Hangyák és a mállás

Huszonöt évvel ezelőtt, Ronald Dorn, az Arizona Állami Egyetem kutatója elkezdett egy hosszútávú vizsgálatot az ásvány kőzetek mállásával kapcsolatban. A vizsgálat a különböző környezeti körülmények hatásait vizsgálta. A kísérletet úgy végezte, hogy szemcsésre zúzott bazaltot fél méteres lyukakba szórta különböző helyszíneket (sima föld, fás-gyökeres talaj, hangyaboly, műanyag edény stb.). Ötévente mintákat vett, huszonöt évvel később, pedig elektronmikroszkóp alatt készített vizsgálatot. A legnagyobb mállást a hangyabolyban tapasztalta. Míg a gyökerek 10-40x nagyobb mértékű mállást okoztak, mint a referenciaként használt műanyag edényben lévő, addig a hangyák az 50-175x-ös nagyságot is elérték. Emellett, a bazaltból itt alakult ki a legtöbb karbonát is.

A pontos okot, hogy miért a hangyák esetében a legnagyobb az erózió, még nem tudják, de az a feltevés, hogy a hangyáknál a kőzetek mozgatása miatt nőtt meg így az erózió.

A mállási folyamatok nagyon fontosak a Föld természetes hőszabályzó renderében. Egyes ásványi anyagok lebomlás közben reakcióba lépnek a szén-dioxiddal, megkötik azt. Melegedő klíma a mállási folyamatoknak kedvez, ami viszont hosszabb távon lehűlést jelenthet.

Forrás: Index

Kép: Wikipedia, Richard Bartz

Csontkamrát épít egy darázsfaj

Egy újonnan felfedezett útonállódarázs faj úgy védi meg fészkét a paraziták ellen, hogy hangyatetemekből falat épít annak külső részén. A kínai faj a csontkamra darázs (Deuteragenia ossarium) nevet kapta a kutatóktól, mivel a fészek leginkább az emberi kolostorok és sírkertek csontkamráira emlékeztet.

A faj az útonállódarazsak közé tartozik, melyek közül sok élő pókokra rakja a petéit, és a kikelő lárvák a pókból lakmározhatnak, mások lebénított bókokat helyeznek a fészkükbe. Ehhez az üreghez egy előüreg is tartozik, ami lezárt és üres. A kutatók, akik az új fajt találták ezeket a fészkeket vizsgálták (829 fészket, amiből nem csak az új faj, de 73 új alfaj is előkerült), melyeknek az előkamráiban hangyatetemeket találtak.

A tudósok úgy gondolják, hogy a hangyák célja a kémiai álcázás, és az ellenségektől illetve a parazitáktól való védelem. A hangyák által előállított szénhidrogéntől a fészeknek hangyaboly illata lesz.  Mivel azok a hangyák, melyek "csontvázként" bekerülnek az előkamrákba, elég agresszívan és kitartóan védik meg a fészküket, azok a ragadozók, akik találkoztak már velük, elkerülik a darázs fészkét is.

Forrás: Index

Képek: Ibtimes.co.uk, Wikimedia

Álcázás mestere a viráglakó karolópók

A viráglakó karolópók (Misumena vatia) a karológpókok családjába tartozó pókfaj. Az egész világon elterjedt az északi félgömbön. Eurpópában Izland kivételével mindenhol megtalálható.

Élőhelye a napsütötte rétek, virágos kertek és erdőszegélyek. Kedveli az aranyvessző fajokat. Ragadozó életmódot él, a virágokra szálló, vagy azon mászó rovarokra vadászik. Magyarországon kártevőként tartják számon (egyetlen pókfajként), mivel kedvelt zsákmánya a háziméh.

Forrás: Wikipedia
Készítő: Luc Viatour

Az álcázás mestere, a vándorló levél

Az Álcázás Mesterei sorozatomban elsőként a vándorló leveleket (Phylliidae) mutatom be röviden. Ezek a fajok a botsáskák rendjébe tartoznak, és igazi mesterei a mimézisnek, azaz a környezethez való alkalmazkodásnak.

Szúnyogmutáció okoz dengue-láz járványt

Közép-Amerikában kitört a dengue-láz. Ezt a betegséget a Stegomyia aegypti elnevezésű szúnyog terjeszti, ami egyébként a sárgaláz terjesztéséért is felelős. A mostani járvány megfékezésében a legnagyobb problémát az jelenti, hogy mutálódott szúnyogok terjesztik a betegséget.

Ricardo Aguilar Noguera, a chinandegai Barrios klinika kutatója beszélt róla, hogy a mutálódott szúnyogok sokkal ellenállóbbak a vegyszerekkel szemben, agresszívebben viselkednek, és akár öt kilométeres távolságot is megtesznek. Emellett az általuk hordozott betegség egy variánsa az eddig ismernek, és sokkal gyorsabb megbetegedést okoz.

Stegomyia aegypti

A járvány jelenleg Közép-Amerikában tombol, és több ezer embert fertőzött meg. Oltás nincs ellene. Alapesetben a fertőzésen 80%-ánál a tünetek enyhék, és a fertőzötteknek csak kis száma kerül életveszélyes állapotba, ám az új variáns, és a mutálódott szúnyogok sok gondot okozhatnak abban a térségben.

Forrás: Greenfo

Hőségriadó - Extrém hőtűrők előnyben!

Következzenek a leghőtűrőbb fajok:

Nem régen fedeztek fel egy víz alatt élő egysejtűt, mely extrém hőtűrő képességekkel bír. Kísérletek kimutatták, hogy a 121-es törzsként ismert mikróba akár még 121 °C-on is képes szaporodni, és még 130 °C-on is túlél.

Pompei-féreg

A magas hőmérséklet kicsapja a fehérjéket, és elszakítja a kötéseket, és emiatt a legtöbb élőlény már nem tud életben maradni 60 °C hőmérsékletnél. Az efelett túlélő élőlényeket nevezzük extrém hőtűrőknek. Ahhoz, hogy a baktériumok kibírják ezt a hőmérsékletet, erősebb kötések szükségesek a DNS-ekben, és tartósabb fehérjék szükségesek. Emellett pedig 100 °C felett az élőlénynek képesnek kell lennie több ATP-t (adenozin-trifoszfát, energiaközvetítő) termelnie, mint amennyi elbomlik a hőmérséklet hatására.

Többsejtű élőlények közül egyelőre egyetlen extrém hőtűrő fajt ismerünk: ez pedig a pompeji-féreg (Alvinella pompejana), mely 5000 méter mélyen él a víz alatt. Ennek a fajnak az ideális hőmérséklet a 60 °C. Viszont nagyon érzékeny minden egyéb környezeti változásra. Az a fantasztikus még ebben a fajban, hogy az óceán alatti kürtők közelében él (itt a víz akár 400 °C is lehet), és a kutatók kiderítették, hogy ez a féreg néhány pillanatra még a 80-100° C-os hőmérsékletet is túlél.

Szaharai ezüsthangya

A többsejtűek közül, a szárazföldön az ismert leginkább hőtűrő faj a szaharai ezüsthangya (Cataglyphis bombycina), mely 55 °C-on él legjobban. Ennek egyik oka, hogy ebben a hőségben az ellenségei már nem jelennek meg.

Forrás: Index

Új darázsfaj Costa Ricáról

 A Tinkerbella nana névre keresztelt aprócska darazsat találtak Costa Ricán. A nevét a Pán Péterben lévő tündérről (Tinker Bell magyarul: Csingiling) és a kutyáról (Nana, magyarul: Dadus) kapta. Az új faj a parányfürkészek családjába tartozik. Mivel különleges szerkezetű szárnyai bizonyos mértékű repülésre alkalmasak, ezáltal a legkisebb röpképes rovarok egyike.

Tinkerbella nana-t John Huber és John Noyes kanadai kutatók írták le. 4 mm keresztmetszetű hálóval növényekről vettek mintát, majd kézzel vizsgálták át az anyagot, és így találtak rá az aprócska rovarra, mely mindössze negyed milliméter nagyságú. A Tinkerbella más rovarok petéin és lárváin élősködik és szaporodik, akárcsak nagyobb fürkészdarázs társai.

Fotó: John T. Huber

A kutatók egyelőre azt tudták megállapítani, hogy a Tinkerbella fajoknak minden rovarokra jellemző szerve megvan – ez más mikroméretű rovaroknál nem így van –, és mikroszkóp alatt felfedezték, hogy apró szárnyaik szőrökben végződnek, amik a repülést segíthetik. Egyelőre azonban a kutatók még dolgoznak azon, hogy megértsék, hogyan képesek ezek az aprócska élőlények repülni. Egyrészt a felemelkedéshez nagyon sok szárnycsapásra van szükségük, másrészt aprócska testüket egyetlen szellő is messze sodorhatja. Mindezek ellenére a Tinkerbella fajok nagyon sikeresek. Costa Ricán, Hawaii-n és a Trinidad trópusi erdeiben ismert példányok mellett a kutatók szerint legalább még 300 faj élhet a területen.

Egyelőre úgy tűnik, hogy a parányfürkészek a legkisebb, szárnyakkal és rovarokra jellemző szervekkel ellátott rovarcsalád. A náluk kisebb rovarok már lényegesen leegyszerűsödött testtel élnek túl.

Forrás: Medbio

Szentjánosbogárból LED lámpa

 A szentjánosbogarak biolumineszcens fénnyel képesek magukhoz vonzani zsákmányukat, vagy jelezni társaiknak helyzetükről. Ez a struktúrát tanulmányozták Belga, Kanadai és Francia tudósok, akik ezáltal képesek voltak növelni a LED lámpa fénykibocsájtását.

Lemásolták a szentjánosbogarak külső vázának, azaz a kitinnek a szerkezetét, és ezáltal létrehoztak a LED réteget, mely akár 55%-kal is megnövelheti a fénykibocsájtást. Ez a réteget a régi dióda rendszerrel kombinálva növelni lehet a LED lámpák energiatakarékosságát.

Szentjánosbogár a Photuris nemzetségből

A szentjánosbogarak egy kémiai reakció által hozzák létre a fényt, ami az úgynevezett photocycles sejtekben játszódik le. Ezek után a fény a kutikulán halad keresztül, ahol a lassabban áramlik, mint a levegőben. Ez az eltérés azt jelenti, hogy a fény egy része visszatükröződik, habár néhány szentjánosbogár kutikulájának olyan speciális felületi geometriával rendelkezik, mely minimalizálja a visszaverődéseket, több fényt enged át, ezáltal nem olyan fényesek.

Szentjánosbogár a Photuris nemzetségből

A kutatók a Latin-Amerikában és az USÁ-ban talált Photuris nemzettség kutikuláját vizsgálták meg közelebbről. Azt találták, hogy néhány kutikulát nagy, egyenetlen élek borítanak, aminek az alakja egy gyártetőhöz hasonlít: kiálló és döntött. Ezek a kiemelkedések minden 10 mikrométeren 3 mikrométert emelnek. A kutatók megduplázták ezt a mintázatot azzal, hogy egy könnyű-érzékeny-anyagba lézerrel alakították ki a kiemelkedéseket a LED tetején. Lézergravírozással kialakított mintázat magassága és szélessége 5 mikrométer, ami a maximum fénykitermelést okoz.

A kutatások eredményét tudományos folyóiratokban közölték, miközben tovább vizsgálják a szentjánosbogarakat, hogy tovább tökéletesítsék a réteget.

Forrás: Ecoseed.org

Koponya-hernyó

A Phyllodes imperialis – molylepke faj hernyója különleges látványt nyújt.

Imágo

Ez az állatfaj az ausztrál, szubtrópusi esőerdők mélyén él. Imágó formája igen egyedi: alsó szárnyai rózsaszínűek. Ám mégsem ez az, amitől ez a faj megdöbbenti az embereket. Hanem hernyó formájának vizuális védekezése. A petéből való kikelés után, a hernyó leginkább kiszáradt levélre emlékeztet, ám, ahogy egyre nő, és levedli szűk bőrét, egy új és nagyon különleges mintázattal egészül ki a kinézete. Ez leginkább egy veszélyes koponyára emlékeztet, nagy szemekkel és fogakkal. Ez a színezet segíti az állatot a ragadozók ellen.

Hernyó

A Phyllodes imperialis speciális tápnövényen él, ami egy esőerdei vadszőlő faj. Viszont az erdők folyamatos és egyre növekedő kitermelése miatt, ez a növény egyre kevesebb helyen található meg, így a koponya-hernyó erősen veszélyeztetett fajjá vált.

Hernyó-koponya

Forrás: Greenfo

A tücsök és a delfin

 Hogy mi a közös egy tücsökben és a delfinben? Az ember első gondolata az lenne, hogy semmi. Mégis, kutatók rájöttek, hogy a tücsköket és fürge szöcskéket (Tettigoniidae) magába foglaló rovar csoportnak és a fogazott bálnáknak (pl. delfinek) van egy nagyon fontos pontja, amiben hasonlítanak egymásra.

Ez pedig a hallás.

Az Ensifera rovarok csoportjába tartozó Hemideina thoracica, a hangokat a mellső lábakon lévő dobhártyával hallja meg. A kutatók szerint az ebbe a csoportba tartozó rovaroknál a hang keresztül halad egy hang-továbbító lipiden, és ezáltal hall az állat.

Hemideina thoracica

A felfedezés előtt csupán a fogas bálnákról tudták, hogy a hallórendszerük egyik fontos komponense a lipid. A két csoport közötti hasonlóság is ebben rejlik. A lipid felerősíti a hangokat, így segít az állatok hallásában.

Egyelőre még nem tudják az okát, hogy két, evolúciós szempontból, ilyen távol álló csoport, hogyan alakíthatott ki ennyire hasonló rendszert, viszont ez a felfedezi felveti a kérdést, hogy más állatcsoportoknál is meglehet-e ez a hallórendszer?

Az új három-dimenziós képalkotó technikák tehették lehetővé ezt a nagyszerű felfedezést. Így találták meg az állatok mellső lábán. A kutatók, habár ők főként a Hemideina thoracica fajon végeztek vizsgálatokat, de biztosak benne, hogy csoport többi tagja is hasonló módon érzékeli a hangokat.

Forrás: Livescience

Egyedülálló felfedezés Szegeden 2011-ben

 2011 őszén jelentették be, hogy teljesen új fajt találtak a szegedi Erzsébet ligetben. Eddig Európában még egyetlen városi parkban sem sikerült felfedezni új fajt, így a 2011-es felfedezés igazi kuriózum a tudomány világában.

Xyela nigroabscondita

A történet eredetileg 2009-ben kezdődött, mikor Gyurkovics Henrik genetikusnak, akinek hobbija a darazsak fotózása, sikerült lencsevégre kapnia ezt az új levéldarazsat. Mivel nem ismerte fel, ezért megpróbálta meghatározni a számára ismeretlen fajt, de sem határozókban, sem a neten nem találta meg, végeredményben annyit sikerült kiderítenie, hogy egy Franciaország déli részén felfeldezett faj rokona lehet. Ezek a levéldarazsak általában fenyőhöz, jelen esetben feketefenyőhöz köthetőek.

2010-ben visszament a feketefenyőhöz, ahol először fotózta, de nem találta meg a darazsat, viiszont 2011. márciusában talált öt egyedet. Ekkor már biztos volt benne, hogy Magyarországon bizonyosan új faj, de talán a Francia darázs rokona lehet. Ezért felvette a kapcsolatot Haris Attilával, akinek a levéldarazsak a szakterülete (több, mint 200 új fajt írt le Ázsiából), és megállapította, hogy habár valóban a francia fajnak a rokona, de egy teljesen új fajról van szó.

Xyela nigroabscondita

A megtalált öt példányból három a budapesti természeti múzeumba került, két példány pedig a kaposvári múzeumba. A felfedezést a Natura Somogyiensis című újságban közölték. A neve Xyela nigroabscondita lett, és nem került bele a szegediensis kifejezés, ami Szegedre utalna, mert valószínűleg balkáni fajról van szó, ami nem őshonos hazánkban.

Forrás: Szegedma

Fej nélküli katica

 Új rovar nemzettséget fedeztek fel Montanában. Az ebbe a nemzetségbe tartozó faj ugyanis „fej nélküli”, pontosabban képes arra, hogy torkába csúsztassa a fejét.

Az új fajt 2009-ben Ross Winton fedezte fel, egy homokdűnébe leásott csapdában. Először nem ismerte fel, és arra gondolt, hogy egy hangya darabkáit találta meg, de aztán felfedezte, hogy ez egy olyan rovar, ami a teknősökhöz hasonlóan képes elrejteni a fejét. Winton ekkor úgy döntött, hogy szakértőkhöz küldi a fej nélküli rovart, így került az ausztrál kutatókhoz. Így a rovar hivatalos leírása megtörtént a Systemic Entomology rovartani szakfolyóirat legutóbbi számában.

Az új fajból eddig mindössze két példányt sikerült begyűjteni (Montana (hím), Idaho (nőstény)), így ez a legritkább állat az USÁban. A szokások szerint a hím egyed alapján írnak le, így a névadás joga Wintont illete meg. Ő a rovartan professzoráról nevezte el a fajt, így annak a hivatalos neve Allenius iviei lett, míg a szakmabeliek a köznapi névnek a Winton katicabogara nevet ajánlották.

Michael Ivie – Winton entomológus professzora – hangsúlyozta, hogy nem csak egy ritka, új bogarat fedeztek fel, hanem a rovarok egy ritka, új nemzettségét is. A bogár mérete és színe a homokszemcsékhez hasonló, így nehéz felfedezni. Mint a legtöbb katica, ez a faj is levéltetvekkel táplálkozik, de még nem tudni, miért húzza be a fejét.

Forrás: Origo.hu

Élőhalott méhek Washingtonban

 2006 óta egyre kevesebb méh él a világon. Ennek a csökkenésnek és az úgy nevezett kolónia-összeomlási rendellenességnek (CCD) az okait még nem tudják a szakemberek, de többen úgy gondolják, hogy ez a mobil telefonok hatása, mások a növényvédő szereket okolják, és megint mások az úgy nevezett „zombiméh” jelenséggel magyarázzák.

Házi méh

A zombiméheket először 2008-ban fedezték fel Kaliforniában, később a jelenség megjelent Oregonban, szeptemberben pedig Washingtonban is a nyomára bukkantak.

Az élőhalott még jelenséget egy parazita légy okozza. Ez a rovar a méhekbe petézik bele, amik a kikelésük után a méhek belső szerveivel táplálkoznak. Az így megfertőzött rovarok viselkedés zavarban szenvednek (éjjel is kirepülnek, vonzza őket a fény, egyre bizonytalanabbul, szeszélyesebben mozognak), és mikor a parazita teljesen felemészti őket, elpusztulnak.

John Hafernik, a San Francisco-i Állami Egyetem egyik kutatója foglalkozik a zombiméhek vizsgálatával, és azok kapcsolatát a CCD-vel. Az méhek eltűnése katasztrofális lenne, ugyanis kulcsfontosságú fajok a növények beporzásához, így nem csak természeti, de gazdasági értékük is igen magas.

Forrás: Tiszta jövő

A rabszolgák bosszúja

 Suzanne Foitzik hangyakutató érdekes jelenségre bukkant, mikor rabszolgatartó hangyafajokat vizsgált meg New Yorkban, Nyugat-Virginiában és Ohióban. A Protomognathus americanus hangyafaj kolóniában él, és gyakran megtámad más hangyabolyokat, és tőlük lárvákat rabolnak el, melyeket rabszolgaként tartva arra kényszerítenek, hogy a P. americanus faj lárváit gondozzák.

P. americanus feje
Kép: Mississippi Entomological Museum

A meglepő fordulat viszont ezután következett. Foitzik a hangyák viselkedését tanulmányozta, mikor az egyik rabszolgaként funkcionáló faj egyedei – Temnothorax longispinosus – felnőve megtámadták a lárvákat. A kifejlett T. longispinosus ugyanis olyan feromont választ ki, mely megkülönbözteti a nevelt egyedektől. Ettől kezdve P. americanus faj lárvái és fiatal egyedei ellenségekké válnak a szemükben, így magukra hagyták, vagy el is pusztították az idegen egyedeket.

T. longispinosus

A rabszolgák lázadása olyan mértékben sikeres lett, hogy a T. longispinosus kolóniájának túlélése nagyobbá vált, mint a rabszolgatartóé: A megfigyelő időszakot alatt a T. longispinosus lárváinak 85, míg a P. americanus lárváinak mindössze 45%-a élte túl.

Forrás: Index

Tiszavirágzás a Dunán!

Valószínűleg a Duna vízminőségének javulását jelzi, hogy idén augusztus végén már nem csak a Tiszán és mellékfolyóin észlelték a tiszavirág nevű kérészfajt, hanem a Dunán is – Vácon, Tahitót falun, de még az Árpád hídnál is.

A Tiszavirág (Polingenia longicauda) a kérészek rendjébe tartozó apró rovar. Régen egész Európában elterjedt volt, manapság viszont csak a Tiszára és annak mellékfolyóira jellemző.

A rajzás alkalmával több ezer egyed is a folyó felett repülhet, miközben keresik a párjukat. A párzás után a hímek elpusztulnak, a nőstények a víz felszínére rakják petéiket, ahonnan azok lesüllyednek a folyó fenekére. Ezek az állatok a kirepüléstől számítva mindössze pár órán keresztül élnek, haláluk után a folyót a tiszavirágok tetemei fedik.

Kép: Felsőfokon.hu

A tiszavirág érzékeny a folyók vízminőségére és környezetükre. Az IUCN Vöröslistán nem szerepel, de Magyarországon védetté van nyilvánítva. Eszmei értéke 2000 Ft.

Videók: A Tiszavirág és Tiszavirágzás Tiszaörvénynél 2009-ben.

Forrás: Időkép, Dunai szigetek, Wikipédia