E-fa

Izraelben felállították az első működő, életnagyságú E-fát. Ez a technológia összekapcsolja a környezettudatos gondolkodást, a mai modern, internetet nélkülözhetetlen életmóddal. Az E-fának a tervek szerint Izrael főterein fontos szerepe lesz.

Az E-fák napenergiát gyűjtenek, amit fel lehet majd használni például telefon vagy laptoptöltésre. A napelemek megújuló energiával látják el az E-fát, ami nem csupán töltőközpontként, de információs- és ingyenes Wi-Fi pontként is működni fog. Mindemellett az alá helyezett padokon még megpihenni is lehet.

Forrás: Ecolounge

Fokföldi vidra

A nagyfogú-tömpeujjú vidra (Aonyx capensis) vagy más néven Fokföldi vidráról igen keveset tudunk még. Angol elnevezése az 'African Clawless Otter'-t Afrikai karmatlan vidrának lehet fordítani.

A Fokföldi vidra egy közel 70-90 centi hosszú, vízi életmódhoz alkalmazkodott emlős állat. A ragadozók rendjén belül a menyétfélék családjába tartozik, ezen belül a vidrák alcsaládjába. Gyors úszó, hátsó lábainak ujjai között hártya feszül, teste hengeres, farka hosszú és elvékonyodó. Súlya 10-20 kiló között mozog. Mellső lábain ujjai hosszúak és lekerekítettek. Egyik lábán sincsenek karmok, nevét is erről a tulajdonságáról kapta. Koponyája nagy, állkapcsa és fogai erősek. Háti részen barna, hasi részen krémszínű, míg az alsó állkapcsa fehéres.

Fenntartható fogyasztásról

Forrás: MTA

Két újabb gyík Ausztráliában

Ausztráliában két új gyíkfajt (Melville-foki szivárvány vakondgyík és Melville-foki zártajkú vakondgyík) fedeztek fel a York-foki-félszigeten, egy esőerdő élettérben, 170 kilométerrel északra, Cooktown-tól. A gyíkok felfedezője Conrad Hoskin, a James Cook egyetem kutatója, aki leírta a két új faj eddig teljesen elzártan élt egy hegy tetején. A hegy különlegessége, hogy gránitsziklák vágják el a csúcsot a környező vidéktől.

Carlia wundalthini (Hoskin 2014)

Kis panda

A kis panda (Ailurus fulgens) a ragadozók rendjébe, azon belül a macskamedvék családjába tartozik. Magyar elnevezése több is létezik, a kis panda mellett, vörös pandának, vörös macskamedvének is nevezik. 

Élőhelye Ázsiában, Buthán, Kína, Laosz, Mianmar, Nepál. Mérsékelt övi erdőket kedveli, közel 1500 méter magasságig is elterjedt.

A vörös macskamedve egy 60 centiméter hosszú, 35 centiméteres marmagasságú, macskaszerű állat. Hátoldalán sötétvörös, hasoldalán és a végtagjai feketét. A farka vörös, fehér gyűrűk díszítik, a vége sötét. Feje medveszerű, a füle hegyes, belül fehér. Az arcán is az orra és a szeménél egy-egy félkörös sáv fehér színű. Egyes egyedeknek az egész arcán megjelenhet a fehér szőr. A mellső végtagján hat ujja van. A hatodik ujj a csuklócsont megnagyobbodása, amely szembefordítható a többivel. Így könnyedén le tudja szakítani a bambuszhajtásokat.

Magányosan élő, éjszakai állat.
Nappal általában az ágakon alszik, betakarva magát a farkával, úgy néz ki, mint egy szőrös sapka. Tápláléka bambuszból és gyümölcsökből áll. Néha madártojást, rovarokat és hernyókat is megeszik.

A vemhességi ideje 112-150 nap között van, általában 1-4 kölyköt hoz a világra, akitet egy éves korukig nevel. Életkora a 10-13 évet is elérheti.

Az IUCN Vörös listáján sebezhető fajként szerepel. Fő veszélyeztető tényezője, hogy a szőrméje miatt vadásszák. Szívesen tartott állatkerti állat, de nehezen szaporodik, ami fontos lenne az állat megőrzése céljából. CITESZ I-es fajként kereskedelme szigorú engedélyekhez kötött.

Forrás: Wikipedia

Fairphone

Négy évvel ezelőtt, egy fair trade projektként indult el a Fairphone elkészítése. Az ötletgazdák fel akarták hívni a figyelmet, hogy a felhasznált ásványok kitermelése akár háborút is okozhat. A felhívás olyan jól sikerült, hogy 2013-ra vállalkozás lett belőle, és mára már 23.000 eladott Fairphone-nal büszkélkedhetnek az alapítók. 

A Fairphone egyik lényege, hogy igyekeznek etikussá és átláthatóvá tenni a gyártást. A telefonba használt ásványok olyan bányákból származnak, ahol tisztességes fizetést, biztonságos munkakörülményeket kapnak a munkások, és helyben marad a hasznon. Mindamellett, ezek a bányászatok kevésbé rombolják a környezetet, mint mások, ahol gyakran gyerekmunka is előfordul.

Emília-selyemmajom

Az Emília-selyemmajom (Mico emiliae), angolul Snethlage selyemmajom (Maria Emilie Snethlage német születésű Brazil biológus után), a főemlősök rendjén belül a csuklyásamajmok családjába, és a karmosmajmok alcsaládjába tartozik.

A faj, akárcsak a többi selyemmajom Brazíliában él, elterjedése azon belül is főleg a középső területekre korlátozódik, Mato Grosso és Pará tartományban, az egybefüggő esőerdő területeken. A populáció méretéről nincsenek még megfelelő adatok.

Élőhelye az amazóniai síkvidéki esőerdők, megtalálható a kevert területeken (nyitott erdők, fás- vagy bokros szavanna).

Az Emília-selyemmajmok ökológiájáról keveset tudunk. A karmosmajmokra jellemző vonásaik (kis test, fán lakó életmód stb.) mind megjelennek náluk. Gyümölcsökkel, fanedvekkel, kisebb gerincesekkel, puhatestűekkel és rovarokkal táplálkoznak. 4-15 fő közötti családokban élnek, ahol általában csak 1 pár szaporodik. Jellemző náluk az ikerszülés, a hogy az egész család gondozza a kölyköket. Territóriumokban élnek, melynek méretét, a benne lévő gyümölcsfák mérete határozza meg. Hangalapú kommunikációjuk fejlett.

Súlya: 340 gramm körül

Hossza: 21-22 centi + farokhossz: 34 centi

Természetvédelmi helyzet:

Fő veszélyeztető tényező, hogy nagyon keveset tudunk erről a fajról. Az élőhelypusztítás és a kevés információ akár kihalás közelébe is kergetheti a fajt.

Nem vadásszák, viszont előfordul, hogy tartják háziállatként.

Az IUCN Vörös listáján DD-s, azaz adathiányos fajként szerepel.

Forrás: IUCN

Kép: IUCN, Wikipedia

Ázsiai kiskarmú vidra

Az ázsiai kiskarmú vidra (Aonyx cinerea vagy Amblonyx cinereus) a ragadozók rendjén belül, a menyétfélék családjába tartozik.
Törpe vidrának is szokták nevezni, ugyanis a vidrafajok közül, ez a legkisebb a világon.

Elterjedési területe: Dél- és délkelet Ázsia, egészen a Fülöp-szigetekig.

Szurikáta

A szurikáta, vagy más nevén a négyujjú manguszta (Suricata suricata) a ragadozók rendjén belül, a mongúzfélék családjába tartozik. A Suricata nemzettség egyetlen faja. Neve a szuahéli nyelvből származik, jelentése "szirti macska".

Elterjedési terület és élőhely

A szurikáták az Afrika kontinensen élnek, a Dél-Afrikai Köztársaságban, Angolában, Namíbiában és Botswana déli részén.

A nyílt füves területeket, száraz síkságokat, bozótos, sziklás területeket kedvelik.

Megjelenés:

A második legkisebb mangusztafaj. Teste karcsú, hosszúkás, közel 30 centiméter farok nélkül, mely akár 20-24 centis is lehet. A lábai rövidek, a mellsők erősek, és négy-négy ujj található rajtuk, az ásáshoz alkalmazkodtak. Hátsó lábain rövidebbek az ujjak, ezek a fára mászást segítik. Súlya akár egy kilogramm is lehet, a hímek általában nehezebbek.

Szőre puha, testhez simuló. Hátoldalon barnásszürke, sötétebb sávokkal, párhuzamos csíkozással, mely egyedenként változó, a farka vége sötétbarna. Hasoldalon szőrzete világos világosabb és ritkább. Szeme körül sötét foltok láthatók, füle fekete.

Hallása, látása és szaglása éles és jó.

Európai vidra

Az európai vidra (Lutra lutra) a ragadozók rendjén belül, a menyétfélék családjában, a vidrák alcsaládjába tartozik.

Elterjedése:

Európában és Ázsiában elterjedt fajról van, szó, az északon a Sarkkörig, délen pedig Észak-Afrikáig húzódik az elterjedési területe. A II. Világháború után viszont néhány európai iparosodott országból kihalt. Magyarország egész területén megtalálható, bár a Kisalföldön, a Duna-Tisza közének középső részein és a középhegységekben ritkább. A haza állományok egymással összefüggnek, nem fragmentáltak.