Tibeti antilop

A tibeti antilop vagy csiru (Pantholops hodgsonii) az emlősök osztályán belül a párosujjú patások rendjébe, a tülkösszarvúak családjának tagja.

Előfordulás, élőhely:
A csiru eredetileg a Tibeti-fennsíkon fordult elő, de mára már kiszorult a keleti területekről és Nepálból, így állományának zöme Csiengtang fennsíkjain él, és rendszeresen az indiai Ladak tartományba vándorol át.
Élőhelye a fennsíkok és hegységi völgyek, közel 3700-5500 méter magasságig.

Kihalt a nyugati fekete rinocérosz

Az IUCN hivatalosan is kihalttá nyilvánította a 2006-ban utoljára látott nyugati fekete rinocéroszt, vagy ahogy Magyarországon ismert nyugat-afrikai keskenyszájú orrszarvút (Diceros bicornis longipes). Nagy valószínűséggel már sem vadon, sem állatkertben nem él több példány.

Az afrikai orrszarvúk helyzete kritikus. A hatvanas évekig több százezer példány élt, de az utóbbi évtizedekben az orvvadászat a kihalás szélére juttatta őket. A szarvuk kilónként 9 millió forintot ér, így egyetlen egyed szarva akár 50-60 millió forintot ér.

Az IUCN mindent megtesz, hogy az orrszarvúkat a kihalás széléről visszahozzák. A déli fehér rinocéroszt pár száz példányról sikerült felszaporítani egy 20 ezer körüli létszámra.

Forrás: Greenfo

A rinocéroszok helyzete

Annak idején az orrszarvúak keresztülvándoroltak Eurázsián és Afrikán, és ismerünk barlangrajzokat Európában, melyek őket ábrázolják. Régen elterjedtek voltak Afrika szavannáitól egészen az ázsiai trópusi esőerdőkig, de manapság csupán néhány orrszarvú él a védett területeken és nemzeti parkokban.

Fehér orrszarvú (Ceratotherium simum) - Nőstény és kölyke Kenyában
Forrás: WWF

Ázsia

A két orrszarvú faj Ázsiában - a jávai és a szumátrai - kritikusan veszélyeztetett fajok (IUCN vörös listáján). A jávai orrszarvú egyik alfaja 2011-ben kihalt Vietnámban. A jávai orrszarvúk egy kis populációja egyelőre még él az indonéziai Jáva szigetén.

A sikeres fajvédelem a harmadik ázsiai faj, az indiai orrszarvú (vagy nagy egyszarvú) esetében történt, melynek egyedszáma növekedni kezdet. Az IUCN státusza veszélyeztetettből sebezhetővé vált, bár még mindig vadásznak rá a szarva miatt.

Két orrszarvú Namibiában
Forrás: WWF

Afrika

Afrikában, délen a fehér orrszarvúról azt hitték, hogy kihalt, de napjainkban a védett területek hatására növekedni kezdett a száma, és a "fenyegetett közeli" státuszba került. Viszont északon a fehér orrszarvú alfaja valóban kihalt a vadonban, és csak néhány fogságban élő példány található Kenyai rezervátumokban.

A fekete orrszarvú száma az elmúlt két évtizedben a duplájára nőtt. A mélypont 2.480 egyed volt, de az azóta kialakult teljes szám is csupán töredéket a 20. század elejére élő kb. 100.000 példánynak.

Forrás: WWF

Óriásteve a sarkvidéken

 A kanadai Ellesmere-szigeten 30 töredékből álló, fosszilis lábszárcsontra bukkantak a kutatók. A leleteket három nyári ásatáson gyűjtötték be, és mint kiderült, a pliocénből (3,5 millió év) származnak. A lábszárcsont valószínűleg egy hatalmas tevétől való, és ezáltal a felfedezés korszakalkotó lehet, hiszen tevét még nem találtak ennyire északra. A további leletek alapján kiderült, hogy ez a tevefaj a hideg mérsékelt típusú erdei környezetben élt, a Föld egy felmelegedési szakaszában.

A szakemberek régóta úgy tartják, hogy a tevék Észak-Amerikából származnak, és egy jégkorszak során szakadtak el egymástól. Az egyik csoport, a púpos tevék, átkeltek az akkor még száraz Bering-szoroson Ázsiába, egy másik csoportjuk pedig délre vándorolt. Belőlük alakultak ki később a púp nélküli tevék (vikunya, guanakó, láma, alpaka).

A kanadai természettudományi múzeum paleontológusa szerint, ez a felfedezés az első bizonyíték arra, hogy a tevék az északi-sarkvidékeken is megéltek. Ez a lelet nagyjából 1200 km-re északra kiterjeszti a tevék elterjedési területét, amiről a kutatók arra következtetnek, hogy ezen állatfajok ősei a sarkvidéki erdei környezethez alkalmazkodtak. Ez a faj kb. 30%-kal lehetett nagyobb a ma élő tevéknél, és a kutatók szerint talán már nála is megjelent pár, a modern tevékre jellemző specializáció.

Illusztráció

A csontokról 3D lézerletapogatóval készítettek digitális képeket, így számítógép segítségével virtuálisan képesek voltak a darabkákat összeilleszteni. Evvel a kutatók megerősítést nyertek, hogy egy igen nagy emlős lábszárcsontját találták meg. Mivel akkoriban Észak-Amerikában tevék éltek, így rögtön arra gondoltak, hogy a csont egy tevefajhoz tartozott. Hogy bizonyítsák is ezt a hipotézist, a csontokat kollagén-ujjlenyomat vizsgálatnak vetették alá. Ez egy teljesen új technika az emlőfajok beazonosításához, melyet Mike Buckley, a Manchersteri Egyetem egyik tudósa dolgozott ki. A csontokból kis mennyiségű kollagént vontak ki, majd megjelölték a peptideket, és az így kialakult kollagénprofilt összehasonlították 37 modern emlősfaj, valamint egy fosszilis teve profiljával. A sarkvidéki teve kollagénprofilja a dromedárokéra (egypupu teve), valamint a Yukonban talált teve fosszilia profiljára hasonlított leginkább.

A lelet komoly mérföldkő lehet a tevék evolúciójának vizsgálatában. A kutatók úgy gondolják, hogy a modern, púpos tevék néhány speciális ismertető jegye – szétterpeszthető láb, púp, nagy szem – is a sarkvidékhez való alkalmazkodásból származik.

Forrás: Origo

Mhorr gazella született a FÁNK-ban!

 A Fővárosi Állat- és Növénykert Szavanna Komplexumának lakója, Evita a nőstény Mhorr gazella, csütörtökön hím borjat hozott a világra. A világviszonylatban is ritkának és különlegesnek számító Mhorr gazella (Nager dama mhorr) Marokkó és a Nyugat-Szahara őslakója, és ezzel együtt a világ legveszélyeztetettebb patásainak egyike. Ez a gazella faj a természetben már nem él, csupán az állatkerti populációja menti meg a kipusztulástól – ebben főként az európai és az észak-amerikai állatkertek tenyészprogramjai játsszák a főszerepet. Az állatkerti populációk egyedeinek száma alig több, mint 150.

Ebo, a FÁNK új lakója

A FÁNK 2008 óta vesz részt a Mhorr tenyészprogramban. 2009 óta rendszeresen születnek borjak a főváros állatkertjében. Evita is többször hozott világra kölyköt, ám az anyaszerepre eddig nem igazán volt alkalmas. Ez volt az oka annak is, hogy Ebo-t az újszülött hím borjút, mesterségesen nevelik fel, és cumisüvegből táplálják két és fél óránként.

Forrás: Híradó.hu

Állatkerti hírek a facebookon: Állatkertek kedvelői

Zöld Vadon Karácsony – Rénszarvas

Ha már Karácsony és Mikulás, ismerkedjünk meg a szánhúzók királyával, a rénszarvassal. Azaz ki is igazából Rudolf?

A rénszarvas (Rangifer tarandus) egy sarkvidéken élő szarvasfaj, mely több, mint 800.000 éve létezik. Testét barna, fekete és fehéres szürke szőrzet borítja, nyaktájékon és a faron világosabb árnyalatok jelennek meg. Az egyes testtájakat borító szőrzet árnyalata földrajzi területre jellemző. Csülkei szélesek, laposak, ezáltal könnyebben jár a havon vagy a mocsarakban. Futás közben az ízületei kattognak. A rénszarvasoknál mind a két nemnél megjelenik az agancs.

Méreteik:

testhossz: 120 – 220 cm

marmagasság: 87 – 140 cm

testtömeg: 60 – 318 kg

Elterjedési területük:

Skandinávia, Észak-Oroszország, Kanada, Alaszka. Grönlandra és Izlandra betelepítették. Legdélebbi fajuk Mongóliában, Ujgurföldön él.

Elterjedési területe régen sokkal nagyobbra nyúlt. A jégkorszakok idején még Magyarország területén is előfordultak, aztán a felmelegedés miatt visszaszorult a déli határa Lengyelország és Németország egyes vidékeire.

Életmódja:

Csordákban élő, alapvetően növényevő állat, de nem veti meg a tojást vagy kisebb emlősöket sem. Étrendjében füvek, levelek, rügyek, erdei gyümölcsök, gombák és zuzmók is szerepelnek.

Nyaranta északra vonul. A csapat vezetője egy idős nőstény.

Vemhességi ideje 228 nap. Egy 5-11 kilogrammos utódot hoz a világra, aki alig egy órával a megszületése után már járni kezd. 18-30 hónapos korukban válnak ivaréretté.

Forrás: FÁNK

Visszatérhetnek a vadlovak!

Az elmúlt évszázadok alatt az emberek kiirtották az igazi vadlovakat Közép-Európa élőhelyeiről. Ám az European Wildlife, a fajok fennmaradásával foglalkozó szervezet, eldöntötte, hogy megpróbálják visszahozni őket, vagy legalábbis egy hozzájuk genetikailag és küllemileg leginkább hasonlító lófajtát. A program alapja, hogy bár a vadlovak kipusztultak, bizonyos lófajták még megőrizték a génjeiket.

A vadlovakhoz legközelebb álló lófajta a Brit szigeteken honos Exmoor póni (mely a jégkorszak óta alig változott), így a program ezt az állatot választotta ki az egyik alapnak. A másik a Kárpátokból származó hucul, mely szintén a vadlovakhoz közel álló fajta.

Hucul

A folyamatot visszanemesítéssel fogják véghez vinni. Mivel a hucul ma már keveréknek számít – A Cseh Köztársaságban más fajtákkal keresztezték, hogy fenn maradhasson –, ezért csak azokat az egyedeket szaporítják majd, amelynek a génállománya a legközelebb áll a vadlovakéhoz.

Exmoor póni

Az egyik cél egy olyan fajta létrehozása, mely a legközelebb áll az európai vadlovakhoz. A másik cél pedig megfigyelni a hucul és az Exmoor póni alkalmazkodását a közép-európai sajátos klímához, földtani viszonyaihoz és élővilágához. Közép-Európa ugyanis a két fajta elterjedési területe között helyezkedik el. Az alkalmazkodás azért fontos, hogy végül melyiket választják ki, hogy részt vegyen a végső visszanemesítési programban.

Forrás: Greenfo