Sárgahasú erszényesmókus

A sárgahasú erszényesmókus (Petaurus australis) az erszényesek alosztályágán belül az erszényesmókus-félék családjába tartozik. 

Ez a faj, mint a legtöbb erszényes Ausztráliában él, a kontinensen endemikus, azaz máshol nem fordul elő. Az eukaliptusz erdőket kedveli, úgy 700 méter magasságig megtalálható.

Az állat maga nyúl méretű, 18-23 centi hosszú, 22-30 centis farokkal. A tömege 700 gramm körül van. A farka és a lába között repülőhártya feszül, amivel 50 méteres távolságokra képes siklani. Angol nevel a 'glider' erre utal. Bundája a hátrészen barnás- vagy kékesszürke, hasoldalán sárgásfehér, fején sötét csík húzódik, füle szőrös.

Fán élő, éjszakai életmódú állat. A nappalt bélelt odúban tölti. Éjszaka fürge, mozgékony, éles karmai tökéletesek a fán lakó életmódhoz. Naktárral és virágporral, fanedvekkel táplálkozik, néha kéreg alatt lakó lárvákat is elfogyaszt.

Szaporodásáról nem sokat tudni még, általában egy kölyköt hoz világra.

IUCN Vörös Listáján szerepel, mint fenyegetett közeli. Legnagyobb veszélyeztető rá az élőhelyvesztés.

Forrás: IUCN, Wikipedia

Képek: ARKIVE

Matchei-kúszókenguru

A Matschei-kúszókenguru (Dendrolagus matschiel) az emlősök osztályán belül, az erszényesek kúszóerszényes-alakúak rendjébe tartozik a valódi kenguruk közé. Ezen belül a Dendrolagus nem a fakúszó kengurukat jelöli.

Nevét felfedezőjéről Paul Matschie-ről kapta.

Elterjedés, élőhely:

A faj Pápua Új-Guinea keleti részén él a Huon-félsziget alacsonyabb erdős területein és a sziget trópusi esőerdős, hegyvidékes területén.

Megjelenése:

Hossza: 61-68 cm

Farka hossza: 51-68 cm

A fülei kicsik, kerekek és szőrösek, akár egész teste. Színezete a hátrészen és a fejen mahagóni színű, arca és hasoldala gesztenye barnás-sárgás. Végtagjai és farka szintén sárga. Karmai hosszúak és vékonyak, amik a famászásban segítik, és védekezésre is nagyon jók.

Életmódja:

Nincs jellegzetes szaporodási időszakuk. A sikeres párzást követően 32 nap után születnek meg a kölykök, melyek a nedves időszak végéig maradnak anyjuk erszényében. Az ivarérettséget 2 éves korban érik el, és közel 14 évig élnek a természetben.

Táplálék: hajtások, gyümölcsök, levelek néha kisebb állatok.

Természetvédelmi helyzete:

A legnagyobb veszélyeztetője az erdőirtások a Huon-félszigeten. Az elmúlt tíz évben emiatt számuk a felére csökken. A helyiek ráadásul a húsukért vadásszák őket, így számuk tovább csökken majd.

IUCN Vörös listás faj: Veszélyeztetett.

Forrás: Wikipedia

Képek: Attack of the Silverfish: Notes of Natural History, Arkive

Quokka, a kurtafarkú kenguru

Mielőtt folytatnánk a világ legfurcsább állatainak bemutatását, ismerjetek meg egy nagyon édes állatot, a quokkát, magyar nevén a kurtafarkú kengurut (Setonix brachyurus).

A quokka az erszényes állatok közé tartozik, ezen belül is a kenguruk családjába. Mint a legtöbb erszényes, ez az állat is Ausztráliában őshonos. Régen a főként délnyugaton előforduló mocsaras részeken élt, ma a nyugati partok mellett fekvő Rottenst- és Bald-szigeteken található meg.

A XX. század közepe felé állománya jelentősen lecsökkent, és az addig gyakori állat igencsak megritkult. Szerencsére, az utóbbi évtizedekben populációi erősödni látszanak, és nyugaton már újra gyakorinak nevezhető a faj.

A quokka a sűrűn benőtt, nedves területeket kedveli, de elboldogul az alacsony növényzettel borított, szárazabb helyeken is.

A kurtafarkú kenguru 40-90 cm hosszú, farokkal együtt. Farkuk sokkal rövidebb, mint a testük, ellentétben a legtöbb kenguru fajjal. Tömege közel 2,5 - 5 kilogramm. Testén szürkésbarna, sűrű, erős fedőszőr látható, ami alatt gyapjas, rövid, puha szőr melegíti testét. A fülei kicsik és kerekek. Hátsó lábai hosszabbak, mint az mellsők, és sokkal erőteljesebbek is.

Lábain éles karmokat visel, amit ásásra használ.

Mivel meleg éghajlaton él, gyakran nyalogatja magát, ezzel hűti le testét, és óvja meg magát a túlhevüléstől.

A quokka párban vagy csoportokban él, növényekkel táplálkozik. Ivarérettségét 18 hónaposan éri el, és egész évben párzik. A vemhesség, akárcsak a legtöbb kengurunál igen rövid: 27 napos. A fejletlen utód az erszényben fejlődik.

IUCN besorolás: Sebezhető

Forrás: Wikipedia

Több információ angolul: Ausztrál kormány környezeti lapja

Erszényesnyulak születtek Ausztráliában

 Most első ízben születtek hármas ikrek a közönséges erszényesnyulaknál fogságban. A három kölyök decemberben született Ausztráliában.

A közönséges erszényesnyúl (Macrotis lagotis), vagy más néven bandikut, veszélyeztetett fajnak számít. Legfőbb ellenségei a vadmacskák, rókák, a csökkenő táplálékmennyiség és az élőhelyek pusztulása. Ausztrália 8 állama közül már csak háromban találhatóak meg.

Annak érdekében, hogy megnöveljék a természetben élő egyedek számát, Queenslandban – ahol közel 6-700 egyed maradt életben – a szakemberek elektromos kerítéssel védik meg az erszényesnyulak élőhelyeit. Ez egy körülbelül 25 km²-es terület. Ám nem régen Queensland államban igen súlyos áradások történtek, aminek következtében a kerítések megrongálódtak, és a vadmacskák nagy károkat okoztak az újszülöttek között.

Valamikor az Ausztrál kontinens mintegy 70%-án jelen volt ez a faj, mára már csak szétszórt kicsiny populációi élnek a vadonban – Queensland, Nyugat-Ausztrália, Észak Terület sivatagos régiói. Az állat a száraz és félszáraz területeken él. Mindenevő állatok, mély üregben élnek, hogy testüket hűvösen tartsák, és csak éjszaka jönnek a felszínre.

Forrás: Híradó.hu