaphatott az ölyv sikertelen támadása miatt, és később elpusztult.

A Nemzeti Park hálás Gyurik Péter tettéért, mert hála neki legalább a védett egerészölyv épségben visszatérhetett a természetbe.

Forrás: Kiskunsági Nemzeti Park

Szokatlan viselkedés a vándoroknál

A szokatlanul melegre sikerült december és január a vándorló madarakat is megzavarja. Habár december végére a darvak már elhagyják hazánkat, idén januárban a Hortobágyon még mindig látni lehet őket, és még elvétve lehet látni "V" alakban repülő csapataikat Magyarországon.

Daru (Grus grus) Forrás: Arkive, Készítő: Jose B. Ruiz

Pingvinek 30 méter magasan

A brit antarktiszi kutatóprogram tudósai a felmelegedés újabb következményét írták le a PLOS ONE tudományos lapban közzétett tanulmányban. A tudósok műhold felvételeken észlelték a császárpingvinek költési helyeinek megváltozását. A madarak ugyanis 30 méteres jégfalakra költöztek át a tengeren úszó jégről.

Forrás: http://pctrs.network.hu/

A költözés azzal lehet összefüggésben, hogy az utóbbi években a tengeri jég nem erősödött meg annyira a költési időszakra, hogy elbírja a kolóniát, ezért a madarak egy masszívabb területre, a selfjegekre kényszerültek. 2008 és 2010 közötti műholdfelvételeken még az látszik, hogy a jég elég vastaggá vált a kolónia fenntartásához, ám 2011-ben és 2012-ben csak egy hónappal a költési szezon kezdete után alakult ki a tengeri jég. A szárazföldi fagyos selfekre feljutni viszont nehezebb, ez viszont megnehezíti a táplálék szerzést és a fiókák táplálását.  Ám talán jó hír, hogy a szakértők szerint ez a viselkedés azt jelenti, hogy az állatok alkalmazkodnak a környezeti változásokhoz. 

Forrás: Greenfo

Mérlegelik a kockázatot az ausztrál poszáták

Az Ausztrál Állami Egyetem biológiai kutatórészlegének új kutatása szerint a fehértorkú ausztrálposzáta (Sericornis frontalis) szülők tudatos kockázatot vállalnak, mikor figyelmeztetik a fiókáikat a ragadozók megjelenésére. Tonya Haff és Robert Magrath, két ausztrál biológus egy tudományos folyóiratban azt közölte új kutatását.

Az ausztálposzáták fiókái igen hangosak, és akkor is csipognak, mikor a szülők nem etetik őket. Ez a hang viszont felhívja rájuk a ragadozók figyelmét; de amikor meghallják a szülők figyelmeztető hangjelzését, az apróságok azonnal elcsendesednek, így nehezebb őket észrevenni. A riasztó hang viszont kockázatot jelent a szülőknek, ha a ragadozó felfigyel erre a jelzésre. A poszáták ezért minden alkalommal mérlegelik a kockázatot. Csak akkor riasztanak, ha a fiókák túl hangosak, ezáltal nagyobb az esély, hogy rájuk találnak. Ha a fiókák csendesek, akkor kevesebb, halkabb a riasztás, vagy akár el is maradhat.

A kutatók 21 poszátafészeknél csináltak vizsgálatokat a költési időszakban, rablóvarjú- és papagájmodellek felhasználásával.

Forrás: Híradó.hu

Jószívű gyerekrablók

Jószívű gyerekrablók címmel jelent meg egy felvilágosító videó az Indavideó portálon. A Madármentők által készített kisfilm felhívja a figyelmet, hogy nem kell minden kisállatot megmenteni, csak azért, mert úgy tűnik, hogy egyedül van. Lehetséges, hogy a szülők épp tőlünk ijedtek meg, és ezért nem keresik fel a kölykeiket.

Őzek

A tavasszal született kis őzek, úgynevezett elfekvő állatok. Ez azt jelenti, hogy a gida nem követi folyamatosan a mamáját mindenhova, hanem lefekszik a fűbe, és lapul, hogy ne vegyék észre. Ilyenkor a mamája nem hagyja magára, sőt gyakran a ragadozókat próbálja elcsalni a közeléből. Az őzmama bizonyos időnként, ha nem érez veszélyt, visszatér a kicsihez, és megeteti, sőt gyakran új helyre is viszi őt. Ezért tehát a fűben vagy erdőben talált kis őzek nem árvák! Ha megsimogatjuk őket, vagy hozzájuk érünk a szagunk riasztóan hathat a mamájára, így épp mi tesszük az őzgidát azzá. Őzet csak akkor mentsünk meg, ha sérült. Ha elfekvőt találunk, akkor ne nyúljunk hozzá, hagyjuk ott. 1-2 óra múlva a mamája el fogja vinni.

Madarak

Az földön, vagy bokrokon gubbasztó kicsi, de már tollas madarak szintén a megmentések áldozatai lehetnek. Leggyakrabban városokban a fekete rigó fiókák esnek a jószívű gyerekrablók áldozatává. A kis tollas madarak általában már közel vannak a kirepüléshez. Saját önszántukból ugrálnak ki a fészekből, mert próbálgatják a szárnyaikat, vagy előfordul, hogy a szülők csalják ki őket onnan. Ezek a fiókák már képesek 1-2 méterre alacsonyan elrepülni, de még gondoskodni nem tudnak magukról. Ezért általában egy igen éles, hívogató hanggal jeleznek a szülőknek, hogy nem a fészekben vannak, így azok megtalálják őket akár a fűben is.

Ezért hát kismadarakat is akkor mentsünk, ha azok sérültek, vagy teljesen biztosak vagyunk benne, hogy a szülei nem tudják etetni. Ha mégis féltjük a kicsit, mert macskát láttunk a környéken, vagy bármi más ragadozót, akkor tegyük őt egy védettebb helyre. Mentőközpontba csak végső esetbe vigyük, mert bár a szakemberek tudják, hogyan nevelhetik fel őket, mindig a természetes környezetben, a szülők által való felnevelés a legjobb! Ráadásul az énekes madarak érzékenyek lehetnek a stresszre, amit a megfogás és a szállítás okoz.

A videóban még több információt tudhatunk meg:

Kea

Kea

Név: Kea

Latin név: Nestor notabilis

Leírás: John Gould, 1856.

Élőhelye: Új-Zéland

Megjelenés:

testhossz: 48 cm

testtömeg: 0,8-1 kh

szárnyfesztávolság: 90 cm

tollazat: barna, olajzöld, szárnya alatt narancs folt

csőr: hosszú, keskenyen ível, kihegyesedő

farka: rövid, széles, kékes-zöld, fekete heggyel

Táplálkozás: mindenevő és dögevő

Védettségi státusz: IUCN: sebezhető, Új-Zéland: nemzetileg fenyegetett

Szaporodás:

szociális hajlam: poligám, egy hímhez több nőstény tartozik

fészekalj: 2-5 fehér tojást

kotlás: 21 nap

kirepülés: ~ 94 nap

A kea (Nestor notabilis) a papagájalkatúak rendjébe tartozik. Ezt az állatot tartják az egyik legokosabb madárfajnak a világon. Különlegessége, hogy képes akár logikai feladatok megoldására is, pl. tárgyak eltolása-elhúzása adott sorrendben, vagy képes együttműködni más fajokkal, egyedekkel, hogy megszerezze az élelmet.

Ez az okos madár Új-Zéland déli szigetén őshonos. Élőhelye az alföldi folyóvölgyek, a nyugati part erdei és a Déli-sziget alpesi régiói. Ma már ugyen nem fordul elő az Északi-szigeten, de több, mint 10.000 évvel ezelőtt élt egy populációjuk ott is. Üregekben vagy a gyökeek között fészkel.

A keák állománya 1986-ban 1000 és 5000 példány közöttire jósolták (ekkor vált védetté), 1992-ben 15.000-re.

Szárny alatt narancs színezetű

Tollazata olajzöld színű, de a szárnya alatt narancssárga színezet díszíti. Egyetlen alpesi papagájként a mindenevők és a dögevők közé sorolhatjuk, de legjobban a növényi részeket (gyökér, levél, bogyók, nektér) és a rovarokat szereti.

Védettsége:

Védetté nyilvánítása előtt az új-zélandi kormány fizetett a megölt keákért. A madár kártevőként van ugyanis nyilvántartva a juh-állományt veszélyeztette. A kormány arra számított, hogy a vadászat csak az állattenyésztő területek környékére fog korlátozódni, de tévedtek. A probléma akkor keletkezett, mikor a vadászok a fejpénz reményében a nemzetiparkokban és Westlandban is vadászni kezdtek. 1970-ben végül eltörölték a fejpénzt, de addigra 15.000 keát vadásztak le. Ekkor a madár részleges védelmet kapott, miután a megbecsült állomány 5000-re csökkent. 1986-ban teljes krül véelmet kapott.

Tollazata barna és olajzöld

1999 és 2009 között az állomány radikálisan lecsökkent. Ennek oka a kea tojások és fiókák zsákmányolása volt. A károkat erszényesek okozták, emellett az ólommérgezés is nagy százalékban okoztak a keák korai hatását.

Az Új-zélandi Fenyegetettség Osztályozási Rendszerben a kea nemzetileg fenyegetett, az IUCN vörös listáján pedig sebezhető státusztú. Ennek ellenére ma még mindig vadásszák ezeket a madarakat.

Forrás: Wikipedia

Kapcsolódó bejegyzés: Állatkerti hírek

Új madárfaj Kambodzsában

Narancssárga tollkoronát viselő új poszátát fedeztek fel Kambodzsa fővárosában. A Wildlife Conservation Society bejelentése szerint a madár élőhelye veszélyben van. Az Orthomus chaktomuk, azaz kambodzsai varrómadár nevet kapta.

A kis poszáta szürke, vörös és fehér tollruhát, narancsszínű tollkoronát visel, és hangos énekéről könnyű felismerni. Síkvidéken él, a sűrű bokrokat kedveli, ami Phnompenben, Kambodzsa fővárosában, igen kevés van, de annál több a szomszédos területeken. A kutatócsoport szerint az IUCN-nek a mérsékelten fenyegetett fajként kellene kategorizálnia az új fajt, mivel élőhelye pusztul, és csak tovább csökken majd az emberi hatásokra.

Kép: Origo

A Wildlife Conservation Society munkatársai szerint fantasztikus felfedezés, egy ekkora városban új fajra lelni, ám az Ázsiában élő, látványos madárvilág egyre nagyobb veszélynek van kitéve. Ráadásul a Mekong-térségnek nevezett Vietnam, Kambodzsa, Laosz, Thaiföld, Mianmar és Jünnan tartomány a biológiai sokféleség szempontjából különleges térkés. Évről-évre egyre több fajt fedeznek fel itt. 2011-ben pl. több, mint 120 új fajt írtak le itt.

Forrás: Origo

Madárélet

 Kövesd figyelemmel hét madárcsalád életét a neten keresztül. A rétisasok már kiköltötték fiókájukat a Hortobágyon, a kerecsensólymok négy tojása bármelyik nap megmozdulhat, és persze a gólyák is alig várják a kicsik világra jöttét. Most te is részese lehetsz ennek az élménynek, az alábbi linkek segítségével:

Kerecsensólymok

Kazári gólyakamera

Röszkei gólya

Gemenci fekete gólya

Nagyhalászi gólya – MME

Hortobágyi rétisas

Darányi gólya

A legjobb minőségben a kerecsensólymok életét figyelhetitek meg. Tavaly már volt kint kamera, így Samu és Hajnal kirepülését én magam is láttam. Élmény figyelni őket!

Új bagolyfaj – Indonézia

 Az indonéziai Lombok szigetén fedeztek fel egy teljesen új bagolyfajt. A Rinjani-füleskuvik a Rinjani vulkánról kapta a nevét és igen elterjedt Indonézia ezen szigetén, főként 1350 méteres magasságban. A felfedezése George Sangster nevéhez fűződik, aki a madár egyedi és sajátos hangja miatt gyanakodott először arra, hogy új fajról lehet szó.

Rinjani-füleskuvik
Forrás: Wikimedia Commons

A baglyok, mivel éjszakai állatok, ezért hangjukról ismerik fel egymást. Az ornitológusok ez által tudják, hogyha egy bagoly hangja jelentősen eltér a többiétől, akkor új fajról lehet szó. A bizonyítás folyamán a baglyok hangját magnóra rögzítették, majd egy, a szigeten honos, malukui füleskuvik csapatnak játszották le a felvételt. A madarak nem reagáltak a hangokra. Ezután Lombok szigetének erdejébe tették ki a hangszórót, ott, ahol a hangokat felvették, és lejátszották. A Rinjani füleskuvikok közel repültek a hangszóróhoz, és válaszoltak is felvételre. Így már képet is készíthettek róla, és megállapították, hogy a rokonfajaitól kisebb és a mintázata is kicsit más.

Forrás: Index

Kapcsolódó bejegyzések: Megfejtették a bagolynyak rejtélyét

Hortobágyon két meggyógyult madár + rétisas-fészekkamera

 A Hortobágyi Nemzeti Park madármentő állomásáról egy mérgezett rétisast és egy – a Bükki Nemzeti Parkból odakerült, legyengült – egerészölyvet engedtek szabadon a természetbe. Az ölyvet addig gondozták és táplálták, míg annyira megerősödött, hogy ne kell aggódni az életben maradásáért.

A rétisas viszont nagyobb veszélyben volt. Múlt pénteken került be az állomással. Idegmérget evett, ami izomgörcsöket okozott nála. Gyógyszereket kapott, és mára felgyógyult. A rétisas tojó volt, és kék gyűrűt kapott.

Kamera kép

Elindult a rétisas-fészekkamera

A Hortobágyi Nemzeti Park elindította az első rétisas-fészekkamerát, és az első tojásokat már látni is lehet a fészekben. A pályázati forrásból elindított projekt lényege, hogy az érdeklődök és főleg a szakemberek végig tudják kísérni a fiókák életét a kikeléstől a kirepülésig. Ezzel nagy mennyiségű információt nyerhetnek a rétisasok költésbiológiájáról és fejlődéséről. Ez főként azért szükséges, mert a rétisasok igen óvatos állatok, nagyon nehéz őket megfigyelni a természetben közelről.

Magyarországon ma 300 pár költ, de a hetvenes években majdnem kipusztult.

Fokozottan védett, természetvédelmi értéke: 1.000.000 Ft.

Forrás: Greenfo

Rétisas-fészekkamera: Hortobágyi Nemzeti Park

Kapcsolódó bejegyzések: Kerecsensólymok

Megfejtették a bagolynyak rejtélyét!

 A Johns Hopkins Egyetem két kutatója felfedezte, hogyan képesek a baglyok akár 270°-os szögben elfordítani a fejüket. Erre a legtöbb állat nem képes, mivel elszorulnának a nyaki ütőerei, vagy más károsodás érné a gerincüket.

A kutatók természetes módon elhullott baglyokat vizsgáltak meg, és azt állapították meg, hogy a fejforgatás egyik alapja ezeknek a madaraknak a csontszerkezetében rejtőzik. A baglyoknak a nyaka sokkal több csontot tartalmaz, mint az embereké. Emellett a gerincben apró üregeket találtak, amik a vérerek védelmét biztosítják.

Ez a másik alapja nyakatekert mozdulatnak. A baglyok véredény rendszere szintén különleges. A nyaki ütőér nem oldalt, hanem középen fut a gerinc előtt, így nem mozdul el a nyak tekerése közben, kisebb a sérülés esélye. Emellett az apró üregek a gerincben, melyek közel 10x akkorák, mint a vérér, légbuborékokat tartalmaznak. Ezek odébb tolják az eret mozgáskor.

Emellett van még egy különlegessége a baglyok ereinek. Mikor a fejét elforgatja az állat, a nyaki erek megvastagodnak, ellentétben az emberi szervezetben, ahol a vérerek megnyúlásakor azok összeszűkülnek. Ez a megvastagodás biztosítja, hogy forgatáskor a vérér ne záródjon el, és a fej megfelelő vér ellátásban részesüljön.

Az éjszaka ragadozóinak életfontosságú ez a képesség. A szemük nem tud úgy mozogni, hogy körbe lássanak mindent, ezért a fej mozgatásával tudnak csak megfigyelni mindent maguk körül.

A kutatók most arra is kíváncsiak, vajon a héják is hasonló módszerrel forgatják-e a fejüket.

Forrás: Index

Kerecsensólymok

 2012-ben a LIFE program – A kerecsensólyom védelme ÉK-Bulgáriában, Magyarországon, Romániában és Szlovákiában – keretében felmérték a kerecsensólyom országos állományát. Az MME örömmel jelentette be, hogy tavaly a nemzeti parkok dolgozói 164 fészket számláltak meg, melyek közül 131-ben sikeresen költött a sólyompár.

Összesen 418 fiatal ragadozómadár repült ki 2012 során.

Az adatok alapján a fészekalj átlagos mérete három fióka volt, de 15 pár sikeresen nevelt fel öt utódot.

Kép webkamról 2012

A felmérés alapján az kerecsensólymok országos állománya 241-245 pár. Világállományuk 12.000 pár, de a Kárpát-medencén kívül számuk folyamatosan csökken.

Kedvelt fészkelőhelyük a nagyfeszültségű villanyoszlopok. A hazai állományok nagy része ide helyezett műfészkekben költ. A megfigyelések szerint a költőládákban nagyobb a felnevelés sikere.

Réti Sast mentettek meg Szegeden

Az új évben is számtalan beteg, sérült állat kerülhet be a Szegedi Vadaspark Természetvédelmi Mentőközpontja. Január elsején máris bekerült egy macskabagoly, másnap pedig egy vörös vércse, de olyan súlyosak voltak a sérüléseik, hogy nekik nem tudtak már segíteni. Ám a nemrégen mérgezés gyanújával bekerült réti sas, már ma el is hagyta a Vadasparkot.

Az állatot Bócsa közelében találták meg, egy mérgezett róka tetem mellett, amiből valószínűleg evett, így másodlagos mérgezést szenvedhetett el. A Kiskunsági Nemzeti Park természetvédelmi őre fedezte fel a madarat, és vitte be a Vadasparkba, ahol az Mentőközpont állatorvosa kezelésbe vette, és a gyógyítás sikeresnek bizonyult. Mivel fészkelési időszak felé közeledünk, ezért a gyors visszakerülése a vadonba, fontos szempontnak számított. Szerencsére nem kellett sokáig bent tartani, a KNP Igazgatóság emberei ma 1-kor engedték szabadon Bócsán az állatot, természetesen miután meggyűrűzték. Ezzel ő Szeged első mentett madara.

Forrás: Greenfo