Emília-selyemmajom

Az Emília-selyemmajom (Mico emiliae), angolul Snethlage selyemmajom (Maria Emilie Snethlage német születésű Brazil biológus után), a főemlősök rendjén belül a csuklyásamajmok családjába, és a karmosmajmok alcsaládjába tartozik.

A faj, akárcsak a többi selyemmajom Brazíliában él, elterjedése azon belül is főleg a középső területekre korlátozódik, Mato Grosso és Pará tartományban, az egybefüggő esőerdő területeken. A populáció méretéről nincsenek még megfelelő adatok.

Élőhelye az amazóniai síkvidéki esőerdők, megtalálható a kevert területeken (nyitott erdők, fás- vagy bokros szavanna).

Az Emília-selyemmajmok ökológiájáról keveset tudunk. A karmosmajmokra jellemző vonásaik (kis test, fán lakó életmód stb.) mind megjelennek náluk. Gyümölcsökkel, fanedvekkel, kisebb gerincesekkel, puhatestűekkel és rovarokkal táplálkoznak. 4-15 fő közötti családokban élnek, ahol általában csak 1 pár szaporodik. Jellemző náluk az ikerszülés, a hogy az egész család gondozza a kölyköket. Territóriumokban élnek, melynek méretét, a benne lévő gyümölcsfák mérete határozza meg. Hangalapú kommunikációjuk fejlett.

Súlya: 340 gramm körül

Hossza: 21-22 centi + farokhossz: 34 centi

Természetvédelmi helyzet:

Fő veszélyeztető tényező, hogy nagyon keveset tudunk erről a fajról. Az élőhelypusztítás és a kevés információ akár kihalás közelébe is kergetheti a fajt.

Nem vadásszák, viszont előfordul, hogy tartják háziállatként.

Az IUCN Vörös listáján DD-s, azaz adathiányos fajként szerepel.

Forrás: IUCN

Kép: IUCN, Wikipedia

Felvételről tanulnak a selyemmajmok

A Biology Letter című szaklakban jelent meg egy érdekes tanulmány, mely a brazil fehérpamacsos selyemmajmok tanulásáról szól. A Bécsi Egyetem viselkedés kutatói két, fogságban élő selyemmajmot vettek fel, ahogy különböző módon nyitnak ki egy szerkezetet a benne lévő jutalom falatért. Az egyiknek csapóajtót kellett felnyitnia, a másiknak pedig fiókot kihúznia. Az egészet felvették és két ötperces videót készítettek belőlük.

Kép: Michael Gäbler
Forrás: Wikipedia

 A felvételek elkészítése után Brazília északi részén, egy esőerdőben felállítottak egy képernyőt, mellé pedig a jutalomfalatokat rejtő szerkezetet. Az étellel csalták a monitorhoz a majomcsaládokat, pontosan videónként hármat.

Kép: Manfred Werner / Tsui
Forrás: Wikipedia

A hat családból öt egyed tanulta meg kinyitni a szerkezeteket a videó alapján. Emellett hat kontrollcsoportot is megvizsgáltak, akik csak egy állóképet láttak a szerkezet mellett. Közülük egyetlen egyed volt képes kinyitni a fiókos szerkezetet, ami bizonyítja, hogy az első hat család a videó alapján jutott sikerre.

A videó alapú tanulás fontos kulcsa lehet a további vadonban történő vizsgálatoknak, de akár még az állatkerti tartásban is lehet szerepe.

Forrás: Híradó.hu

Feketepamacsos selyemmajom

A feketepamacsos selyemmajom, vagy Callithrix penicillata az csuklyásmajmok családjába tartozik. Régebben úgy gondoltál, hogy a fehérpamacsos selyemmajom alfaja, de mára külön faji rangot kapott. Az állat átlagosan 19-22 centi hosszú, 350 gramm tömegű, bundája szürkés vagy sötétebb feketébe hajló, fülbojtjai meggyúltak, akár a fehérpamacsosoknak, de a színük mindig sötét. Farkuk halványan gyűrűzött.

Wied selyemmajom

A Wied selyemmajom (Callithrix kuhii) más nevén Wied fekete pamacsos fülű selyemmajom, a csuklyásmajmok családjába, azon belül a karmosmajmok alcsaládjába tartozik.

Élőhelye sárgával jelölve

Ez a faj, akárcsak a többi selyemmajom Dél-Amerikában él, pontosabban Kelet-Brazília trópusi és szubtrópusi erdeiben.

Megjelenésileg viszonylag kicsik, 350-400 gramm az átlagsúlyuk. Általában szőrzetük fekete, fejük szürke, a farkukon pedig gyűrűs minta látható. Az arcán és a homlokán előfordulnak fehér foltok, és fülét fekete pamacsok díszítik. Ujjaik végén karomszerű körmöket viselnek, hüvelykujjuk nem szembefordítható a többivel. Kiválóan megkapaszkodnak ágatok, vagy a fa törzsén is.

Fehérpamacsos selyemmajom

A fehérpamacsos, vagy közönséges selyemmajom (Callithrix jacchus) az emlősök osztályában, a főemlősök rendjébe, a csuklyásmajmok családjába, azon belül a karmosmajmok alcsaládjába tartozó faj. Nemének típusfaja.

Előfordulása:

Eredeti élőhelye Brazília északkeleti részén volt, de mára már a délkeleti részére és Argentínába is betelepítették.

Kép: Michael Gäbler
Forrás: Wikipedia

Fehérfejű selyemmajom

A fehérfejű selyemmajom (Callithrix geoffroyi), többi selyemmajom társához hasonlóan a csuklyásmajmok közé tartozik. Élőhelye, akárcsak rokonainak Dél-Amerika, azon belül Brazília délkeleti részén, főként maradványerdőkben.

Ez az aprócska főemlős 14-18 centiméter hosszú, 400 gramm súlyú. Alapszíne fekete, barnás beütéssel, fülén a fekete szőr megnyúlt. Feje, homloka és arca fehér. Has felőli oldalán világosabb barna, farka halványan gyűrűzött.

Tíz-tizenöt fős csoportokban élnek, melyekre jellemző, hogy egy szülőpárból, és az ő kölykeikből áll. A csapatban csak a szülők szaporodnak, ez által elkerülhető a beltenyészet.

Éjszakázni sűrű bozótokban vagy fa odvában szoktak, nappal pedig gyümölcsöket keresnek. A csapat territóriuma 30-60 hektár, ami függ a területen lévő gyümölcsfák mennyiségétől.

Táplálékuk: gyümölcsök, rovarok, pókok és madártojások.

A nőstények évente egyszer szülnek. Vemhességük ideje körülbelül 150 nap, jellemző náluk az ikerszülés, de előfordult már négy kölyök születése is. A kicsiket eleinte az apák cipelik, és csak a szoptatás idejére kerülnek az anyára. Ennek oka, hogy az újszülöttek súlya akár 40% is lehet a felnőttekének. Később a testvérek is részt vesznek a nevelésben, cipelésben tanításban.

A kölykök első néhány évben mindig a csapattal maradnak, aztán páran elvándorolnak, új csapatot alkotnak, új családot alapítanak. Néhány kölyök viszont élete végéig a szüleivel marad.

A természetben 10, fogságban akár 16 évig is élhetnek.

Természetvédelmi helyzet:

Legfőbb veszélyeztető tényezője az élőhelyeinek eltűnése. Nehezen telepszik meg a másodlagos erdőkben. Állatkertekben gyakran előfordul, Magyarországon is tartják.

Forrás: Wikipedia

Sárgafejű selyemmajom

A sárgafejű selyemmajom (Callithrix flaviceps) a csuklyásmajmok családján belül a karmosmajmokhoz vagy selyemmajmokhoz tartozik. A Callithrix nem hat faja közül az egyik.

Élőhelye:

A brazil felföldön (dél-kelet Brazília), az Atlanti esőerdőkben található meg, legalább 400 méteres magasságban. Előnyben részesíti a sűrű erdővel borított szegélyeket, mint a másodlagos vagy zavart erdőket, akár természetes, akár ültetett.

Aranyfülű selyemmajom

Az aranyfülű selyemmajom (Callithrix aurita) 1986 óta szerepel az IUCN Vörös listáján, mint fenyegetett faj. Ennek legfőbb oka, hogy a természetben felbecsült populációi kevesebb, mint 10.000 egyedből állnak, melyek fragmentált populációkban élnek Dél-Amerikában. Ezek a fragmentált populációk közül a legnagyobb sem tartalmaz 1.000 egyednél többet. Mint a legtöbb selyemmajom esetében, ezt a fajt is az élőhelyvesztés fenyegeti a legjobban.

Ezüstös selyemmajom

Besorolás:

Karmosmajom-félék << Csuklyásmajmok << Főemlősök << Emlősök << Gerincesek

Élőhely:

Dél-Amerika trópusi esőerdői. Az Amazonas vidékén él, az esőerdők peremrészein, tisztásokban és erdősávokban.

Goeldi-tamarin vagy ugrótamarin

A Goeldi-tamarin (Callimico goeldii) vagy más néven ugrótamarin az emlősök osztályába, a főemlősök rendjébe tartozik, azon belül a csuklyásmajmok családjába.

1904-ben írták le, az egyike a legkésőbb felfedezett főemlősöknek. Nevét Émil August Goeldi svájci tudós után kapta.

Régebben külön családnak gondolták, egyetlen fajjal, ma már a karmosmajmok közé tartozik.

A selyemmajmok kutatása segíthet a beszéd kialakulásának megértésében

Amerikai kutatók vizsgálták a selyemmajmok kommunikációját, és az eredményeket a Current Biology szaklapban jelenítették meg. A kutatások arra mutattak rá, hogy a selyemmajmok kommunikációjának mintázata hasonlít az emberi párbeszédekhez.

Akárcsak az emberi kommunikációban a selyemmajmoknál is fontos a felváltva beszélés és figyelés ahhoz, hogy hatékony információ csere történjen. Ez a viselkedés viszont a legközelebbi rokonainknál a csimpánzoknál nincs meg. Az ő együttműködésük alapja a manuális gesztusokon nyugszik.

A Princeton Universty kutatója, Asif Ghazanfar az együttműködéshez szükséges hanggal történő kommunikációt vizsgálta a selyemmajmok esetében. Azért őket választotta, mert ezek a kis majmok sokkal több információ cserét végeznek hanggal, mint a csimpánzok. Ráadásul a selyemmajmok nem csupán a hang-kommunikáció miatt hasonlítanak az emberekhez, hanem mert ők is együttműködnek, azaz társas állatok.

Goeldi-tamarin

A kísérletek igen egyszerűen zajlottak. Két selyemmajmot egy szoba két sarkába helyeztek és függönnyel eltakarták őket egymástól. Így a két állat csak hallotta, de nem láthatták egymást. A hívó hangokat felvették, és az adatokból az derült ki, hogy a kis majmok íratlan szabályokat követnek: kb. 5 másodpercenként hívják társukat.

Lisz-majom

Két lehetséges magyarázat létezik erre:

1. A csoport egy tagja akkor tudhatja, hogy sikerült-e a kapcsolatfelvétel, ha a válasz függ a saját hangadásától, így szünetet kell tartania két hívás között.

2. Időbe szükséges az információ feldolgozására.

Törpe selyemmajom

A selyemmajmok kommunikációjának kutatása segíthet megérteni az emberi beszéd kialakulásának evolúcióját. Azaz, hogyan léptünk át a gesztusokból a hang alapú kommunikációra.

Forrás: Index