Ez a különleges nevű állatfaj egy főemlős, pontosabban egy
pávián faj. Magyarul barna páviánnak is szokták nevezni. A
dzselada elnevezés a Theropitecus gelada latin nevéből
származik.
Rendszertanilag a cerkófmajmok közé tartozik. Magyarországon csupán a Veszprémi
állatkertben látható.
Élőhelye: Etiópia és Eritrea
Testtömeg: 13-21 kg
Testhossz: 50-74 cm
Tápláléka: fűfélék
 |
Dzselada |
Élőhely, táplálkozás: A dzseládák az egész világon
csak Etiópia és Eritrea magasföldi szavannáin él. A populációk
elterjedési magassága 1000 és 5000 méter között található. Az
életmódja alkalmazkodott a magasság szélsőséges éghajlatához.
Egyedülálló módon csak növényekkel – fűfélékkel –
táplálkozik. Esős évszakban füveket esznek, száraz évszakban a
fűfélék rizómáját ássák ki a földből, vagy a szárát
fogyasztják el. Átmeneti időszakban, mikor a magok érnek, akkor a
dzseládák étrendjének 70%-t magok alkotják. Emellett
fogyasztanak gyümölcsöt, virágot és gumókat is.
Megjelenés: A hímek 69-74 cm-esek, farokhosszuk 45-50 cm,
testtömegük átlagosan 20 kg. A nőstények valamivel kisebbek,
50-65 cm-esek, 30-41 cm-es farokkal, tömegük pedig 15 kg körüli.
Szőrzetük barna, mellkasukon csupasz, feltűnő, háromszög alakú
folt látható. A domináns hímeknél ez élénk vörös, a
nősténynél csak ivarzási időben válik ilyen színűvé. A
hímeknek hosszú gallérjuk van.
Életmód: Háremtartó magatartás jellemző rájuk, azaz egy
domináns hím és 2-6 nőstény, és az utódok tartoznak egy
csapatba. Nem jellemző rájuk territoriális viselkedés, így
megesik, hogy a csapatok laza szövedéke akár több száz fős
csapatokat is létrehozhat, főleg éjszakánként.
Azok a hímek, akiknek nincs háreme, azok fiúcsapatokba tömörülnek.
Közülük egy-egy időnként megpróbál átvenni egy háremet egy
domináns hímtől. Ám az összecsapástól függetlenül, a
nőstények döntik el, hogy melyik hím mellett folytatják az
életüket, a másikat pedig elűzik.
A hímek gyakran kurkásszák a nőstényeket. Ennek csoportfenntartó
ereje van. Ha egy hárem olyan nagyra nő, hogy a hím nem tud minden
nőstényre odafigyelni – kurkászni –, akkor egyes nőstények
kiválnak a csapatból, és új csapatot alakítanak egy másik
hímmel.
Szaporodás: Esős évszakban
általában több a születések száma, ennek ellenére kiemelt
szaporodási időszakuk nincs. A nőstény dzselada 5-6 hónap után
általában 1 utódot hoz a világra. Az ikervemhesség igen ritka. A
kicsik 12-18 hónapos korukig szopnak. A nőstények hamarabb válnak
ivaréretté (4-5 év), mint a hímek (5-7 év). Állatkertekben akár
30 évig is élhetnek.
Természetvédelmi állapota:
A dzseládákat nem fenyegeti közvetlen kihalás. Az IUCN Vörös
Listáján alacsony kockázatú besorolást kapott. A vadonban közel
500ezer egyed él.
Legnagyobb veszélyt rá az élőhelypusztulás jelent. Korábban
vadásztak is rájuk, elsősorban a hímekre, de ma már védelem
alatt állnak.
Magyarországon veszélyes állatként van besorolva.
Nemzetközi besorolás: 1CITES II. faj, 2EEP-s
faj
1CITES
(Egyezmény
a veszélyeztetett vadon élő állat- és növényfajok nemzetközi
kereskedelméről, Washingtoni egyezmény)
II-es függelékéhez tartozik: Veszélyeztetett, de nem kritikus
helyzetű állatok. Tudományos
állományfelmérés alapján meghatározott éves mennyiség
erejéig, engedélyekkel, kereskedelmi forgalomba kerülhetnek.
Wikipedia
2
EEP: Európai Veszélyeztetett Fajok Programja (több információ:
EAZA -
EEP)