2013. június 28., péntek

Új madárfaj Kambodzsában

Narancssárga tollkoronát viselő új poszátát fedeztek fel Kambodzsa fővárosában. A Wildlife Conservation Society bejelentése szerint a madár élőhelye veszélyben van. Az Orthomus chaktomuk, azaz kambodzsai varrómadár nevet kapta.
A kis poszáta szürke, vörös és fehér tollruhát, narancsszínű tollkoronát visel, és hangos énekéről könnyű felismerni. Síkvidéken él, a sűrű bokrokat kedveli, ami Phnompenben, Kambodzsa fővárosában, igen kevés van, de annál több a szomszédos területeken. A kutatócsoport szerint az IUCN-nek a mérsékelten fenyegetett fajként kellene kategorizálnia az új fajt, mivel élőhelye pusztul, és csak tovább csökken majd az emberi hatásokra.
Kép: Origo
A Wildlife Conservation Society munkatársai szerint fantasztikus felfedezés, egy ekkora városban új fajra lelni, ám az Ázsiában élő, látványos madárvilág egyre nagyobb veszélynek van kitéve. Ráadásul a Mekong-térségnek nevezett Vietnam, Kambodzsa, Laosz, Thaiföld, Mianmar és Jünnan tartomány a biológiai sokféleség szempontjából különleges térkés. Évről-évre egyre több fajt fedeznek fel itt. 2011-ben pl. több, mint 120 új fajt írtak le itt.


Forrás: Origo

2013. június 25., kedd

Baktériumok az űrben

Az Atlantis űrsiklón tenyésztett Psudomonas aeruginosa baktériumok szokatlan formációt vettek fel a világűrben. Az egybefüggő baktériumbevonat ugyanis oszlopos-kupolás alakba rendeződött, és sokkal jobban elszaporodott, mint a Földön lévő kontrollbaktériumok.
Pseudomonas eruginosa
Az Atlantison végzett kísérlet célja egyébként az űrhajósok egészségének védelmében történt. A kutatók próbálják megtudni, hogyan viselkednek az emberi szervezeten, szervezetben lévő baktériumok az űrben, hogy ezzel is megkönnyíthessék az űrhajósok sorsát odafent. Ez a felfedezés most egy nagy előrelépés ebben a vizsgálatban.


Forrás: Index

2013. június 23., vasárnap

A Földet fedő zöld

A NASA elkészített egy interaktív térképet, amely megmutatja mennyi növény borítja a bolygót. A Suomi NPP nagy felbontású képeinek összeillesztésével a kutatók képesek megmutatni a Föld leggyérebb vagy legdúsabb vidékeit.
A térkép.
Forrás: Tisztajövő

A NASA még arra is odafigyelt, hogy ne pillanatfelvételekkel dolgozzon. Egy teljes év adatait gyűjtötték össze, melyek alatt a változásokat figyelték meg. A képeken a sötét területeken a leggazdagabb, a halvány területeken pedig a leggyérebb a vegetáció.


Forrás: Tisztajövő

2013. június 22., szombat

Az árvízi gazdálkodásról – Videó

A Szövetség az Élő Tiszáért szervezet készített egy animációs filmet a Tiszai árvízi gazdálkodás múltjáról, és lehetséges jövőjéről. A 18 perces kisfilm alcíme: Éléskamra vagy Kárpát-sivatag?
A videót mindenkinek érdekes megnézni. Választ ad olyan kérdésekre, hogy miért is félünk a Tiszától annyira? Mi változott annyira, hogy a Tisza jelentése az életről a fenyegetésre változott.


2013. június 21., péntek

A párzás okozza a végzetét

 Az Észak-Amerikában élő sötét vidrapók (Dolomedes tenebrosus) az életében csupán egyszer párzik, egyetlen nősténnyel. Ennek nem az a jelenség az oka, mely oly gyakori a pókok esetében, hogy a nőstény megeszi a hímet. A halál oka egyértelműen a párzás folyamatával függ össze.
A halál okát Steven Schwarts a Nebraska-Lincoln Egyetem doktorandusz hallgatója fedezte fel. A legtöbb pók fejtori részén található egy tapogatóláb, mely a hímeknél párzólábbá alakul. A hímek a spermája először egy spermahálóba kerül, onnan pedig a hím párzólábba felszívja, mely megduzzad tőle. A párzáskor a párzólábukból juttatják a spermát a nősténybe, mely a legtöbb pók esetében ilyenkor leapad. A vidrapóknál viszont nem így történik. A párzóláb feldagadva marad, ezáltal haszontalanná válik. Így a párzás után a hím összezsugorodik, a nőstényen lóg pár órát, aztán elpusztul. A kutatások szerint a halál oka összefügg a kitágult párzólábba. Schwartz pár esetben kiváltotta a párzóláb duzzanatát, ami a hím halálához vezetett.
Sötét vidrapók
Forrás: www.carolinanature.com
Habár a nőstény vidrapók maga nem okozza a hím halálát, ám a kimúlás után elfogyasztja a hímet, ami úgy tűnik elősegíti a gének öröklődését. Ugyanis a hím elfogyasztása után a nőstény kevésbé vonzódik más hímekhez, ez által nagyobb eséllyel lesznek az utódok az első párzó hím utódai.


Forrás: Origo

2013. június 18., kedd

Új darázsfaj Costa Ricáról

 A Tinkerbella nana névre keresztelt aprócska darazsat találtak Costa Ricán. A nevét a Pán Péterben lévő tündérről (Tinker Bell magyarul: Csingiling) és a kutyáról (Nana, magyarul: Dadus) kapta. Az új faj a parányfürkészek családjába tartozik. Mivel különleges szerkezetű szárnyai bizonyos mértékű repülésre alkalmasak, ezáltal a legkisebb röpképes rovarok egyike.
Tinkerbella nana-t John Huber és John Noyes kanadai kutatók írták le. 4 mm keresztmetszetű hálóval növényekről vettek mintát, majd kézzel vizsgálták át az anyagot, és így találtak rá az aprócska rovarra, mely mindössze negyed milliméter nagyságú. A Tinkerbella más rovarok petéin és lárváin élősködik és szaporodik, akárcsak nagyobb fürkészdarázs társai.
Fotó: John T. Huber

A kutatók egyelőre azt tudták megállapítani, hogy a Tinkerbella fajoknak minden rovarokra jellemző szerve megvan – ez más mikroméretű rovaroknál nem így van –, és mikroszkóp alatt felfedezték, hogy apró szárnyaik szőrökben végződnek, amik a repülést segíthetik. Egyelőre azonban a kutatók még dolgoznak azon, hogy megértsék, hogyan képesek ezek az aprócska élőlények repülni. Egyrészt a felemelkedéshez nagyon sok szárnycsapásra van szükségük, másrészt aprócska testüket egyetlen szellő is messze sodorhatja. Mindezek ellenére a Tinkerbella fajok nagyon sikeresek. Costa Ricán, Hawaii-n és a Trinidad trópusi erdeiben ismert példányok mellett a kutatók szerint legalább még 300 faj élhet a területen.
Egyelőre úgy tűnik, hogy a parányfürkészek a legkisebb, szárnyakkal és rovarokra jellemző szervekkel ellátott rovarcsalád. A náluk kisebb rovarok már lényegesen leegyszerűsödött testtel élnek túl.


Forrás: Medbio

2013. április 17., szerda

Fán lakó sün


 Brazilia legveszélyeztetettebb ökoszisztémájában fedeztek fel egy fán lakó sündisznót. A helyiek „coandu-mirim” néven ismerik az állatok, míg a kutatok Coendou speratusnak nevezték, melyből a „speratus” latin szó „remény”-t jelent.
A Coendou speratus élőhelye a kipusztulás szélén áll, a régióban már összefüggő esőerdő nincs, csupán töredékei maradtak meg. Az itt valaha őshonos erdőt ugyanis a mezőgazdaság miatt 98%-ban már kiirtották.

A Coendou speratus egy fán lakó sündisznó. Az Atlani őserdők lombkoronái között él. Éjszakai állat, nappal faodvakban alszik. Az állatot sötétbarna tüskék fedik, melyet vöröses csíkok törnek meg. Nem rovarevő, mint a legtöbb sündisznó, táplálékát éretlen magok, fenyőmag kéreg, levél és gyümölcs alkotja.

Ezen új faj megjelenése reményt adhat a kutatóknak, hogy sok faj nem halt ki az Atlanti esőerdő térségben, csupán visszahúzódtak. Az Atlanti esőerdő a világ legnagyobb egybefüggő ökoszisztémája. Brazilia és Argentína területén fekszik. Itt található a föld legnagyobb biodiverzitása is, hiszen 264 emlős-, közel 1000 madár-, 456 kétéltű- és hüllőfaj, valamit 300-350 édesvízi hal él a területen.

Forrás: GreenProfit
Kép: Antonio Rossano Mendes - Pernambuco Egyetem

2013. április 16., kedd

Madárélet


 Kövesd figyelemmel hét madárcsalád életét a neten keresztül. A rétisasok már kiköltötték fiókájukat a Hortobágyon, a kerecsensólymok négy tojása bármelyik nap megmozdulhat, és persze a gólyák is alig várják a kicsik világra jöttét. Most te is részese lehetsz ennek az élménynek, az alábbi linkek segítségével:
A legjobb minőségben a kerecsensólymok életét figyelhetitek meg. Tavaly már volt kint kamera, így Samu és Hajnal kirepülését én magam is láttam. Élmény figyelni őket!

2013. április 15., hétfő

Új orángután populáció + állatkerti rövid hírek


 A WCS most februárban kezdte meg a Borneo szigetén felfedezett, közel kétszáz egyedből álló Pongo pygmaeus pygmaeus elnevezésű orángután alfaj újonnan felfedezett populációját vizsgálni. Ez az alfaj a legveszélyeztetettebb a szigeten élő alfajok közül, összlétszámát mindössze 3000-4500 példányra becsülik. Az új populáció a Sarawak állambeli Batang Ai Nemzeti Park melletti, mindegy 140 km2 dzsungelben él. A WCS szakemberei felderítő körutat tettek éppen a térségben, mikor felfedezték az orángutánok által használt fészkeket és ügyesen felépített alvóhelyeket, és így találtak rá az új populációra is.

Forrás: Greenfo

2013. április 9., kedd

Gén-tolvaj alga

Galdieria suphuraria egy igen különleges vörösalga faj. A Yellowstone Park, Izland és az Etna vulkáni forrásainak legsikeresebb faja – az ott élő élőlények 90%-át teszi ki. Sokkal nagyobb számban fordul elő ezeken az extrém élőhelyeken, mint egyes alacsonyabb rendű extrém só- és nehézfém-toleráns baktérium vagy ősbaktérium fajok.
Ez a vörösalga faj átlagos körülmények között zöld színű és fotoszintetizálással állít elő energiát, ám az extrém körülmények között élő, nehézfém-toleráns változata sárga, és kemotróf - kémiai energianyerés - életmódra tért át. A G. suphuraria egysejtű szerveződésű, nyálkás réteget alkotva élnek köveken.

Gerald Schönknecht és csapata a Yellowstone Nemzeti Park vulkanikus forrásaitól vettek mintákat, és megvizsgálták a faj DNS-szekvenciáit. A vizsgálatok alapján pedig kiderült, hogy a faj sikerének titka, hogy géneket lop a környezetében élő baktérium- és ősbaktérium fajoktól. A folyamat jelentősége az, hogy míg a sejtmaggal nem rendelkező baktériumok képesek kicserélni egymással a DNS-szakaszaikat ivaros szaporodás nélkül (gén-transzfer), addig a magasabb rendű, sejtmaggal rendelkező eukarióták esetében, mint az algák, ez nem jellemző. A kutatók sikeresen meghatározták a G. suphuraria túléléséhez szükséges gének szerepét, és azt, hogy milyen hatékonyan alkalmazza a baktériumokra jellemző géntranszfer stratégiát. A vizsgálatok pl. azt mutatták ki, hogy az algákban az ATPáz enzim számos, ősbaktériumokra jellemző típusa jelent meg, mely a hőtűrésüket javítja. Az extrém termofil baktériumokban ez az enzim másféle szerkezettel rendelkezik, mint más élőlényekben, és ez segíti a hőtűrést. Hasonlóképpen jelentek meg a sók, arzén, higany és egyéb nehézfémek ártalmatlanítását szolgáló fehérjék kialakulásához szükséges gének is.
G. suphuraria
Kép: Christine Oesterhelt
De nem csupán ezek az enzimeket és fehérjéket „lopták” el a baktériumoktól, hanem a tápanyagfelvétel folyamatát is tőlük tanulták el. Így glicerolt, acetátot hasznosítanak, és nincsenek csupán a fotoszintézisre utalva.
A kutatók egyelőre még nem tudják a géntranszfer pontos folyamatát. Lehetséges, hogy vírusok, paraziták, szimbionta baktériumok által került be a sejtekbe. Hozzá kell tennünk viszont, hogy ha a G. suphuraria nem lenne egysejtű, akkor ez a módszer nem sokat érne. Többsejtűeknél ugyanis a géneknek az ivarsejtekbe kellene jutniuk, hogy öröklődhessenek.
A kutatók most más egysejtűeket is vizsgálnak a géntranszfer szempontjából. Az viszont már bizonyított, hogy a G. suphuraria nem lenne képes megélni ezen az extrém élőhelyen a baktériumoktól szerzett gének nélkül.

ATP: adenozin-trifoszfát - energia tárolásra, szállításra, energiaforrásként használja a szervezet.
enzim: biokatalizátor - gyorsítja a szervezetben lejátszódó biokémiai folyamatokat

Forrás: Medbio