A tobzoskák a méhlepényes emlősök egyik rendje, ami a ma élő
rendek közül a méhlepényes ragadozók (Carnivorák) legközelebbi
rokonai. A két rend 75 millió évvel ezelőtt vált el egymástól,
az egyik oldalon kialakultak a ragadozók, a másikon pedig a
tobzoskák.
A tobzoskák könnyen felismerhetőek a testüket tetőcserép
módjára borító pikkelyekről, és magyar nevüket is emiatt
kapták (toboz – tobzoska). A pikkelyek csupán a hasoldalát nem
védik, itt a testét finom szőrzet borítja. A pikkelyek száma az
életkor haladtával nem változik. Ugyanannyi pikkellyel élik le az
életüket, mint amennyi a születésükkor kialakul. Ezek a védelmi
szempontból nagyon fontos képződmények viszont kopnak és
sérülnek az évek során, de ugyanúgy, mint pl. az emberi köröm,
alulról újra nőnek.
 |
| Hátsó-Indiai Tobzoska |
A tobzoskák hangyákkal, termeszekkel táplálkoznak. Mind a négy
lábukon öt ujj található, melyeken erőteljes karmok alakultak
ki. Ezek közül is, a mellső lábon, és annak harmadik ujján a
legerősebbek ezek a táplálkozáshoz nélkülözhetetlen
függelékek. Ezzel törik ugyanis fel a termeszek várait és
kaparják ki a hangyabolyokat. Aztán hosszú nyelvükkel egyszerűen
felnyalják a rovarokat. Éjjeli állatok, nappal az odvaikban
alszanak, vagy ha nem érnek vissza időben, akkor a földbe ássák
magukat, vagy egyes fajok a fákon pihennek.
 |
| Védekező tobzoska |
A tobzoska magányosan élő állat. A hímek és a nőstények csak
párzási időszakban találkoznak egymással. Egyetlen utódot hoz a
világra, melyet a nőstény a farkán hordoz a szoptatási időszak
alatt.
 |
| Óriás tobzoska múzeumban |
Fontosabb fajai:
Hosszúfarkú tobzoska (Manis tetradactyla)
Óriás tobzoska (Manis gigantea)
Hátsó-indiai tobzoska (Manis javanica)
