Két újabb gyík Ausztráliában

Ausztráliában két új gyíkfajt (Melville-foki szivárvány vakondgyík és Melville-foki zártajkú vakondgyík) fedeztek fel a York-foki-félszigeten, egy esőerdő élettérben, 170 kilométerrel északra, Cooktown-tól. A gyíkok felfedezője Conrad Hoskin, a James Cook egyetem kutatója, aki leírta a két új faj eddig teljesen elzártan élt egy hegy tetején. A hegy különlegessége, hogy gránitsziklák vágják el a csúcsot a környező vidéktől.

Carlia wundalthini (Hoskin 2014)

Csontkamrát épít egy darázsfaj

Egy újonnan felfedezett útonállódarázs faj úgy védi meg fészkét a paraziták ellen, hogy hangyatetemekből falat épít annak külső részén. A kínai faj a csontkamra darázs (Deuteragenia ossarium) nevet kapta a kutatóktól, mivel a fészek leginkább az emberi kolostorok és sírkertek csontkamráira emlékeztet.

A faj az útonállódarazsak közé tartozik, melyek közül sok élő pókokra rakja a petéit, és a kikelő lárvák a pókból lakmározhatnak, mások lebénított bókokat helyeznek a fészkükbe. Ehhez az üreghez egy előüreg is tartozik, ami lezárt és üres. A kutatók, akik az új fajt találták ezeket a fészkeket vizsgálták (829 fészket, amiből nem csak az új faj, de 73 új alfaj is előkerült), melyeknek az előkamráiban hangyatetemeket találtak.

A tudósok úgy gondolják, hogy a hangyák célja a kémiai álcázás, és az ellenségektől illetve a parazitáktól való védelem. A hangyák által előállított szénhidrogéntől a fészeknek hangyaboly illata lesz.  Mivel azok a hangyák, melyek "csontvázként" bekerülnek az előkamrákba, elég agresszívan és kitartóan védik meg a fészküket, azok a ragadozók, akik találkoztak már velük, elkerülik a darázs fészkét is.

Forrás: Index

Képek: Ibtimes.co.uk, Wikimedia

Új faj az Anktartiszról

A Mopsechiniscus franciscae elnevezésű új medveállatkát Roberto Guidett és Reggio Emilia, a Modena Egyetem olasz kutatói fedezték az Antarktisz Viktória-földjén. A medveállatkák mohákban és zuzmókban élő, mikroszkopikus, fél milliméteres nagyságú állatok, melyek a legextrémebb élőhelyeken is megtalálhatók (képesek túlélni a legextrémebb hőmérsékleteket, nyomást, ráadásul megbirkóznak a mérgekkel és a radioaktivitással is).

Az új fajt a gleccserek mentén lévő mohákban találták meg. Az apró állatka különlegessége a vörös-narancssárga szín, a karmainál lévő apró párnácskák, és a jellegzetes mintát követő testszőrzet. Egyelőre ezek funkcióját még nem sikerült megállapítani.

Forrás és kép: Index

Misztikus Mekong - 367 új faj egy év alatt

A WWF nyilvánosságra hozta a Mekong folyó partján, 2012 és 2013 között felfedezett új fajokról szóló kiadványát, ami a Misztikus Mekong nevet kapta. A folyó Kínában ered, átfolyik Myanmaron, Laoson, Thaiföldön és Kambodzsán is, hogy végül Vietnám partjainál a Kínai tengerbe ömlik. Ez eddig ismeretlen partjait már vizsgálják egy ideje, egy év alatt 367 új fajt fedeztek fel ott, közöttük 290 növényt, 24 halfajt, 21 kétéltűt, 28 hüllőt, 1 madarat és 3 emlőst.

Kambodzsai szövőmadár
Orthotomus chaktomuk

Kaweesaki sárkányfa

A Kaweesaki sárkányfa (Dracaena kaweesakii) egy 2013-ban, Thaiföldön felfedezett növényfaj. Thai neve Chan nuu vagy Chan pha krai. 

A faj a sárkányfafélék nemzettségébe tartozik, mely az egyszikűek osztályán belül a spárgavirágúak rendjének tagja. 

A levelei kard alakúak, fehér szélekkel, melyek nagy fürtökben lógnak, akár 20-50 levél is lehet egy fürtben, ezek hossza elérheti a 60 centimétert is. A virágai krém színűek, enyhén zöldes vagy sárgás árnyalattal, és élénk narancssárga szálakkal díszítve. Gyümölcse barna színű, mely megérve narancssárgává válik. A magja 6-7 centiméter átmérőjű.

A növény maga akár 12 méteresre is megnőhet. Törzsének átmérője 1 méteres, koronájának átmérője pedig akár 12 méteres is lehet..

A fát észak, észak-kelet és közép Thaiföldön találták meg. Egyes szóbeszédek szerint Burma közelében is láttak belőle példányokat.

A növény mészköves területeken él meg 550 és 2000 méteres magasság között. A magasabban élő egyedek alacsonyabbak, és kevesebb levél nő rajtuk.

A mészkőfeltárások miatt a faj veszélybe kerülhet. Egyes becslések szerint kevesebb mint  2500 egyed élhet a világon.

Forrás: Wikipedia

Kép: Species New to Science

TOP 10 fajok 2013.

2008 óta minden évben taxonómusok és biológusok gyűlnek össze, hogy megválasszák az előző évben felfedezett új állatok 10-es toplistáját. Idén a választás a SUNY Környezettudományi és Erdészeti Főiskolán történt, és május 23-án, Karl von Linné születésnapjára időzítették a lista nyilvánosságra hozatalát.

A tudósok szerint még legalább 10 millió felfedezetlen faj élhet a földön, az egysejtűektől egészen az állatokig. És félnek is attól, hogy gyorsabban halnak ki a fajok, minthogy fel tudnák fedezni őket. Ezért is tartják fontosnak a top10-es lista közlését minden évben.

Olinguito
Kép: Greenprofit

2013 TOP10 ÚJ FAJAI:

• Olinguito
• Kaweesakii sárkányfa
• Andrill anemoina (Edwardsiella andrillae)
• Csontváz garnéla (Liropus minusculus)
• Narancs penicilin (Penicillium vanoranjei)
• Levélfarkú gekkó (Saltuarius eximius)
• Spiculosiphon oceana egy óriás protozoo
• Tersicoccus phoenicis egy mikróba
• "Csingiling" légy (Tinkerbella nana)
• Zospeum tholussum egy átlátszó házú csiga

Forrás: Greenprofit, ESF.edu

Új békafaj Vietnámból

Ausztrál és helyi szakértők találtak rá egy új békafajra a Hoang Lien Nemzeti Parkban, a Fansipan-hegyen. Az új kétéltű a csücskösásóbéka-félék családjába tartozik, és a Leptolalax botsfordi nevet kapta, az ázsiai kétéltű kutatás egyik nagy alakja, Christopher Botsford után.

Az első hím példányt 2012-ben találták meg, egy patak közelében, az avar alatt. Az állat felépítése egyedi: szemzuga kerekített, nagy combmirigyei vannak, hasa sötétbarna fehér foltokkal tarkítva, nyelve hosszú és széles. A pofa- és lágyékrész réz-kéken pettyezett, és néhol aranyszíneket is találni rajta.

Hangja halk, csipogó, tücsökzenére hasonlít.

A jelenlegi adatok alapján csak 2795 és 2815 méter között található meg, ahol jól alkalmazkodott a hideg, nyirkos időjáráshoz.

Az új faj, akárcsak társai az élőhely vesztés miatt fenyegetettek. Ráadásul a L. botsfordi érzékeny lehet az éghajlat változásra. A kutatók ez ellen annyit tehetnek, hogy a lehető legtöbb információt gyűjtik össze, egy jó védelmi program megalkotásához.

Forrás: National Geographic
Kép: National Geographic

Új varangy Peruban

Új békafajt azonosítottak Peruban. A kutatók az országon észak-déli irányban végighúzódó Andok keleti lejtőjén elterülő perui Yungason (erdős terület) találtak rá az új kétéltűfajra. Az állatot a felfedezés helye után nevezték el Rhinella yunga. 

A békafajjal eddig is találkoztak már a kutatók, de eddig egy másik fajhoz sorolták az egyedeket. A szakértőknek viszont most felkeltette az érdeklődését, hogy olyan egyedekkel találkoztak, melyeknek hiányzott a dobhártyájuk. Vizsgálatokat kezdtek, és kiderült, hogy az eddig Rhinella margaritifera-ként azonosított békák egy új fajhoz tartoznak.

Forrás: The Guardian

A szakemberek egyelőre még nem vizsgálták, hogy hallószerv nélkül, hogyan kommunikálhat. Egy másik, seychelle-szigeteki, szintén dobhártya nélküli békafaj például a száját használja hallásra.
A faj egyedeinek színe a vörösesbarnától egészen a sárgáig terjed. Mintázatuk a már részben elkorhadt leveleket idézi.

Forrás: Híradó.hu

Kihalt ízeltlábú faj fosszíliájátt találták meg Kínában

Evolúciókutatás szempontjából áttörő felfedezésre bukkantak az Arizona Egyetem és a londoni Természettudományi Múzeum munkatársai Kínában. Egy ismeretlen új faj kiválóan megmaradt fosszíliájára bukkantak Kunming város közelében, a híres Chengjiang formáció rétegeiben. A ősmaradvány egy, a tengeri ízeltlábúak kihalt csoportjához, a Megacheirákhoz tartozik. Ez a faj 520 millió évvel ezelőtt élt a tenger fenekén, és paleontológiai és tudományos szempontból nagy felfedezés, ugyanis segíthet megfejteni, hogy a Megacheirák hova illeszkednek az ízeltlábúakon belül. A vizsgálatok kimutatták, hogy ennek a csoportnak a központi idegrendszere a mai tőrfarkú rákokéhoz és skorpiókéhoz hasonlít. Ez azt bizonyítja, hogy rákok ősei és a csáprágósok ősei a kambrium elején együtt éltek. Azaz a csáprágósok több, mint fél milliárd évvel ezelőtt váltak az ízeltlábúak külön altörzsévé.

Alalcomenaeus ősmaradvány
Forrás: N. Strausfeld/University of Arizona

Új fosszília és új faj: delfinek múltja és jelene

A delfinek eleddig ismeretlen evolúciós lépését azonosították Új-Zélandon. A kutatók által Papahu taitapu-nak keresztelt új faj 22-19 millió évvel ezelőtt élt, és úgy gondolják, hogy a modern delfinek és fogascetek őse lehet.

Közönséged delfin
Forrás: http://rindt.uw.hu/

Három új fajt fedeztek fel Ausztráliában

Conrad Hoskin, a James Cook egyetem kutatója egy National Geographic expedícióhoz csatlakozott, melynek célja a York-szigeti Melville-fok hegyvidékei voltak. Az expedíció alatt a kutató három teljesen új fajt fedezett fel: egy gekkót, egy gyíkot és egy békát.

A felfedezés jelentős, ugyanis Ausztrália igen feltérképezett az állatfajok szempontjából, nem számítottak már új fajokra, de a hegyvidék esőerdővel borított sziklás fennsíkja mégis meglepetést okozott.

A gekkó
Kép: Conrad Hoskin

A Saltuarius eximius névre keresztelt új gekkófaj a három közül a legfontosabb felfedezés. Az alig 20 cm-es állat még az ősidőkből maradt fent, és teljesen különbözik a többi ausztrál gekkófajtól.

A Saproscincus saltus nevet viselő gyíkfajt a fennsík erdőségeiben találták, és ő is erősen különbözik rokonaitól.

A gyík
Fotó: Tim Laman

A harmadik felfedezés egy béka, melynek a Cophixalus petrophilus latin nevet adták. Ez egy sziklalakó kétéltű, mely a száraz időszakot a repedésekben meghúzódva vészeli át, ahol párásabb és hűvösebb a levegő. Az ebihalak a petén belül fejlődnek, és csak a teljesen kialakult állat bújik ki. Erre az állandó víz hiánya miatt van szükség. Az esős, nedves időszakban táplálkoznak és párzanak.

A béka
Kép: Tim Laman

Az expedíció a felfedezéseket felbuzdulva, hamarosan vissza akar térni a Melville-fokra.

Forrás: Index

Hatvan új faj Dél-Amerikában

A Dél-Amerikai Suriname-ban nemzetközi kutatók hatvan új állatfajt fedeztek fel. A legtöbb belőle rovarfaj, az egyik mindössze 3 mm nagyságú. Emellett felfedeztek 11 új hal, 6 új béka és egy új kígyófajt is felfedeztek.
A nemzetközi csoport a Suriname melletti elhagyatott, szinte érintetlen erőerdőit kutatta hétig. Ez alatt az idő alatt 1378 fajt jegyeztek fel, melyből közel hatvan faj teljesen új.

Kakaóbéka
Forrás: Tisztajövő

A fajok között található a Hypsioboas sp. elnevezésű kakaóbéka, mely nevét olajosan csillogó, barna bőréről kapta. Emellett a Canthidium cf. minimum elnevezésű apró, alig 3 mm-es (ezzel Dél-Amerika második legkisebb), rubinvörös rovarfaja.

A Suriname melletti esőerdős és szavannás részek felfedezése azért fontos, mert azon ritka területek közé tartozik, ahol a természet érintetlensége miatt a biodiverzitás teljes egészében megmaradt.

Forrás: Tisztajövő

Új csigafaj a föld mélyéről

A Horvátország nyugati részén található Lukina Jama-Trojama barlangrendszer vizsgálata közben, a barlangászokból és biológusokból álló kutatócsoport fedezte fel az új fajt. A csoport eredetileg a világ 20 legmélyebb barlangja közé tartozó rendszer pontos mélységét kívánta megérni, miközben állatmintákat is gyűjtöttek. Az új fajt 914 méteres mélységben találták meg.

A Zospeum tholussum-nak elkeresztelt csigafaj mindössze 2 mm nagyságú, háza szinte teljesen áttetsző. A begyűjtött egyedeket a frankfurti Goethe Egyetemre szállították, ahol Alexander Weigand, DNS vizsgálatokkal kimutatta, hogy egy új fajról van szó. A Z. tholussum egyik érdekessége – az átlátszó csigaházon kívül –, hogy egy olyan csoport tagja, mely még a csigákhoz mérten is rendkívül lassúak. Sebességük néhány mm/hét, mozgási pályájuk pedig egy kör, melyen egész életükben legelésznek. Alexander Weigand úgy véli, hogy a nagyobb távolságokat vízáramlatok segítségével, vagy más állatokra való felkapaszkodással tehetnek meg.

Forrás: Origo

Édesvízi mohaállatot találtak a Ráckevei Duna-ágban

Az édesvízi mohaállatot (Pectinatella magnifica) nyár közepe táján találták meg először a Ráckevei Duna-ág alsó szakaszán.

A mohaállatok közönségesek a tengerben, és néhány édesvízi fajuk is létezik. Az egyedek telepeket alkotnak egy közös burok alatt. Ezek állatok helyhez rögzült életmódot élnek.

A Dunából előkerült fajt elég elterjedt a világon: Észak-Amerikában, Európában, és Kelet-Ázsiában is előfordul, ám a Dunában eddig még nem észlelték telepeit. Az egyedek 12-18-assával rozettákat alkotnak, a rozetták pedig telepeket, melyek football labda méretűek, és közel 99%-os a víztartalmuk. Jellemző színe sárgás, barnás, kicsit átlátszó.

Az édesvízi mohaállat kedveli az álló vagy lassan áramló, sekély, meleg vizeket, napfényes öblöket. Az egyedek tapogatókkal rendelkeznek, és a vízből parányi szerves anyag részecskéket szűrnek ki, ezáltal a vizek öntisztulásában nagyon nagy szerepük lehet. Környezetükben főként a hőmérsékletre érzékenyek: élőhelyük vizének minimum 16-20 fokosnak kell lennie, a 12-13 fokig hűlt víz halálos a telepekre. Ebben az esetben a telepek szétesnek, és apró, spóra alakú áttelelő képleteit kilöki magából.

Problémát akkor okozhat, ha vízszállító rendszerekben, hűtő csővezetékekben telepszik meg. A Dunában kárt nem okoz, csupán esztétikailag lehet problémás.

Forrás: Ráckevei Dunaági Horgász Szövetség

Új emlősfaj Dél-Amerikában

 Egy mosómedve nagyságú új emlősfajt fedeztek fel Dél-Amerikában. A Bassaricyon neblina, azaz Olinguito névre hallgató új állat a Procyonidae családba tartozik, ahová a mosómedvék is. Ám a Bassaricyon genus tagjai csak Dél-Amerikában találhatók meg.

Bassaricyon neblina
Forrás: si.edu

Az újonnan felfedezett állat Ecuador és Kolumbia erdeiben él, éjszakai gyümölcsevő, ám ha szükséges, akkor rovarokat is fogyaszt. A Smithsonian Intézet kutatói küllemre úgy írták le, mint egy macska és egy plüssmaci keverékét.

A faj egyébként félreazonosítva évek óta élt a washingtoni állatkertben.

Forrás: HVG
Több információ: Index

Új tengeri csigafaj - Csupaszkopoltyús csigák

Floridában egy új csupaszkopoltyús csigafajt fedeztek fel. A Melibe arianae nevet kapó csigafaj a Tethyiidae családba tartozik. A faj a Melibe genusz első trópusi atlanti faja.

Melibe arianae

A csupaszkopoltyús csigák, vagy más nevükön a házatlan tengeri csigák (Nudibranchia) a búvárfotósok kedvenc témái. Ez a puhatestű altörzs igen színes és látványos megjelenéssel hívja fel magára a figyelmet. Az óceánokban mindenfelé elterjedtek, de legtöbbjük a trópusi és mérsékelt övi vizekben él meg.

Nembrotha cristata

Életkor: 1-2 év

Élettér: sekélyebb vizek (ár-apály zónák alatt, homokos part, korallzátonyok)

Táplálkozás: ragadozók (korall, szivacs, tengeri rózsa, ritkábban halak), hús és moszatevő is akad köztük

Ragadózói: halak, tengeri teknős, tengeri pók, tengeri csillag

Mozgás: úszás, mászás

Szaporodás: hímnős állatok; szaporodási időszak tavasszal és nyáron van, petékkel szaporodik, a lárvákat az áramlatok sodorják magukkal.

Veszélyeztető tényezők: vízszennyezés, hajózás

Veszélyeztetettség: nem veszélyeztetett

Flabellina iodinea

Források: Wikipedia, Zookeys

Kapcsolódó bejegyzés: Állat, mégis növény?

Új madárfaj Kambodzsában

Narancssárga tollkoronát viselő új poszátát fedeztek fel Kambodzsa fővárosában. A Wildlife Conservation Society bejelentése szerint a madár élőhelye veszélyben van. Az Orthomus chaktomuk, azaz kambodzsai varrómadár nevet kapta.

A kis poszáta szürke, vörös és fehér tollruhát, narancsszínű tollkoronát visel, és hangos énekéről könnyű felismerni. Síkvidéken él, a sűrű bokrokat kedveli, ami Phnompenben, Kambodzsa fővárosában, igen kevés van, de annál több a szomszédos területeken. A kutatócsoport szerint az IUCN-nek a mérsékelten fenyegetett fajként kellene kategorizálnia az új fajt, mivel élőhelye pusztul, és csak tovább csökken majd az emberi hatásokra.

Kép: Origo

A Wildlife Conservation Society munkatársai szerint fantasztikus felfedezés, egy ekkora városban új fajra lelni, ám az Ázsiában élő, látványos madárvilág egyre nagyobb veszélynek van kitéve. Ráadásul a Mekong-térségnek nevezett Vietnam, Kambodzsa, Laosz, Thaiföld, Mianmar és Jünnan tartomány a biológiai sokféleség szempontjából különleges térkés. Évről-évre egyre több fajt fedeznek fel itt. 2011-ben pl. több, mint 120 új fajt írtak le itt.

Forrás: Origo

Új darázsfaj Costa Ricáról

 A Tinkerbella nana névre keresztelt aprócska darazsat találtak Costa Ricán. A nevét a Pán Péterben lévő tündérről (Tinker Bell magyarul: Csingiling) és a kutyáról (Nana, magyarul: Dadus) kapta. Az új faj a parányfürkészek családjába tartozik. Mivel különleges szerkezetű szárnyai bizonyos mértékű repülésre alkalmasak, ezáltal a legkisebb röpképes rovarok egyike.

Tinkerbella nana-t John Huber és John Noyes kanadai kutatók írták le. 4 mm keresztmetszetű hálóval növényekről vettek mintát, majd kézzel vizsgálták át az anyagot, és így találtak rá az aprócska rovarra, mely mindössze negyed milliméter nagyságú. A Tinkerbella más rovarok petéin és lárváin élősködik és szaporodik, akárcsak nagyobb fürkészdarázs társai.

Fotó: John T. Huber

A kutatók egyelőre azt tudták megállapítani, hogy a Tinkerbella fajoknak minden rovarokra jellemző szerve megvan – ez más mikroméretű rovaroknál nem így van –, és mikroszkóp alatt felfedezték, hogy apró szárnyaik szőrökben végződnek, amik a repülést segíthetik. Egyelőre azonban a kutatók még dolgoznak azon, hogy megértsék, hogyan képesek ezek az aprócska élőlények repülni. Egyrészt a felemelkedéshez nagyon sok szárnycsapásra van szükségük, másrészt aprócska testüket egyetlen szellő is messze sodorhatja. Mindezek ellenére a Tinkerbella fajok nagyon sikeresek. Costa Ricán, Hawaii-n és a Trinidad trópusi erdeiben ismert példányok mellett a kutatók szerint legalább még 300 faj élhet a területen.

Egyelőre úgy tűnik, hogy a parányfürkészek a legkisebb, szárnyakkal és rovarokra jellemző szervekkel ellátott rovarcsalád. A náluk kisebb rovarok már lényegesen leegyszerűsödött testtel élnek túl.

Forrás: Medbio

Fán lakó sün

 Brazilia legveszélyeztetettebb ökoszisztémájában fedeztek fel egy fán lakó sündisznót. A helyiek „coandu-mirim” néven ismerik az állatok, míg a kutatok Coendou speratusnak nevezték, melyből a „speratus” latin szó „remény”-t jelent.

A Coendou speratus élőhelye a kipusztulás szélén áll, a régióban már összefüggő esőerdő nincs, csupán töredékei maradtak meg. Az itt valaha őshonos erdőt ugyanis a mezőgazdaság miatt 98%-ban már kiirtották.

A Coendou speratus egy fán lakó sündisznó. Az Atlani őserdők lombkoronái között él. Éjszakai állat, nappal faodvakban alszik. Az állatot sötétbarna tüskék fedik, melyet vöröses csíkok törnek meg. Nem rovarevő, mint a legtöbb sündisznó, táplálékát éretlen magok, fenyőmag kéreg, levél és gyümölcs alkotja.

Ezen új faj megjelenése reményt adhat a kutatóknak, hogy sok faj nem halt ki az Atlanti esőerdő térségben, csupán visszahúzódtak. Az Atlanti esőerdő a világ legnagyobb egybefüggő ökoszisztémája. Brazilia és Argentína területén fekszik. Itt található a föld legnagyobb biodiverzitása is, hiszen 264 emlős-, közel 1000 madár-, 456 kétéltű- és hüllőfaj, valamit 300-350 édesvízi hal él a területen.

Forrás: GreenProfit
Kép: Antonio Rossano Mendes - Pernambuco Egyetem

Új tarantula Srí Lankán

 Brit zoológusok új tarantulafajt fedeztek fel Srí Lankán. Az új pók a tigrispókok családjába tartozik, és a Poecilotheria alfajba sorolták, melyeknek élőhelye Srí Lanka és India. Ezek a pókok igen gyors mozgásúak, erős a mérgük, és színesek.

Az új faj, ami a Poecilotheria rajaei nevet kapta akár 20 centisre is megnő. Külső mintázata – hasán rózsaszín gyűrű, lábain jellegzetes sárga-szürke mintázat látható – alapján valóban új faj lehet, de biztos csak a DNS vizsgálat után derül ki. Fákon él, de élőhelye egyre inkább csökken az erdőirtások miatt. Emiatt elhagyott faépületekbe költöznek, de már megtalálták őket kisebb városokban is. Ha felfedezik, hogy új fajról van szó, akkor a P. rajaei egyből a veszélyeztetett fajok listájára kerül.

Forrás: Index